Először azt hittem, hogy csak egy szokásos játékbolt. Aztán láttam, hogy itt leginkább macikat (néhány egyéb plüssállatot is) lehet kapni. De azokat „üresen”. Két hatalmas üvegdobozban fehér pihék forognak, a dobozok előtt egy-egy - természetesen fekete - eladó ül, s tölti a macikat. Kiválaszthatod, mit szeretnél, odaviszed, megtöltik, kérheted keményebbre vagy puhábbra, s aztán egy egész üzletnyi polcrendszerről választhatsz ruhákat. Elképesztő a variáció a rendőrruhától a baseballjátékosig, a fürdőruhától a tűzoltó egyenruháig, csecsemőruhák és öltönykék, ezüstszoknyák és kertésznadrágok, fodros báliruha és kosarastrikó. És a kellékek! Gitár és mobiltelefon, különféle sapkák és kis táskák, sporteszközök, hátizsákok és a cipők: sportos vagy papucs, szandál vagy apró bőrcipő.
Én egy darabig gyűjtöttem a macikat, van is belőlük vagy husz-huszonöt, kisebb-nagyobb. Mindenkitől azt kaptam ajándékba.
Aztán úgy voltam velük, mint a svéd gyerekversben a bélyegekkel.
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.