Elvis Presley hófehér, ezüsttel hímzett nadrágban, minden ujján gyűrűkkel, mikrofonnal a kezében a turisták csoportjához lép, Hollywood! – mondja széles mosollyal. Készül a fotó.
És egy új csillag is készül, The Munchkins felirattal, az Óz, a nagy varázsló című film „pöttöm”-jeinek állít emléket, vagyis az őket játszó törpe művészeknek. 1960 óta már több mint kétezer, fekete gránitlapon bronzkeretbe foglalt rózsaszín csillag fekszik a Hírességek sétányán, s örökíti meg a sztárok emlékét. Az új csillagot Mickey Rooney is megnézi magának, én meg őt, le is fényképezem.
Még alig tíz óra, de már érződik, jó meleg lesz ma is. Persze novemberben Los Angelesben is már négy után sötétedik, így a turisták is korán kezdenek. A Hollywood Boulevardról, a Grauman’s Chinese Theatere elől hamarosan indulnak a piros emeletes buszok. Addig is tanulmányozzuk a sztárok kéz- és lábnyomait. Pókember pózol. A Csillagok háborúja szereplői vívnak lézerkardjukkal. Chaplin forgatja a botját. King Kong ballag Marilyn Monroeval, a Karib-tenger kalóza Sylvester Stallonével beszélget.
Mi, tizedmagunkkal egy kis busszal indulunk a Beverly Hills környékére. Kövér fekete sofőrünk végigbeszéli az utat, mutatja a sztárok otthonait, egy városnyi Pasarét és Rózsadomb együtt, a különbség az, hogy ezek nem kacsalábonforgó paloták. Szép nagy házak, óriási kertben, olykor fallal, máskor magasra nőtt sövénnyel, bokrokkal, fákkal eltakarva. Errefelé sok helyen valóban nincs járda, nem látni sétáló-bámészkodókat, egy-egy sarkon gubbaszt néha egy árus, fején színes kalappal, előtte kempingasztalon térképpel, a felirat: Sztárok otthonai. Rutinos vezetőnk néha lassít, parkolni, megállni errefelé sehol sem lehet. Tom Cruise, Madonna, Hugh Grant, Sissy Spacek, Jodie Foster, Peter Falk, Al Pacino, Cher, Meg Ryan. S a többiek. Meg sem próbálok fényképezni.
Egy kis pihenőhelyen megállunk, s a párás messzi dombon meglátjuk a feliratot: Hollywood.
Visszatérünk a busszal, sétálunk kicsit a Hollywood Boulevardon. Két oldalt a híres mozik sora, az El Capitan Theaterben mutatták be Orson Welles Aranypolgár című filmjét, az Egyptian és Aero Theatre novemberi programja, ahogy mindig, filmtörténeti szenzációkat is bemutat: Max von Sydow retrospektív, A francia krimi klasszikusai, Új argentin mozi, John Travolta sorozat, Lauren Bacall klasszikusok, de Monty Python Brian élete vagy a Gyilkosság az Orient Expresszen ugyanúgy megy, mint az Arábiai Lawrence vagy Mel Brooks Frankenstein-je.
A híres filmekből ismert épületek, Roosevelt Hotel (Mary Pickford, Douglas Fairbanks, Clak Gable, Marilyn Monroe, Hemingway, Chaplin voltak híres lakói, 1929-től itt rendezték az Oscar-díj átadást), Wax Museum, Guiness World Museum után valami igazira vágyunk. Meg is találjuk, egy kis mellékutcában.
Café Audrey. Természetesen Audrey Hepburn a névadó, de a kis kávéházban ízléses, a névadóra utaló berendezés, kellemes szendvics és salátaválaszték fogad. Minden fekete-fehér, a falat a felejthetetlen színésznő fotói borítják, s a paninihez végre nem jár sült krumpli, sokféle kávé és tea, croissant és finom sütemények kaphatók.
Aztán elcsábít a Hollywood Múzeum, ami az amatőrizmus csúcsa. A történelmi Max Factor épületben található, épp ezért több kis szobát sminkhelyiségnek rendeztek be, s sok-sok-sok cégplakát borítja a falakat. Hogy valóban több mint tízezer tárgy, emlék, fotó, stb található-e, nem számoltuk. De hogy kiállításrendezőre nem futott, az biztos. A vitrinek, tárlók telistele ruhákkal (Moulin Rouge jelmezei, Marilyn Monroe híres fehér ruhája – vajon hány darab van belőle a világon?), filmes tárgyakkal, díszletelemekkel (Jurassic Parktól a Bárányok hallgatnak-ig), s nem mindig azonosítható a felirat, mi micsoda. Régi kamerák, filmvetítők között jutunk el egy szobába, ahol valóban az egész fal tele dedikált fényképekkel.
Most már igazán moziba is kéne mennünk. S megyünk is. Az Arclight Hollywood Theater a színhelye az Amerikai Filmintézet (AFI) fesztiváljának, ahol épp egy osztrák filmbemutató vetítésére vagyunk hivatalosak. A Die Fälscher (A hamisítók) című filmet (már több nemzetközi filmfesztiválon díjakat nyert) nevezték a külföldi filmek kategóriájában Oscar-díjra. A 14 termes moziban igazi fesztiválhangulat és vajas kukoricaszag uralkodik. Telt ház, értő közönség, remek film. A fiatal rendező, Stefan Ruzowitzky szerényen és jó angolsággal válaszol a kérdésekre. A főszereplő, Karl Markovics (akit a Rex felügyelő sorozat Stockinger felügyelőjeként ismerhet a magyar közönség is) fantasztikus. Senkit ne tévesszen meg, hogy a különben hasznos www.port.hu moziajánlója kriminek nevezi a filmet. A megtörtént eseten alapuló film (a memoárt maga a rendező dolgozta fel) katartikus történet a saxenhauseni koncentrációs tábor foglyairól, akiket a nácik font- és dollárhamisításra kényszerítettek.
Hazafelé egy pillantás Rodeo Drive elegáns bevásárlóutcájára, ahol a pálmák alatt már karácsonyi csillagok hullanak alá, aztán végig a Mulholland Drive-on haza.
Azon már nem is csodálkozom, hogy a hotelünk előtt Pierce Brosnan száll ki ezüstszínű sportautójából s dobja oda lazán a kulcsot a parkolást intéző személyzetnek.