Szerettem volna végre újra írni a blogba, Londonról, a fantasztikus Irving Penn (1917-2009) fotókiállításról, a Highgate temetőről, s benne Douglas Adams sírjáról, a Boroughs Marketről, ahol óriási sorok állnak, hogy struccburgert vagy kengurusteaket egyenek, a Covent Gardenről, ahol érdekes táncszínházat (sisso tudná igazán leírni) láttunk, a londini taxiról vagy a piros emeletes buszokról, de nem tudok, mert ahogy hazaértünk, elöntöttek az újságok, s muszáj volt átnézni, mi történt kis hazánkban. S már majdnem dicsértem volna a kevesek által olvasott Népszava egy-egy érdekes interjúját (Bojár Gáborral például), amikor a Női szalon rovatban (örüljünk, hogy van??) olvasom Szabó Iréne cikkét Németh László lányáról, Juditról, aki közelít a nyolcvanhoz, s neves fizikus lett, Marx György tanítványa, s egyben az első nő az Akadémia fizikai osztályán. S akkor jön ez a mondat:
„Őszintén szólva nem egészen értem, mit adhat egy nőnek az elméleti fizika” – írja a szerző.
S ekkor megállok. Mi van? Hogy micsoda? Kinek? Mi? Miért, egy férfinek vajon mit adhat az elméleti fizika?
Gondolkodjunk csak el ezen a kérdésen.