Jane BirkinEurópai turnéra indul a 61 éves Jane Birkin. A párizsi Latin negyedben él, egyedül egy kövér macskával és Dórával, a bulldoggal, s szorgalmasan írja a dalokat.
Persze, mint mindig, először Serge Gainsbourg-ról faggatták, akivel több mint tíz évig élt együtt. „Hogy milyen gyakran jut eszembe? Hát mindig, ha kérdeznek róla” – válaszolja kicsit ironikusan. Sosem érdekelte a hagyományos értelemben vett férfiszépség. Serge orosz zsidó volt, melankólikus és humoros. Ez a legfontosabb, a humor és a történetmesélés képessége, ezért szereti Chaplint és Woody Allent is. Vonzó egy férfiban, ha okos, például imádja nézni David Attenborough sorozatát, mondjuk a denevérek életéről, csodálja Bernstein intenzitását vagy a filmrendezők kreativitását.
Vasajtó nyílik a pincébe, és minden este teltház van. 
Mire nem jó a téliszünet (vagyis a kivett szabadság a 2 "ünnep"?? között)? Pl. végre be lehet számolni korábbi utazásunkról, amire az elmúlt 2 hétben nem jutott idő.
Ki tudja, mi minden volt már ebben a helyiségben. Most épp kedves piros kendős szakácsok készítik a vendég szeme láttára a pastákat. A kirakatban a nagy tésztagépen készülnek a különféle tészták, melyekre ki-ki választhat mártást. A különböző pastákra paradicsomszósztól vagy pestótól (1200 Ft) királyrákig vagy bélszíncsíkokig (1900 Ft) tetethetünk mindenféle finomat. A pizzák elkészültére egy kis csipogó hang és fényjelzése figyelmeztet. Az átlag várakozási idő néhány perc. A bejövetelkor kapott kis chipkártyát egy gépezet felé tartjuk, s mehetünk. Fizetni csak kifelé menet kell.
Statler és Waldorf minden kedves (és kedvetlen) olvasójának boldog karácsonyt kíván, legfőképpen sok pihenéssel teli, idegeskedésektől, veszekedésektől és fenyőfakigyulladástól mentes, békés ünneplést!
Los Angelesben gyakran jutott eszembe az Összeomlás című film (1993. Schumacher), melyben a szemüveges tisztviselő (Michael Douglas) már nem bírja tovább a dugóban a várakozást, kiszáll kocsijából és otthagyja, elindul haza. A tömegvérengzéssel folytatódó film már több mint tíz éves, nem tudom, azóta rosszabbodott-e a helyzet? Idegőrlő és megszokhatatlan a kétszer hatsávos autópályán, csúcsidőben kétszer másfél órát az autóban tölteni. Hogy mi mindent csinálnak kínjukban, arról fogalmunk sincs, sminkelnek, lábkörmöt festenek, hangszeren gyakorolnak, esznek, dolgoznak a különféle méretű computeren, olvasnak, szunyókálnak, telefonálnak, ügyintéznek, gyereket nevelnek...
Elvis Presley hófehér, ezüsttel hímzett nadrágban, minden ujján gyűrűkkel, mikrofonnal a kezében a turisták csoportjához lép, Hollywood! – mondja széles mosollyal. Készül a fotó.
Mit ér Bécs forró gesztenye és/vagy kartoffelpuffer nélkül? 
Széles mosoly és segítőkészség. Keressük Márai lakását, a cím megvan, de valahogy nem találjuk. Balboa Park, San Diego. A kétszer három sávos utca egyik oldala a park, pálmákkal, a másikon házak sora. 2820. Egy csinosan öltözött, diszkréten sminkelt hatvan körüli nő száll ki egy égővörös VW-bogár cabrióból, kezében rádiós magnóval, a sarki ház felé tart. Megállítjuk, kérdezzük. Gondolkodik, mobilján felhívja kollégáját, irodájuk a házban van. Hogy nézze meg a neten. Aztán jobb ötlete támad, s saját kis Blackberryjében rákeres a google-ban, megtalálja Márait, olvassa, mutat, örül, magyaráz. Legalább tíz percet velünk tölt. Megtaláljuk a házat, de falán hiába keresünk táblát, hogy itt élt… Épp valaki jön haza, érdeklődünk, keze tele csomagokkal, megáll, kedvesen elmeséli, ő csak néhány éve lakik itt, nem tud tábláról. De a ház az, itthon azonosítom is a képeskönyvben. (És egy aktuális hír: „A rádió jelenti, hogy Los Angelesben 9000 író sztrájkol – ezek az „írók” a rádiók, televíziók, filmesek részére szállították az „irodalmat” és most követelik az új bérszerződést” – írja Márai 1985. március 3-án.)
Ritkán látható a bécsi Városháza homlokzata teljesen, hiszen a téren mindig történik valami. Egész nyáron óriási fehér vászon fedte el egy részét, s az átalakított nézőtérről (nemcsak széksorok, de lépcsőzetes emelvények is) többezren élvezhették az opera-, operett- és táncfilmeket. A bécsiek és a turisták többsége nem is biztos, hogy kulturális érdeklődésből járt arra, inkább a kulináris élmények vonzották, hiszen a különböző standoknál a népek konyháinak kínálatából választhattak. Van, amikor a Vöröskereszt szervez bemutatót, máskor hagyományos népi foglalkozásokkal ismerkedhetünk, de táborozott már ott a Roncalli Cirkusz is. Amikor Steiermark a vendég, a tér közepére hordott szalmakazalban a gyerekek játszanak, míg a felnőttek a remek borokat kóstolgatják. 
Még sárga a lomb és kellemesen melenget az őszi nap, de már állnak a fabódék a téren, s burkolják a Rathaus ablakait az adventi számokkal. 1975 óta rendezik itt a karácsonyi vásárt, melynek gyökerei egészen a tizenharmadik századig nyúlnak vissza. Akkor adott I. Albert a városi polgároknak lehetőséget, hogy decemberi, úgynevezett jászol-piacot tartsanak, eredetileg a Grabenen, később különböző helyszíneken. 
A Volkstheater mögötti lejtős utcáról néhány lépcső visz lefelé. Bellaria Mozi. A falakon híres színészek képei, Zarah Leander, Marlene Dietrich, Paula Wessely, a Hörbiger család, Rökk Marika. Egy sor lila zsöllye a fal mellett. 
Legutóbb ezt írtátok