Sarah nem hordhat rövid ujjú trikót, karján vágás- és égésnyomok. Három gyerekének (12, 10 és 5 évesek) apja évekig büntetlenül ütlegelte. Egyszer húsklopfolóval verte felsőkarját véresre, az arcán lévő kék-lila foltokra a szomszédok kérdésére a férj azt felelte, felesége fogait operálták.
Amikor leöntötte benzinnel, az asszony életét az mentette meg, hogy a gyerekek olyan hangosan kiabáltak, hogy végül a szomszédok kihívták a rendőrséget. Sarah – természetesen nem ez az igazi neve, még ma is fél volt férje bosszújától – egyike annak a 600 nőnek, akit a bécsi Frauenhaus 2006-ban megmentett.
Hogy miért maradnak mégis a megfélemlített asszonyok otthon? Félnek, hogy elveszítik gyerekeiket. Bécsben négy nőház működik, egész Ausztriában 25 van belőlük. Jogi és pszichológiai tanácsadószolgálatukat sokan keresik meg személyesen vagy emailben. Segélyvonalukon évente többezer beszélgetést folytatnak a rászorultakkal. Az átmeneti otthonokban egy évig maradhatnak a nők a gyerekekkel. Kétharmaduk új életet próbál kezdeni, de mindig van, aki visszamegy a férjéhez.
Tíz éve lépett életbe az a törvény, melynek értelmében az erőszaktevő-bántalmazó felet el lehet a lakásból távolíttatni, s visszatérését megtiltani. A gyakorlat jó eredményeket hozott.
A 2006-os adatok szerint az erőszaktevők 94 százaléka férfi. Persze a törvény nem old meg mindent. A jelenlegi büntetőjog az egyszeri elkövetést bünteti elsősorban, s nem egyértelmű azokban az esetekben, amikor a bántalmazás éveken keresztül történik. Az igazságügyminiszternő új kategóriát szeretne bevezetni, hogy a hosszan tartó erőszakos bántalmazás is megfelelően súlyos büntetésben részesüljön.