Úgy látszik, most már ez lesz, olyan posztok következnek, amik mind előző posztokra reagálnak, visszautalnak, több folytatásos sztorit írunk itt párhuzamosan, na.

Most éppen a Nemzeti Múzeum-beli nőfestő-kiállítás kapcsán, mivel kedves barátnőnk, K. küldött egy linket (köszönet érte!), ahol a Szombathelyi Képtár egy 1998-as kiállításáról lehet olvasni. A Hölgyválasz című tárlat alcíme Elfelejtett modernizmus a 20-as 30-as évek magyar művészetében volt, és bemásolom ide a honlapon található ismertetőt róla, mert nagyon tanulságos, már csak azért is, mert a mostani nőfetső-kiállításról egyes kritikák azt írták, hogy az ott bemutatott festők mintha a 2. világháború után nem haladtak volna a korral és a modernizmussal. Íme a bizonyság, hogy a 20-as, 30-as években még igen. (Nem, ne gondoljátok, hogy mindegyikük pointilista volt, csak a weblapon lévő képek túl pixelesek.)

1931 elején a Magyar Képzőművésznők Egyesülete Új Csoportjának megalakulásával önálló bemutatkozási lehetőséghez jutottak a modern női festők. A csoport létrejötte törvényszerű volt. Az egyesület , korábbi formájában túl tág keretet biztosított a részvételhez, és nemcsak a jól képzett alkotók, hanem a konzervatívok mellett a műkedvelők, a dilettánsok is megjelenhettek a kiállításokon.
Művésznőink - akik egymás között "piktorina -társaságnak" nevezték magukat - a férfiközpontú művészképpel is szembeszálltak. Meg voltak győződve arról, hogy érnek annyit, mint férfi-kollégáik, és a bizonyítást a külön bemutatkozás teszi lehetővé. Egymásra könnyen rátaláltak, zömükben egyszerre jártak a főiskolára, / Vaszary, Csók és Réti növendékek voltak / művésztelepekre , együtt szerepeltek a KUT kiállításain.

1931-es megalakulásukat jegyzőkönyv rögzíti, amelynek fő szempontjai a következők:
- A tagok 1931 őszén önálló kiállítást rendeznek, fejenként legalább tíz művel
- Nem válnak ki a MKE-ből , elfogadják annak elnökségét, ugyanakkor elutasítják zsűrizési jogát.
- Az alapító tagok: Árkay Sztehló Lili, Bartók Mária, Bartoniek Anna, Dullien Edith, Hranitzky Ilona, Járitz Józsa, Endresz Alice, Kiss Vilma, Marsovszkyné Szirmay Ili, Wabrosch Berta, Futásfalvi Márton Piroska, S. Perényi Lenke, Szuly Angéla.

A jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a csoport elsősorban érdekszövetség, ugyanakkor a képek és egyéb dokumentumok esztétikai - világnézeti közösségvállalásról tanúskodnak.

Az 1931 októberében megvalósult kiállításon csak nyolcan vettek részt. Ebből az alkalomból a kiállítók “új Nyolcaknak” nevezték magukat. Annak ellenére, hogy nem az egész csoport szerepelt, a baráti művészi kapcsolatok nem károsodtak, így a csoport teljes bemutatása reális képet fest a modern női művészet egyik meghatározó társaságáról.
Alkotásaikra a tematikák és a stílusok sokfélesége jellemző. Szuly Angéla festészetére a természeti élmény nagybányai szemléletű, visszafogott stilizálása jellemző, míg a másik végletet Járitz Józsa képviseli, aki festményein a tiszta absztrakciót közelíti meg. E kettő között szinte minden megtalálható, ami a húszas- harmincas évek stílusát jellemzi, sokszor meglepő kombinációk formájában.
Jellegzetes példái ennek Futásfalvi Márton Piroska festményei, melyeken a magyar festészetből korábban sajnálatos módon kimaradt “Die Brücke”- hatás figyelhető meg, párosulva az art deco legfrissebb eredményeivel. Endresz Alice tájképeit panteizmus, portréit, jeleneit ugyanakkor gunyoros, szatirikus szemlélet hatja át.
A legmarkánsabb Loránt Erzsébet, aki a sport, a szórakozás, a mondén világ témáinak ürügyén kísérletet tesz egy kalligrafikus jellegű festészet kifejlesztésére.
Szinte valamennyiükre hatott a 20-as évek árkádista idill-festészete és a részben ebből kinövő vallásos tematikájú művészet is. Az 1925-ös KUT kiállításon fellépő nőművészek mindannyian Vaszary 1920/21-es évfolyamán tanultak. Köztük volt Bartók Mária, Járitz Józsa, Kiss Vilma, Perényi Lenke, és Czillich Anna- aki ekkor már halott volt, így a kiállításon barátnői posztumusz szerepeltették műveit. A művészetükben közös kecskeméti és nagybányai hagyományok mellett felfedezhető Vaszary fekete alapú, a német expresszionizmus által meghatározott korszakának hatása. Festményeik témája Siratás ,Levétel , táj- és aktos kompozíciók , ebben rokon az egyidejűleg létező magyar újklasszicista irányzattal. Munkásságuknak ez a része a Római Iskola művészet-, és szellemtörténeti előzményeihez sorolható. Útjuk mégsem ide vezetett, /egyedül Sztehló Lili lett római iskolás/ az újklasszicizmusnál és az itáliai hatásoknál erősebben befolyásolta őket a német és a francia festészet - a fauvizmus az expresszionizmus.

A kritika reagálása

A húszas-harmincas évek közízlése konzervatív volt. A festőnők nem számíthattak lelkendező kritikákra, ráadásul női mivoltukban külön “ bizonyítaniuk kellett”. A bemutatkozást kísérő szép számú kritikából két markáns vélemény emelhető ki:

“Az alkotni akarás ilyen fanatikus megszállottságával, az őszinteség ilyen morális erejével régen láttunk fellépni művészcsoportot.”/ Nemzeti Újság, 1931 10. 30./

“ ...úgy szórják a dekadenciát, az egészségtelenséget, a “képzőművészeti” borzalmasságokat /vagy talán tréfákat /, hogy az már túlmegy minden jogossági határon !” / Magyarság, 1931. 10. 30./

Természetesen az ennél jóval árnyaltabb kritikák voltak többségben, de annyi mindenképpen megállapítható: a festőnők nagy öntudattal, nyers erővel, fiatalos lendülettel léptek a korszak kiállítói közé.

A kritikáknak még egy tanulságuk volt: inkább mint csoport kaptak bírálatot, támadást - egyénenként, illetve csoportosan, de betagolódva egy-egy nagyobb kiállításba már leginkább a dicséret az elismerés hangján szóltak róluk.

Az elkövetkező évtizedben még sokszor szerepeltek együtt - katalógusok , újságcikkek, naplóbejegyzések bizonyítják, hogy a kapcsolat nem alkalmi volt.

Fontosabb közös szereplések

1931. október
Nemzeti Szalon : Bartoniek Anna, Endresz Alice, Hranitzky Ilona, Muzslai Kampis Margit, Kiss Vilma, Loránt Erzsébet, Futásfalvi Márton Piroska, Szuly Angéla /a csoport önálló bemutatkozása/

1932. február-március
Műcsarnok: A magyar képzőművészet úttörőinek és az összes művészcsoportok tagjainak kiállítása / Bartoniek Anna, Dullien Edit Endresz Alice, Hranitzky Ilona, Futásfalvi Márton Piroska, Szuly Angéla/

1933. február
Nemzeti Szalon : Magyar Képzőművésznők Egyesülete XXIV. kiállítása / Bartoniek Anna, Futásfalvi Márton Piroska, Hranitzky Ilona, Járitz Józsa, Loránt Erzsébet, Muzslai Kampis Margit, Szuly Angéla/

1934. november-december ,
Varsó Lodz. Nemzetközi női kiállítás /Bartoniek Anna, Endresz Alice, Futásfalvi Márton Piroska, Hranitzky Ilona, Loránt Erzsébet, Szuly Angéla/

1936. október -november
Nemzetközi Klub: Lengyel és magyar képzőművésznők egyesületei / Bartoniek Anna, Hranitzky Ilona, Szuly Angéla, Loránt Erzsébet, Futásfalvi Márton Piroska/

1938. június -július
Nemzeti Szalon: Magyar Képzőművésznők Egyesülete / Endresz Alice, Hranitzky Ilona, Járitz Józsa, Loránt Erzsébet, Marsovszkyné Szírmai Ili./

1939. október-január
Riverside Museum: International Woman Painters / Endresz Alice, Hranitzky Ilona, Járitz Józsa, Loránt Erzsébet, Futásfalvi Márton Piroska, Szuly Angéla/