Az elmúlt időben olyan helyen jártam, ahol ez volt a fő kérdés: hogyan lehet kreatív egy város? Honnan jön, hol található egy városban a kreativitás? Hogyan lehet rásegíteni?

Amikor azt írták, a workshopra mindenki vigyen magával valami tárgyat/képet, ami azt mutatja, az ő városa mennyire kreatív (vagy éppen nem az), én mindjárt azt gondoltam, az utóbbira viszek példát. Vagy hogy milyen kreatívak egyesek a mások kirekesztésében - pl. le akartam volna fényképezni a Bajza-Damjanich u. sarkán lévő ház alját, ahol nagy vasszerkezetet raktak be a beugró helyekre - de nem mondjuk biciklitárolót, hogy már értelme is legyen, nem. Itt az értelem az volt, hogy ne feküdhessenek oda a hajléktalanok, akik eddig ott tanyáztak. Vagyis a ház képes volt pénzt költeni csak azért, hogy a szerencsétleneket kitúrja onnan, miközben a vasak más célt egyáltalán nem szolgálnak.

Végül mégse vittem képet - mások se :) - viszont a csoportunkban az ukrán lány egyszercsak megkérdezte a többieket: Ti mit gondoltok magatokról? Kreatívak vagytok? Vicces, hogy a csoport fele azt mondta, nem gondolná, hogy kreatív. Akkor mit keresünk egy ilyen workshopon? Na de aztán igyekeztünk nagyon kreatívan feldolgozni a látogatásunkat egy helyi magángalériában, amely egyúttal kulturális központ is. Bár mi kicsit kételkedtünk, hogy az ötödik meleti bérház-lakásba, ammi kissé lepusztult állapotban van, olyan sok művészetbarát merészkedne felcsengetni. No mindegy. (Sajnos a legszellemesebb és -kreatívabb prezentáció díját nem mi nyertük meg, hanem a finn performansz-művész által vezettt csapat.)

Maga a workshop viszont nagyon érdekes volt, elgondolkodtató, sok jó ötletről hallottunk: a Kijev rejtett szépségeit és turisták által nem ismert eldugott helyeit bemutató séták szervezésétől kezdve a lopásellenes dizájnereken keresztül (főleg táska- és biciklilopás ellen terveztek spec. utcabútorokat, lakatokat stb.) a piros lakókocsiig, amely a norvég városokat járja és a helyieket stimulálva próbál segíteni nekik, hogyan tehetnék együtt jobbá a lakókörnyezetüket, közösségi tereket megálmodva-megteremtve. (Majd még igyekszem mindezeket képekkel is megmutatni.)

Érdekes, eleinte azt gondoltam, Budapest egyáltalán nem kreatív, de aztán a 2 nap alatt sorba eszembe jutottak jó ötletek, kreatív kezdeményezések, az ARC kiállítástól a WAMP dizájnvásárig, a Gang csoport ténykedésétől az Ability parkig. Persze nem meglepő módon ezek mind nem fölülről jövő dolgok, valahogy maga a városvezetés még nem igazán kreatív, ami a város fejlesztését illeti. Különben a többféle kreativitás-értelmezés közül hozzám mindenképpen az áll közelebb, amely abból indul ki, hogy egy városban a kreativitást nem egy szűk (elit) réteg birtokolja - bár sok helyen bizony így van, legalábbis azt hiszik magukról - vagyis művészek, a kulturális élet szereplői, hanem az a kérdés, hogy minél több emberből, a VÁROSLAKÓKBÓL hogyan lehet kihozni a kreativitást, hogyan lehet őket bevonni az együttgondolkodásba, a városfejlesztés, a lakókörnyezet fejlesztésének folyamatába. Na ettől meg aztán még messzebb vagyunk.

És még valamit a varsói rendezvényről: nagyon jó érzés volt olyanokkal beszélgetni, akik jófejek, értelmesek, és főleg nem kell nekik magyarázni, mivel foglalkozom, mért fontos ez, sőt még támogatóak is. Na ezért a vegyes érzés: egyfelől lelkesültség az ott hallottak-tapasztaltak miatt, másfelől lelombozottság. Mármint amikor az ember hazatér.