Budai helyek 2.

Egész jók a képek. És a lámpák. Na jó, elcsépelt szódásüveg meg mozsár is van. De a terítés és a poharak finom eleganciát sugároznak. Este fél nyolckor szinte teljesen üres a meglehetősen fantáziaszegényen elnevezett (Csalogány 26. - ugyanis itt található) hely. Egy asztalnál ülnek csupán. De azt állítják (később kiderül, joggal), a többi asztal foglalt. Egy kétszemélyes azért akad. Az étlap egyszerű, alig néhány fogás, előételek, főételek és desszert. Alig érteni, mik is ezek. Rája filé spenóttal. (Ki tudja, milyen is a rája?) Hízott kacsamáj pak chai. Mi van? A borjú mellé hajdina. Kérdezzük, mi is az... olyan mint a gersli? Pincérünk azt mondja, ez egy egyiptomi búzafajta, majd... „Gersli? Azt nem tudom, mi.” Rendeléskor figyelmeztet, hogy bizony ez eltarthat majd egy ideig, mert ők mindent frissen csinálnak. Bort kérünk addig. Kancsóban érkezik a buborékos meg a sima víz. Később jön egy fiú kenyérkosárral, melyben három apró szelet kenyérke lapul. Bátortalanul elveszünk egyet-egyet, kapunk vajat is. Finom.
Lassan megtelik a hely. Megérkezik a vacsora is. Kelkáposztahab a kacsamellhez. Kacagnom kell. Valami habszerű dolog valóban, olyan kanálnyi. Viszont az ügyesen apró kockára vágott zöldséget mindketten megkapjuk. Szalonnás krumplim azt jelenti, hogy a három felébe vágott héjában sült burgonya szélén alig látható kis szalonnadarab fityeg.
A szomszéd asztaltól néha el-eltűnnek a dohányzók, a bejárat melletti kerek asztalnál füstölögnek. Ide érezzük.
Egy ünneplő család, egy angol üzleti vacsora és neves írónk baráti társasággal – többek között ők a vendégek. Kb. negyvenen összesen.
Megettük a vacsorát. Drága volt. Vannak helyek, amiknek híre szóbeszéd útján terjed.
Néha nem is érthető, miért is.
De itt legalább a képek jók a falon.

(I. Csalogány u. 26.)