HTML

Statler & Waldorf - a kritikus páholy

Társadalom- és kultúrkritika, turizmus, városszeretés, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséget érintő témák. Egy blog Statler és Waldorf kritikai hozzáállásával, de korántsem a páholyból szemlélve a dolgokat.

Legutóbb ezt írtátok

Kulcsszavak

admont (1) ajánló (31) állat (1) alma mahler (1) altaussee (1) amerika (13) antsy pants (1) austen (1) ausztria (45) barcelona (4) bécs (68) berlin (3) betancourt (1) bhuttó (1) bicikli (5) biznisz (1) bkv (6) blog (6) bölcsőde (4) brandauer (1) brotherhood of man (1) brüsszel (1) budapest (25) bük (1) bulvár (3) bűn (2) burgenland (1) celine dion (1) cirkusz (1) civil kurazsi (4) civil kurázsi (24) collegium hungaricum (1) család (14) családtámogatás (7) csalogány (1) culturawien (1) david bowie (2) del ponte (1) demokrácia (1) díj (1) diszkrimináció (1) divat (1) dixie chicks (1) dizájn (3) donovan (1) döntéshozatal (5) ebh (1) egyház (2) élet gondolatébresztő közélet kritika megmondás tudomány vélemény (1) emberi jogok (4) emberkereskedelem (1) emma thompson (1) ensz (3) építészet (5) erőszak (21) étel ital (15) étterem (9) eu (3) európa (7) falk miksa (1) fats domino (1) fejlesztés (2) feminizmus (3) férfiak (14) film (23) foci (2) fogyatékos (6) fotó (6) franciaország (1) fürdő (2) gary oldman (1) gazdaság (8) gender mainstreaming (5) george harrison (1) gondolatébresztő (1) gosausee (1) gyerek (21) háború (2) hallmark (1) háztartás (3) heinz fischer (1) helyek (9) hobbi (1) holokauszt (3) humor (2) i. erzsébet (1) időjárás (1) india (3) internet (3) irán (1) irodalom (14) iszlám (1) isztambul (2) izland (2) jane birkin (1) japán (2) jeruzsálem (2) joan baez (1) john lennon (1) jugoszlávia (1) juno (1) kánaán (1) katie melua (1) kerekesszékes (8) kiállítás (18) kimya dawson (1) kína (1) koelbl (1) koestler (1) költözés (1) konferencia (5) könyv (12) korcsula (1) kórház (1) kőszeg (1) kosztolányi (2) középkor (1) közlekedés (17) kreatív (4) kritika (26) kt tunstall (1) kultúra (9) kvóta (10) lámpás (1) lapszemle (34) leonard cohen (1) lift (1) lmbt (12) (1) london (1) los angeles (2) lustig (1) luz casal (1) maci (1) márai (1) máv (3) megmondás (1) menekült (1) mese (2) műgyűjtők éjszakája (1) munka (6) napló (1) németország (2) nemi erőszak (3) nemzetkép (1) népesedéspolitika (2) nina simone (1) (31) nők (91) norvégia (1) nyelv (3) oecd (1) oktatás (4) padova (1) pakisztán (1) pápa (1) párizs (4) paul mccartney (1) pécs (1) persepolis (1) pink floyd (1) plassnik (1) polcz alaine (1) politika (30) pozsony (1) programok (1) prostitúció (6) pürgg (1) pusa (1) rasszizmus (1) regisztrált élettársi kapcsolat (1) reklám (12) remíz (1) roma (1) ruszt (1) salzburg (2) san diego (2) schwartzer (1) skansen (1) something (1) sport (4) stockholm (4) svájc (6) svédország (8) swarowski (1) szabadság (1) szexizmus (6) szexuális felvilágosítás (1) színház (4) szobor (2) szoftver (1) szombathely (1) szórakozás (1) sztereotípia (4) szülés (3) tanulás (1) tehén (1) temető (2) tenerife (2) terrorizmus (1) test (3) tévé (9) them (1) the beatles (1) the who (1) történelem (22) törvény (2) tudás (1) tudomány (7) turizmus (34) ünnep (28) űrkutatás (2) valcer (1) van gogh (1) vapiano (1) város (41) varsó (1) vécé (4) velence (4) víz (1) wahorn (1) wellness (1) wikigender (1) wikipedia (1) zaklatás (3) zene (31) zöld (14) zsidó (3) Címkefelhő

Már mennie kell?

2010.01.20. 12:40 Waldorf

Antonia Fraser és Harold Pinter

Antonia Fraser neves történész, számos történelmi életrajz (pl. ez és ez) és krimi (pl. ez) szerzője, negyvenkét éves, hat gyermek édesanyja felvonatozik a hetvenes években Londonba, hogy megnézze Harold Pinter új darabját. Megismerkednek. Már mennie kell? – kérdi a szerző. Antonia Fraser marad. Sokáig. Így kezdődött a történet, mely harminc évig tartott. Az egyszerű, kelet-londoni zsidó szabó fia és az előkelő, nemesi származású hölgy (apja, férje konzervativ párti képviselő) teljesen különbözőek, nincs hasonló származás, közös háttér, egyforma politikai vélemény.
Lehet, hogy igaz, s az ellentétek vonzzák egymást, de egy erre alapozott kapcsolat talán csak néhány hónapig, évig működik.
Romantikus volt ez a szerelem, közös kedvencük Shakespeare 116. szonettje.

Hű lelkek nászának igazi gátja
Nincsen. Nem is szerelem semmiképp,
Mely változik, társát változni látva,
És elillan, ha a másik lelép.
Ó, nem: biztos jel sötét éjszaka
Mélyén, meg nem rendülhet semmi szélben,
Vándor hajók vezérlő csillaga,
Látod, mily fenn jár – de azt, hogy mit ér, nem.
Szerelem nem bolondja az időnek,
Bár sarlója a rózsaajkba vág,
Futó órákkal nem változik ő meg,
Szilárd marad, míg a világ világ.
Ha tévedek, és megtévedhetek:
Sosem írtam, s ember nem szeretett.


Ez a mindevégi romantikus szerelem a végtelen kíváncsiságon alapult. A híres drámaíró nem lihegő csodálót, hanem erős szövetségest és kritikust kapott Antonia Fraserben, aki elhagyta férjét, Pinter pedig elmenekült színésznő feleségétől. Szerelmük egyre mélyül. Neves szerzők bukkannak fel társaságukban, Ruhsdie és Havel, Pinter a Hyde parkban beszél az iraki háború ellen, s már nagyon betegen Nobel-díjat kap.
Antonia Fraser férje halála után egy újabb történelmi életrajz írására kapott szerződését felbontja, az előleget visszafizeti és nekiáll megírni az ő történetüket. Naplóbejegyzésekből és emlékekből.
Hátsó-szoba-perspektíva, éles szemmel, pontosan jellemzett társasági viselkedés. Kiábrándító, hogy a neves személyek, művészek, politikusok, filmesek éppen úgy viselkednek, mint a róluk feltételezett klisék, sztereotípiák szerint gondoljuk. Pont annyira undokak, irigyek, féltékenyek, gonoszak, nagyképűek, hiúak, stb. Semmi eredetiség nincs a híres emberek életében.
A neves Shakespeare-Globe színház művészeti igazgatója hosszú kritikájában (Financial Times, január 15.) az utolsó bekezdésben bevallja, hogy ez a könyv őt is meghatotta és lebilincselte: egyszerűen természetesnek mutatja két ember boldogságát, akiknek van étvágya az életre, borra, tudásra, és egymásra. Úgy, hogy elhisszük, talán tényleg van ilyen, amikor két ember így egymásra talál.
Két ember, aki nem rontotta el, aki végig tudta egymást szeretni.

(Antonia Fraser: Must you go? My life with Harold Pinter
336 oldal, Weidenfeld, London, 20 font)

1 komment

Címkék: bulvár irodalom

A bejegyzés trackback címe:

https://statlerandwaldorf.blog.hu/api/trackback/id/tr781679027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mélisande · http://melisandegyuruje.blog.hu 2010.03.26. 10:47:42

Most akadtam a bejegyzésedre. Nem is tudtam, hogy ők egy pár voltak! Kíváncsi volnék erre a könyvre. Frasertől a VIII. Henrik feleségeiről írt, szerintem nagyon alapos és kimerítő, ugyanakkor élvezetes munkáját olvastam, érdekelne a szerző egy másik privátabb jellegű - arca.
süti beállítások módosítása