Nehéz útiolvasmányt választani, ami nem túl vastag, nem túl nehéz, elég érdekes és kitart a repülés hosszú óráira, a Washington-New York vonatútra és még a szokásos esti olvasásra is.
Csak valami jól bevált dolog jöhet szóba. Az Európai képeskönyv remek lenne, de már – nem először – befejeztem itthon. Jöjjön hát a Hattyú, Kosztolányi tárcái, melyeket a Pesti Hírlapba írt hetente. Különös élmény, amikor a napi csavargás és múzeumjárás, a Times Square óriási reklámfényei és a felhőkarcolók nyakfájdító látványa után a Roosevelt Hotel-beli ágyra felmászva (miért ilyen magasak ezek az ágyak?), a hét párnát lepakolva és elrendezve (minek tesznek három óriási díszpárnát is a négy „normál” mellé?) egy-egy írást elolvasok a kötetből.
1921-27 között születtek, mindegyik egy-másfél oldal, s szinte mindegyik remek. Bármiről is ír, földrengésről vagy tudományos felfedezésről, egy régi kabátról vagy az évszakokról, a vámról vagy az első budapesti rádióállomásról, egy síró nőről a körúton vagy egy éjszakáról a mentőknél, bármilyen műfajban, riportban vagy kis színesben, portréban vagy karcolatban, remekmű.
Itt van belőle néhány:

A kisgazdák Balatonfüreden találkoztak, mely a szívbajosok régi, jótékony gyógyhelye. Nyáron a külföldi diplomaták Marienbadban tárgyaltak, az elhízottak fürdőhelyén, Karlsbad, a gyomorbetegek Eldorádója szintén nevezetes politikai találkozók tanúja volt. Nem tudom, hogy újabban a politikusok betegek-e, vagy maga a politika?

***

A tavaszt láttam egyszer, az Azur-parton, hullámoskék ruhájában, csengettyűivel, s akkor megtudtam, hogy a tavasz francia.
A nyarat is ismerem, római pálmák alól, sárga csöndjét, piros lármáját, s hiszem, hogy a nyár olasz.
A telet átéltem egy könyvben, melynek halk oldalain zúzmarás reggelek fehérlenek, szánok csilingelnek, s azóta nékem minden tél orosz.
De az ősz, ez a hosszú-hosszú, válni nem tudó, a miénk, s valahányszor idegen földön járok, ilyenkor mindig hazadobban a szivem, mert az ősz magyar.

***

Nem értem azokat, akik negyvenéves korukban húsz-, hatvanéves korukban negyvenéveseknek akarnak látszani… Az ifjúságban egyetlen érték van: a tapasztalatlanság. Ezt az isteni hiányt, ezt a boldog tökéletlenséget semmi sem adhatja vissza. Borzalmas elgondolni, hogy nem veszik el tapasztalatom, s mégis rugékonyan, frissen szemlélhetem a világot, melyben egyre kevésbé hiszek és a halált, melyben egyre jobban hiszek. Az öncsalásnak kevés ily buta módja van. Nyilvánvaló, hogy ez a kezelés is külsőleges. Akkor sokkal hatásosabb a két másik csodaszer, melyet már régen felfedeztek. Az egyik a pirosító, mely a vén arcot is fiatalnak hazudja, a másik pedig a bor, mely a szenvedés központját, a tapasztalatok raktárát, az agyat bódítja el, s pár órára valóban megállítja az időt.

***

Egyedül vagyok. Nem, a telefonom itt van az asztalomon.

Bécsi helyek 1.

Az ember nemcsak egy kocsmában vagy kávéházban lehet törzsvendég. Én például egy nyelviskolában vagyok törzsvendég. Már harmadik éve, ha időm engedi, újra és újra megyek, újra és újra kezdem a megtanulhatatlant, a német nyelvet.
Tulajdonképpen véletlenül akadtam rájuk. A Hoher Markt sarkán, az Anker órával szembeni házban még az sem riasztott vissza, hogy a lift borzasztóan szűk. Azóta is gyalog teszem meg a 112 lépcsőt.
A beiratkozásnál még nem sejtettem, hogy akivel beszélgettem, s aki később tanárom lett, az iskola tulajdonosa, Renate Schmidt, ma a legjobb barátnőm Bécsben.

Ez a dal ma a szülinaposnak megy. Sajnos nem találtam normális felvételt, amin a Who látható, régről van ez, de ez nagyon muris (akit érdekel Pete Townshend legendás szélmalom-gitározása és ugrabugrálása meg mókás arca, nézze meg), a későbbiekben meg sajnos Roger Daltreynak kissé elment a hangja vagy mi, én meg az eredeti felvételt szeretem. Van olyan is, ahol meglepő módon Pete Townshend énekli a számot, de az szerintem nem az igazi. :) Úgyhogy itt van nektek Doktor House, aki amúgy magában is vicces, és egy lelkes rajongó meg összevágta ezt a kis klipet nekünk, hogy élvezzük.

A dalról még annyit, hogy sokszor - tévesen - azt hiszik, a címe: Teenage Wasteland, a szűkszavú dalszövegben ez többször is elhangzik, mint egy refrén (amennyiben a refrén szónak van értelme egy ilyen típusú zeneszámnál - szerintem nincs). Valójában az a címe, ami a poszt címe, és onnan jön, hogy összerakták Meher Baba indiai filozófus és spirituális vezető, és Terry Riley zenész nevét. Townshend a számot eredetileg a Lifehouse projektnek írta, de később megjelent a Who's Next c. albumon. Keith Moon dobos ötlete volt a hegedűszóló a szám végén. A dalt fontosnak tartják a zenetörténetben a szintetizátor-zene korai használata miatt, amely Townshendnek köszönhető, akit meg épp Terry Riley ihletett az effajta kísérletezésre. (Amúgy a New York-i helyszínelőknek is ez a főcímzenéje, mivel a Helyszínelők széria producere nagy The Who rajongó.) Na akkor jöjjön a zene! És BOLDOG SZÜLINAPOT!

Holnap (április 16-án szerdán) nagy jövés-menés lesz az Akácfa utcában, először is 10-kor indul onnan a demonstráció (kismama felvonulás, hm) a kisgyerekes bérlet bevezetéséért, gyülekező fél 10-kor!

Program:

9.30h Gyülekező a BKV székház előtt (Akácfa utca 15.)
10.00h Indul a menet a Főpolgármesteri Hivatalhoz
11.00h Petíció átadása a Főpolgármesteri Hivatalnál (Városház u. 9-11.)

Várják a kismamákat, a kispapákat, és mindenkit, aki szolidáris velük.
A demonstráció célja, hogy a Fővárosi Közgyűlés ne húzza tovább a
kisgyerekes bérlet bevezetését. 2007 decemberében már beiktatták a BKV
tarifa rendeletébe, de azóta hónapról-hónapra kitolják a konkrét
bevezetés időpontját.
További részletek itt.

Akinek van egy türelmes kisgyereke és rengeteg szabadideje, az ott maradhat (visszamehet) és részt vehet az aznapi második tüntetésen fél 1-kor, amit a BKV járatritkítása ellen szervez a Humanista Mozgalom, a Közlekedési Dolgozók Országos Egyesülete, a Levegõ Munkacsoport, a Magyar Kerékpárosklub, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Szindikátus, a Városi és Elõvárosi Közlelkedési Egyesület, a Védegylet és a Zöld Fiatalok.
Ők (és persze mi is, amikor nem vagyunk cinikusak) hisznek benne, hogy a nyomásgyakorlás eredményes lehet. Aki tehát aznap nem dolgozik, tegyen valamit a saját közlekedéséért!
Idõpont és helyszín: a Városüzemeltetési Bizottság ülése - április 16. szerda 12:30, VII. kerület, Akácfa utca 15. előtt.

Ígértem, hogy beszámolok még részletekben a kreatív városos eseményről, hát akkor felvillantanék most egy újabb érdekességet.

A Design Against Crime egy olyan angol projekt, vagy inkább - remélhetőleg - hosszabb távú együttműködés, amelyben részt vesz több egyetem, de elsősorban a Sheffield Hallam University-n működő Institute of Art and Design és a University of Salford, valamint a Design Council és a brit Belügyminisztérium. De együttműködnek rendőrségi szervezetekkel is, és iskolákkal, illetve bűnmegelőzéssel foglalkozó szervezetekkel.

Olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint: Hogyan vállalhatja fel a formatervezés/dizájn a társadalmi felelősséget? Hogyan lehet bűnözés-mentes városi környezetet teremteni?

Miután ma 25 percet töltöttem egyedül* egy liftben, amely nem akart se kinyílni, se sehova se menni, úgy döntöttem, fittségemet tovább növelem azzal, hogy munkahelyemen soha többet nem szállok liftbe és a negyedikre gyalog fogok menni. És ezt javasolom mindenki másnak is, tekintve, hogy a liftmentő ember szerint egy csomó liftben olyan faszán légmentesen zárnak az ajtók, hogy 3 óra után el is fogy a levegő. (Kivéve ha szellőzőrácsos a tető.)

_________________________________________________________________________

* Amúgy mint kiderült, egyedül jobb liftbe szorulni, mert tovább tart a levegő, míg ha többen vagytok, a többiek elszívják. Haha.

 

Felbolydult a város a BKV-sztrájktól. Én mindenesetre nagyon élveztem a ma reggelt. Gyalog mentem be dolgozni, jó élmény volt, meglepetéseket tartogató: egész hamar beértem - lehet, hogy rendszert kéne ebből csinálni? Le lenne tudva a napi mozgás - bár sajnos a levegő asszem, nem a legegészségesebb a körút mentén... Igaz, lehetett volna szebb idő, de én még esernyővel a kezemben is élveztem, mondjuk innen üdvözlöm jófej rokonaimat, akik egymástól függetlenül sms-ben azt javasolták, hogy biciklivel menjek. Hát az nem lett volna jó ötlet szép idő esetén sem, ugyanis akkora volt a dugó, hogy a buszsávra ráeresztett autótömegben és a türelmetlen autósok gyűrűjében nem szívesen bicikliztem volna. Ennek ellenére én igyekeztem minden biciklisre biztatóan mosolyogni, aki a Margit-híd járdáján kerülgette a gyalogosokat. Nagyon mókás volt ez a népvándorlás, tisztára, mint augusztus 20-án a kényelmes ámde jó panorámát nyújtó tűzijáték-néző helyet kajtató tömegek grasszálása. Budapest kicsinységét bizonyítja, hogy a Dunán átkelve két ismerőssel is találkoztam, ezenkívül láttam sok mókás embert, egyikük pl. öltöny-nyakkendőjére széldzsekit vett, lábára pedig óriási fehér gumicsizmát.

És aki ezek mellett is dühöngene a BKV-sokon, annak üzenem, hogy jelenleg nem csupán az elbocsátások, de a civilek által is erősen kritizált tervezett járatritkítások ellen is tiltakoznak a sztrájkkal.

Fantastic Norway: ez a neve egy - haha! - norvég építész cégnek, akiket már említettem egy előző posztomban, és akik egy piros lakókocsival járják Norvégiát, hogy a globalizált világunkban közelebb vigyék az építészetet, városterezést azokhoz, akiket igazán érint: a városlakókhoz. Mert ők hiszenk abban, hogy a mai központosított életben is az építészetnek a helyi részvételből, a közösségi vitákból és a helyi identitás figyelembevételéből kell kiindulnia. Minden város más és más, a teret alakítják és meghatározzák lakói is. Ezért fontos nekik, hogy egy adott városban, településen párbeszéd jöjjön létre az építészek (ez esetben ők) és a lakók között, figyelembe vegyék a helyiek ötleteit, kreativitását, igényeit is a közösségi terek/épületek kialakításában. Persze jól jön a "messziről jött ember", aki kívülről belecsöppenve egy kisváros életébe esetenként felkavarja az állóvizet és gondolkodásra, a problémák meg- és kibeszélésére ösztönzi és lelkesíti a lakosokat. Ehhez esetenként nem csupán megbeszéléseket (lakógyűléseket) tartanak és cikkeket jelentetnek meg a helyi újságban, hanem installációkat is készítenek - és ami a leginkább összehozza az embereket: a piros lakókocsiban finom gofrit sütnek! :)

Megint egy újabb remek szám, a Them nevű együttestől (nagy családi kedvenc!), és egy Pinky nevű jófej youtube-os csinált egy kisfilmet hozzá a Rómeó vérzik című film képeiből összevágva, amiben a korrupt, kettős életű zsaru, Gary Oldman végül igencsak rosszul jár... Bolondok napja alkalmából sok szeretettel! :)

 

Az elmúlt időben olyan helyen jártam, ahol ez volt a fő kérdés: hogyan lehet kreatív egy város? Honnan jön, hol található egy városban a kreativitás? Hogyan lehet rásegíteni?

Amikor azt írták, a workshopra mindenki vigyen magával valami tárgyat/képet, ami azt mutatja, az ő városa mennyire kreatív (vagy éppen nem az), én mindjárt azt gondoltam, az utóbbira viszek példát. Vagy hogy milyen kreatívak egyesek a mások kirekesztésében - pl. le akartam volna fényképezni a Bajza-Damjanich u. sarkán lévő ház alját, ahol nagy vasszerkezetet raktak be a beugró helyekre - de nem mondjuk biciklitárolót, hogy már értelme is legyen, nem.

Nemzetközi, elsősorban a netvörkölést célzó találkozó (vagy legyen vörksop? :)) vacsoráján azt meséli a svéd srác, hogy hát azért náluk se tökéletes még minden gender equality ügyben, pl. most próbálják majd megszavaztatni a parlamentben, hogy kötelezően 50-50%-os legyen a szülői szabadság két szülő közötti felosztása. És hát nem biztos, hogy sikerül. Mondom neki, hogy de azért nálatok egészen más a társadalom hozzáállása a témához, ha az apa nem megy el szülői szabadságra, az leginkább azért van, mert ő keres többet és a családnak nem éri meg. Erre ő: igen, de pl. vannak olyan cégek, amik annyira bátorítják a férfi kollégákat, hogy kivegyék a szülői szabadságot, hogy kifizetik a nő és a pasi fizetése közötti különbözetet.

Így megy ez. Svédországban.

Különben az időjárás egész remek, mióta van ez a klímaváltozás. Csak azok a hosszú sötét téli esték... Hm.

Egy páran mondták, hogy írjam meg, milyen volt, ezért most eleget teszek kérésüknek.

L.M. miniszter úgy döntött, valamiért idén ünnepli a nőnap 100. évfordulóját, méghozzá azzal, hogy kitüntet 100 nőt, akik szerinte "hivatásuk kiválóságai", és "sikeres életútjukkal és munkásságukkal" példát mutathatnak nőknek és férfiaknak egyaránt. Az indoklásban az is benne volt, hogy elvileg ezek a nők mind a nők egyenjogúságát, megbecsülését, elismerését elősegítő célokért küzdenek. Mondjuk Zwack Izabella nemtom, mit gondol erről, ő miért küzd (nem jött el, csak a nagyon jópasi testvére!), de személyes véleményem szerint pl. Dávid Ibolya (szintén kitüntetett) inkább hátráltatja a női esélyegyenlőség ügyét - ld. kvótajavaslat leszavazása.

Jó reklám lenne az angol bevándorlásügynek Katie Melua, aki grúz származású és 8 évesen került Nagy-Britanniába. 18 évesen már felfedezték, még mindig csak 23 éves, de már 3 nagylemezt tudhat maga mögött, amelyeket óriási példányszámban adtak el. 2004-ben és 2005-ben a legtöbb lemezt eladó brit női zenész volt.

Hogy felviduljatok, ez itt egy kedves száma Mary Pickfordról, aki a 10-es és 20-as évek némafilmsztárja volt, főleg ártatlan, szegénységben senyvedő lánykákat játszott (és a dal szerint rózsával táplálkozott, hogy szép legyen). A dal mókás módon arról szól, hogy Douglas Fairbanksszel (aki amúgy a férje volt), Charlie Chaplinnel és David Griffithszel megalapították a független művészek első filmes cégét, a United Artists-ot. Have fun!

 

Agyondicsérték ezt a Juno című filmet, ugye Oscarra is volt jelölve (bár az nem jelent szerintem semmit), meg is néztük. Amíg néztem, még csak-csak elment, bár már a moziban is fájdalmasan felszínesen és nem is idealisztikusan, inkább irreálisan kezelte a témát, de aztán gondolkodtam rajta azóta, és egyre több bajom van vele. Főleg hogy ellenpontként épp másnap este elkaptam a tévében egy hasonló témát feldolgozó film második felét, ami már sokkal árnyaltabban mutatta be a leányanyaság témáját.

Sok szeretettel küldöm e dalt mindenkinek, aki szereti/szeretni fogja. :) Jó szórakozást!
Death Star a Presidents of the United States of America-tól.

 

Úgy látszik, most már ez lesz, olyan posztok következnek, amik mind előző posztokra reagálnak, visszautalnak, több folytatásos sztorit írunk itt párhuzamosan, na.

Most éppen a Nemzeti Múzeum-beli nőfestő-kiállítás kapcsán, mivel kedves barátnőnk, K. küldött egy linket (köszönet érte!), ahol a Szombathelyi Képtár egy 1998-as kiállításáról lehet olvasni. A Hölgyválasz című tárlat alcíme Elfelejtett modernizmus a 20-as 30-as évek magyar művészetében volt, és bemásolom ide a honlapon található ismertetőt róla, mert nagyon tanulságos, már csak azért is, mert a mostani nőfetső-kiállításról egyes kritikák azt írták, hogy az ott bemutatott festők mintha a 2. világháború után nem haladtak volna a korral és a modernizmussal. Íme a bizonyság, hogy a 20-as, 30-as években még igen. (Nem, ne gondoljátok, hogy mindegyikük pointilista volt, csak a weblapon lévő képek túl pixelesek.)

A múltkor szó volt arról, mennyire megrémítette Németh Gábort, hogy esetleg nem mehet majd Berlinbe, mert az új kulturális intézet-igazgató, Can Togay kijelentette, hogy az ő időszakában márpedig csakis nőnemű írókat fog kivinni és bemutatni a német közönségnek, mert alulreprezentáltak. Aztán az is kiderült, hogy fölölseges volt a nagy rémület-indulat, mert nem is ezt mondta Togay és nem is úgy. (Akit azért továbbra is tisztelünk, pl. azért is, mert feminista és ezt nyilvánosan is kimondja.)

A Törökfürdő Alapítvány, ami a tavalyi - tapasztalataim szerint a nőicivilekben vegyes érzelmeket kiváltott - Nőttön Nő című márciusi női témájú rendezvényt szervezte és bonyolította az A38 hajón, idén folytatja a női témában kifejtett aktivitását, és kvázi a tavalyi rendezvényt "leviszi vidékre". Vagyis egy-egy rövidített változatot: lesz szó a nők és a pénz viszonyáról, mindenütt lesz Irodalmi Centrifuga változó résztvevőkkel, előadás a nőművészekről, a változó szerepekről és változatlan értékekről, valamint a nőket és férfiakat érő kihívásokról a gazdasági életben. Mindez Szombathelyen 17-én, Egerben 18-án, Szekszárdon 20-án, Nyíregyházán 26-án.

Méghozzá lakói mostantól egy újlipótvárosi lakásnak, a Hegedűs Gyula utcában.
Az út az első kerületből (Avar utca) vezetett kicsit kijjebb, Őrmezőre, aztán az Erzsébetvárosba majd vissza Budára, a Vizivárosba. Most próbálom megismerni az új környéket, mindig más úton megyek a Szent István körút felé, s fedezem fel a kis üzleteket, a kulcsost és a százforintost, a kis kávézókat és zöldségeseket, a számtalan fodrászt és manikűröst, a háztartásigépjavítókat és újságosboltot, majdnem-éjjelnappal-nyitvartartó üzleteket.

Idén nőnap alkalmával jelentették be egy új, társadalmi nemi (gender) szempontú online enciklopédia, a Wikigender beindulását Párizsban - ahogy azt C-től megtudtuk, köszönet is illeti érte!

A Wikigendert az OECD Fejlesztési Központja indította útjára (mellesleg a stábban csupa pasi gender szakértő van, amit én csöppet sem sajnálok) azzal a céllal, hogy a társadalmi nemekkel kapcsolatos témákat, információkat könnyebb legyen megosztani világszerte.