Már régóta esedékes volt, most végre megcsináltam.
A gyűjtögető életmódhoz tartoznak a zacskók.
Most hát kipakoltam a spájzból a nagy papírzacskókat, amelyek tele voltak kisebb nylon és papirzacskókkal, s kiselejteztem őket.
Fájó szívvel kidobtam a szakadtakat és lukasakat, a fülüket vesztetteket, s próbáltam két nagy kupacot csinálni a megmaradtakból.
Vannak ugyebár a praktikus zacskók (lásd Micimackó praktikus csuporja), amik nagyok és erősek, s vásárlásnál alaposan meg lehet pakolni őket (Meinl, Bipa, Billa, stb). Csak ne feledjük itthon szegényeket, mert akkor ugyebár újabb nagy és erős zacskókat kapunk, holott nekünk már vannak ilyenek...
Aztán vannak a közepes nylonzacskók, melyek nagyon alkalmasak arra, hogy a napi újságszemetet, melynek termelésében világbajnokok vagyunk, levigyük a papír-kukába. Aztán ezeket a kukán hagyjuk, s hazafele jövet visszahozzuk, hogy másnap újra megteljenek, míg végül elszakadnak, s a másik kukába kerülnek.
A következő csoportot azok a szép, kedves, emlékezetes kis, közepes és nagyobb méretű papírzsákok alkotják, melyekben valamikor valamit vettünk és olyan jónak, erősnek, továbbhasználhatónak tűntek, hogy eltettük őket. Egy KaDeWe-s Berlinből, egy zöld-lila Falke, melyet a kedvenc fekete-lila harisnyához kaptam, a kék papírzacskó a tevével, melyben a Zum schwarzem Kameel delikátesz üzletéből hoztuk a finom olajbogyós kenyeret és sajtot, a Weltladen, az Olsen, a Leiner, s más üzletek strapabíró zacskói. Na most kérdés, hogy ezeket tényleg bevetjük-e még valamikor, érdemes-e megtartani őket. Döntöttem, csak a hibátlanok maradhatnak. És azok, amiknek a beszerzésére pontosan emlékszem. Így is maradt egy nagy zacskónyi zacskó.
Egyértelmű a sorsa a hosszúkás borosüvegtartó zacskóknak. Maradjanak, ezeket tényleg felhasználhatjuk, ha majd mi viszünk valahova egy üveg italt.
Az utolsó kupacban azok a kisebb vagy közepes méretű tasakok vannak, amelyek rendkívül alkalmasak ajándék „csomagolására”.
Mivel egy éve a családban eldöntöttük, hogy környezetvédelmi okokból nem csomagolunk még karácsonykor sem (gondoljon mindenki az ajándékbontás pillanatára, ahogy szétszaggatjuk a drága pénzen vett csomagolópapírokat és gyűrjük be a szemetesbe), a kis színes zacskókra azért szükség lehet. Valamibe mégis bele kell tenni a dolgokat, ugyebár. Különösen, ha vendégségbe viszünk valamit. Így a piros rénszarvasos, a mikulásos, a tiszta ezüst, a sárga-barna-arany csíkos, a mackós, a cicás, a virágos, a felhős...stb. megmarad, nem is foglalnak el sok helyet.
Kedvenceim a vászonzacskók. Nem tudom, normális-e, de kimostam őket, s most épp vasalom. Még a fülüket is. Lehet, hogy egyedül vagyok a világon, aki Írók boltja feliratos vászonzacskót vasal. De én szeretek Bécsben Írók boltja feliratos vászonzacskóval vásárolni.