Ezzel a kedves kis képpel szeretnék minden nőtársnak - jó barátunk, E. szavaival élve - BOLDOG EGYENLŐSÉGET kívánni, a nemzetközi nőnap alkalmával (ami állítólag 100 éves, bár ez sehogy sem jön ki nekem, de majd még agyalok rajta...). A részletesebb nőnapi nyalánkságok később jönnek, mert ma ünneplünk. ;-)

... már megelőlegezve is a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség.

Mert még megbocsátanám azokat a véletlen vagy nagyon is mélyről jövő elszólásokat, miszerint "a nők legfontosabb feladata a család összetartása és a szeretet átadása" (Gurmai Zita, EP), vagy hogy "hölgyek és férfiak" (Gúr Nándor, MOGY Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottság), vagy hogy "magyar nők vagyunk, feleségek, anyák, testvérek és dolgozó nők" (Dobi Kitti, Vodafone) (figyeljünk a sorrendre! a karrierfejlesztő nőkre is ráférne még egy kis asszertivitás-tréning).

avagy műgyűjtők éjszakája a Falk Miksa utcában

Este nyolc, és a Falk Miksa utca teljesen sötét. Kieselbachék zárva vannak. Virág Juditék is. A Nagyházi Galéria is. S még sorolhatnám.
A Tóth kocsma cégére világít, a régi jó zsíros kenyér (reméljük, nem ugyanaz) még mindig kapható.
Az első hely, ami nyitva van, pont jó nekünk. Wahorn képeit keressük, és meg is találjuk a MissionArt Galériában.

Budai helyek 2.

Egész jók a képek. És a lámpák. Na jó, elcsépelt szódásüveg meg mozsár is van. De a terítés és a poharak finom eleganciát sugároznak. Este fél nyolckor szinte teljesen üres a meglehetősen fantáziaszegényen elnevezett (Csalogány 26. - ugyanis itt található) hely. Egy asztalnál ülnek csupán. De azt állítják (később kiderül, joggal), a többi asztal foglalt. Egy kétszemélyes azért akad. Az étlap egyszerű, alig néhány fogás, előételek, főételek és desszert. Alig érteni, mik is ezek. Rája filé spenóttal. (Ki tudja, milyen is a rája?) Hízott kacsamáj pak chai. Mi van? A borjú mellé hajdina.

Az elmúlt hétvégén elmentem megnézni a kiállítást, amit már korábban ajánlottam itt az olvasóknak. A Hölgyek palettával címet viselő kiállítás egy magángyűjteményből készült válogatást mutat be, nőnemű festők képeit, az időhatár pedig 1895-1950. A korábbiakban leírt szavaimmal továbbra is egyetértek a tekintetben, hogy üdvözlendő az olyan kezdeményezés, amely igyekszik eddig nem igen ismert nőnemű művészek, tudósok, történelmi alakok (a sor szabadon tovább folytatható) életét, "munkásságát", műveit bemutatni, és ez által kicsit kiemelni az ismeretlenségből. A kivitelezéssel azonban nekem időnként problémáim akadnak - így történt ez most is. (De hát azért vagyok Statler, hogy mindig morogjak, nem?

Olvastam egy hírben, hogy "divat" lett - gondolom, persze, elsősorban történészi érdeklődésű emberek körében - régi naplókat, leveleket, vagyis a (magán)történelem személyes írásos forrásait interneten közzétenni, méghozzá nem levéltárak, múzeumok honlapján, hanem részletenként, blogban.

Volt ez a hír, hogy a londoni közlekedési társaság nem akarta kirakni a Királyi Szépművészeti Akadémia tárlatának plakátját a metróban, mert azon meztelen nő szerepel (id. Lucas Cranach Vénusz c. festménye). Miután az egész művészettörténész- és tágabb társadalom hülyének nézte őket ezért, megváltoztatták a döntésüket, és mégiscsak ki lehet tenni az inkriminált képet. Ami számomra az egészből érdekes információ: a hírből kiderült, hogy a Transport for Londonnak van a tömegközlekedési járművekre vonatkozó reklámszabályzata, amely szerint tilos minden reklám, ami "férfiakat, nőket vagy gyermekeket szexuális módon ábrázol, félig vagy egészen lemeztelenített testüket mutatja nyíltan szexuális összefüggésben". Hol vagyunk mi még ettől? Azt hiszem, még az ilyen Vénuszos bakik is beleférnek, és ezekkel együtt is inkább megéri, hogy legyen valami ellenőrzés/szabályozás, milyen tartalmak és képek jelennek meg a köztereinken, a tömegközlekedési eszközeinken.

Nálunk vajon mi a helyzet a BKV-nál?

Tegnap a bécsi Operában. Cosi fan tutte, Muti vezényel, a színház, ahogy szokott,
tele van. Itt úgy mondják, bummvoll. Teltház.
Hogy hány százalék a turista, s ebből mennyi a japán, azt nem tudom megszámolni, de néhány csinos kimonót is látok. A szünetben nagy társasági életet élnek a csinos idős dámák és elegáns urak.
A közönség reagálása mindig meglep. A kicsit zárkózottnak, néha túlságosan illedelmesnek tűnő bécsiek egy-egy ária után hangosan bravóznak és tapsolnak-tapsolnak. De hogyan?
Még véletlenül sem egyszerre. Az előadás után sokáig, nagyon sokáig tapsolnak, percekig, dübörögnek a lábukkal, majd felállva-bekiabálva verik össze tenyerüket. De sosem alakul a hangos ünneplés vastapssá. Néhány éves tapasztalatom ez, sehol, semelyik színházban, koncerten, operában sohasem hallottam ütemes tapsot.
Nálunk a taps – kisebb siker esetén is – hamar összeáll, s mindenki igazodik és egyszerre tapsol.
Talán az eltérő történelmi múltunk az oka?
 

Pénteken felkerekedett Statler, Viki és Regi, hogy egy csajos hétvégét töltsön a bükfürdői Radisson SAS hotelben. Alább következik személyes, emiatt igen szubjektív beszámolónk.
A hotelnek Birdland Resort & Spa a teljes neve, nem igazán érthető, miért – Viki szerint azért birdland, mert itt a madár se jár… De megállapítottuk, hogy wellness szempontból tulajdonképpen sokkal jobb, ha egy isten háta mögötti helyen vagyunk, mint egy nyüzsgő városban, hiszen úgyis éppen a nyüzsgő városból akarunk kikapcsolni. A hétvégére betervezett vállalásokból sajnos nem sikerült mindent maradéktalanul teljesíteni, egy vacsorát kivéve pl. ki se mozdultunk a szállodából, bár az érkezéskor még nagy sétát terveztünk (vagy csak Statler tervezte, a többiek meg elsunnyogták a dolgot :)). Ami főképp sajnálatos, az a ping-pongozás kihagyása, de erre már igazán nem jutott időnk, hiszen nagyon hamar arra ébredtünk, hogy a nagy wellnessben a teljes hétvégénk be volt táblázva. Gerinctorna, aqua fitness, hátmasszázs, torna nagy labdával. Másnap meg újabb masszázs, és algapakolás. És közben azért fürdőzni is kell!

Úgy tűnik, lendületet vett a magyarországi női teljesítmények felmutatása (hm, már éppen időszerű volt). Can Togay, a berlini Collegium Hungaricum új igazgatója elég határozott és elszánt a magyar nőirodalom terjesztése tekintetében, és hogy behozza a hátrányt, ami a nőírók és műveik ismertségét illeti, nem fog férfi írókat fogadni az elkövetkezendő időben. "Csak női írót fogadok és a női irodalmat fogjuk fordítani. Nőirodalmat akarok kivinni." - nyilatkozta a literának. És még ezt is: "Érdekes, hogy Magyarországon, amennyire én érzékelem, mintha most érkezett volna meg a feminista irodalom, Németország pedig posztfeminista időszakban van: engem éppen az érdekel, hogy mi születhet odakint e kettő találkozásából."

És még egy hír (ez Waldorfot érdekelheti...): február 21-én a bécsi Collegium Hungaricum Dichterpaare-sorozatának magyar vendége Szabó T. Anna lesz - a grazi Helwig Brunnerrel együtt fog verseiből felolvasást tartani a Literaturhausban.

Megjelent az Európai Bizottság által készített idei jelentés, amely általános részében sajnos kénytelen megismételni a rendszeres éves jelentések tartalmát, vagyis nagy előrelépés nyilván nem történt az egyenlőség terén. 2001 óta a női foglalkoztatási ráta folyamatos, de lassú növekedésben volt, 2006-ban 57,2%-on (a 2010-re elérendő lisszaboni cél 60% lenne). Viszont - a jelentés szerint - a pozitív változás inkább mennyiségi, mint minőségi: a szektorális és foglalkozásbeli szegregáció nem csökkent, sőt egyes tagállamokban még nőtt is, a munkahelyi és magánélet összeegyeztetése továbbra sem sikeres, illetve elsősorban a nők gondjának tartják, ezt jól mutatja, hogy azon 20-49 év közötti nők közül, akiknek kiskorú gyerekük van, csak 62,4% dolgozik, míg az azonos korú, kisgyerekes férfiaknál ez 91,4% (és érdekes módon a férfiaknál, ha nincs gyerekük, a foglalkoztatottsági arány több, mint 10 %-ponttal csökken, míg a nőknek meg persze megnő, 76%-ra. A hosszú távú munkanélküliség is a nőkre jellemzőbb inkább, továbbá a részmunkaidős dolgozók 76%-a nő.

Az európai kristálytehenet tizenháromezer-ötszáz Swarowski nemes kristály díszíti, s január 19-ig a bécsi Grabenen, a Meinl Kávéház kirakatában látható. (Senki se hagyja ki a kétszintes Meinl delikátesz üzletet, ez az egyetlen ma már.)
Aztán január 21-től április 20-ig a budapesti Iparművészeti Múzeumban tekinthető meg, majd New Yorkban állítják ki.

Férfiak Napoleon-komplexussal címmel olvastam egy cikket, amiben hosszan sorolják az „alacsony” híres embereket - már akik 180 cm alatt vannak. Nicolas Sarkozy 1.65, Woody Allen és Al Pacino szintén, Tom Cruise 1.70, Putyin is, Rod Stewart csak két centivel magasabb. Mivel én sem vagyok egy óriás, valahogy nekem az 1.70 már egész magasnak tűnik. De úgy látszik, az igazi férfi ”méret” az 1.80 felé közelít, Clooney 1.78, Richard Gere 1.76, Paul Newman szintén, Matt Damon 1.78, Robert de Niro 1.75.

Igyekszünk figyelemmel kísérni a fejleményeket fővárosi közlekedés ügyben, és most be is számolunk róla. Múlt héten újabb tárgyalás volt a civilek és a főváros között, amelynek eredménye: áprilistól lesz kisgyerekes bérlet Budapesten is! Köszönet illeti érte a civileket, akik jelen voltak a tárgyalásokon, kiálltak az ügyért, és ha kellett, elmagyarázták az okos politikusoknak, miről is van szó tulajdonképpen.

A kedvezményes bérlet ára 3250.- Ft lesz, mint a diák és a nyugdíjas bérleté. Áprilisig még több részletet is ki kell dolgozni - pl: pontosan ki legyen jogosult (gyes, tgyás, gyet, ápolási díj stb.) és hogyan kell majd azt igazolnia (reméljük, minél egyszerűbben, hiszen kisgyerekkel ugyebár nem kellemes mindenféle hivatalokba rohangálni). Csak pestiekre vonatkozzon? (Nem mintha ez a kérdés felmerülne a másik két kedvezményes státusz esetében... Ugyanúgy, ahogy a rászorultság vs. elvszerűség vita sem, hisz minden üzleti főiskolára járó úrigyereknek jár a diákbérlet és minden nyugalmazott politikusoknak a nyugdíjas.)

Egy másik fejlemény: a 48 órás családi jegy, aminek ára 2000.- Ft, most már nem csak hétvégére váltható ki.

Na már "csak" az akadálymentes közlekedést kéne megoldani, akkor valóban BKV-znának is a kisgyerekes szülők...

Waldorf előző posztja kapcsán itt egy Hírszerzős cikk.

A lényeg: Európában működő - zömében szunnita - muzulmán szervezetek képviselői múlt csütörtökön Brüsszelben kiálltak a más vallásúakkal való feszültség enyhítése mellett és aggodalmukat fejezték ki a muzulmánok között tapasztalható radikalizálódás miatt. A tanácskozást, ahol mindez történt, az Európai Iszlám Szervezetek Szövetsége (FIOE) szervezte. Elfogadtak egy 26 pontos chartát, amely hangsúlyozza a nemek közötti egyenjogúságot, elutasítja az erőszakot és a terrorizmust, és "pozitív módon való" integrálódásra és a társadalmi életben való aktívabb részvételre szólítja fel az Európában élő muzulmánokat. Állítólag az aláíró szervezetek az európai muzulmán népesség mintegy 20-25%-át képviselik.