3. rész

Az egyik legérdekesebb épület a Palau de la Musica Cataluna, ez a barcelonai Zeneakadémia, melyet a katalán modernismo leghíresebb építésze tervezett (Doménech i Montaner), s mindössze három év alatt épült fel, 1908-ban adták át. A szervezés itt is tökéletes, félóránként indulnak a csoportok, angol nyelvű a vezetés. A fiatalember remekül beszél angolul, kedves, szemmel láthatóan még nem unja a munkáját. Filmvetítéssel kezdünk, ami egészen részletesen bemutatja az épületet, s néhány kiváló muzsikus is elmondja, milyen különleges élmény itt zenélni-énekelni. A fogadóterem megtekintése után felmegyünk az erkélyre, ahonnan egészen közelről gyönyörködhetünk a virágos motívumokkal teli színes kerámiamozaikokban, szobrokban, az apró üvegmozaikból összeállított csillárban, a csupa virág óriási kőkertben a színpad egyik oldalán, s a másikon a hatalmas szárnyas Pegazusban és Beethoven szobrában. Ez Európa egyetlen koncertterme, melyet természetes fény világít meg, mert a tervező úgy gondolta, a művészetnek, a zenének a hétköznapokkal egységben kell lenni, tehát akár napközben is lehet koncerteket hallgatni majd. A földszintre érve meghallgatjuk az orgonát is, tényleg csodásan hangzik. A régi épület kívülről is gyönyörű, vörös klinkertégla borítja, a sarkon óriási szoborcsoport, melyet körbevesznek mozaikcsempés oszlopok.
Gaudi Casa Batlló-ja előtt óriásinak tűnik a sor, de húsz perces várakozás után már benn is vagyunk, mindenki kaphat audioguide-ot, s járkálhat az épületben, ahol sehol sincs egy egyenes vonal, s ugyan a felső emeleteken laknak (nem lehet kellemes itt élni), mégis a gyönyörű üveg-tükör lifttel felmehetünk a tetőre, melyet szintén színes csempe borít.
Casa Calvet – ez is Gaudi ház, a mi környékünkön, egy textilkereskedőnek tervezte, s a kaputól jobbra egészen diszkréten bújik meg az egyik legjobb étterem a városban, ahol a berendezés is eredeti, virágos ablakok, az ebéd kifogástalan. Halk elegancia, tintahalkarika-saláta, kacsamáj, kívül karamellesre pirult, belül omlós, hozzá tökpürén krumplisnack, az almáspite nem túl édes, pont jó.