Van, akinek a Balaton a Riviéra, nekem a Találkozások magazin az igazi „Nők Lapja”.
Már régóta akarok írni róla afféle társadalmi nemi (gender) szempontú elemzést - na jó, inkább csak szubjektív kritikát. (Vigyázat, hosszú lesz!)
Azon szerencsések közé tartozom, akik – kiemelt ügyfelek lévén – havi mobilszámlájuk mellé megkapják ezt a lapot is a magenta színű szolgáltatótól. Egyáltalán nem a reklámozás a célom, tekintve, hogy ez a lap nem megvásárolható, viszont a mai nyomorult magyar sajtóviszonyok között fontosnak tartom felhívni a figyelmet egy szokatlan jelenségre, mégpedig arra, hogy egy lap jó.
Elöljáróban el kell mondanom, hogy míg a legtöbb ember anno azért vette a T3 magazint, hogy a mellékletként csomagolt dvd-t megnézze, és a lapot sokszor már a kasszánál otthagyta, én mindig nagy érdeklődéssel olvasgattam az újságot, amelyben a legújabb telefonok, szórakoztató-elektronikai vívmányok kerültek bemutatásra. Kütyü-mániás vagyok egy kicsit, no.
Emiatt aztán nekem a Találkozások magazin mobilinternetes, informatikai fejlesztési hírei is érdekesek. De akit csöppet sem hoz lázba az, hogy Tajvanban már van zsebprojektor, vagy hogy lehet már wifi-detektoros pólót kapni, meg személyi víztisztító pumpát, ami 50 liter víz tisztítására hitelesített, és hogy Ringo Starr legújabb albumát előretöltött USB-karszalagon adja ki, szóval azoknak is tartogathat újdonságokat ez a lap. Őszintén szólva én a múltkor döbbentem rá, hogy számomra egy ideje már ez a legérdekesebb offline magazin. Az elvileg engem is (mint nőt) olvasóként megcélzó, havi megjelenésű „női” lapokat simán végiglapozom, anélkül, hogy találnék benne számomra érdekes olvasnivalót, ebben a, hm, életmódmagazinban (?) viszont szinte mindegyik cikk, riport érdekes. Átnéztem 1 év lapszámait, és azt gondoltam, érdemes összeszedni, mitől is tartom én nemileg kiegyensúlyozottnak, sőt, a nemek egyenlőségére érzékenynek a lapot.
Rögtön a 2007. februári számban nekem nagyon tetszően foglalkoznak a férfiak egészségmegőrzésével, igazán szívmelengető végre pasiktól hallani a léböjtkúra jótékony hatásáról, a jógázásról mint stresszoldásról, vagy a kutyasétáltatás örömeiről. A 38. Magyar Filmszemléről szóló cikk pedig – más magazinoktól eltérően – a dokumentumfilm-szekció alkotásaiból válogat, szinte kivétel nélkül nőket érintő műveket (Varga Ágota, Bódis Kriszta, Jung Lídia, Sós Ágnes Pigniczky Réka filmjeit, illetve női témájú dokukat).
A következő számot sajna nem találom, pedig emlékszem, tavaly nagyon meglepődtem, hogy március 8-án a magyar napilapok nagy része egészen szabályosan elsunnyogta a nőnapot, míg egy mobilszolgáltató lapja pl. nagyon korrekt összefoglalót adott azokról a nőkről, akik meghatározóak voltak a 20. század történelmében. Vagyis nem a „köszöntsük virággal azokat, akik életet adtak nekünk” típusú szöveget nyomták, hanem afféle leltárt és büszkeséglistát csináltak, mint azt sok normális nőnap-ünneplő teszi világszerte.
Az áprilisi számban a kettős riportban Szeremley Huba borász és Benda Judit egészség-tanácsadó többek között az otthonszülésről beszélgetnek, a videojátékokról szóló cikk illusztrációjában egy csaj és egy srác együtt játszanak. A májusi számban interjút olvashatunk Bakai Gabival, aki egy szélerőmű-építő cégnél dolgozik és zöld témában mindentudó, a kettős riportnak meg alapvető témája a „nőies”-„férfias” szakma, hiszen Kardos Diána repülőgép-pilóta és Lakatos Márk stylist (kifestett szemmel) beszélget, megosztva egymással gyerekkori tapasztalataikat is a „furcsa” pályaválasztásukkal kapcsolatban. A következő számban ebben a rovatban Bojár Gábor (Graphisoft) és Elekes Dóra (Baltazár Színház) beszélgetnek a tanításról, a nagy pedagógusegyéniségekről, aztán van egy női blogokat bemutató cikk is, amiben számomra rendkívül meglepő módon Tisza Kata teszi helyre a „női blog” – „férfi blog” témát: „Szerinte a női és férfi blog címkék amúgy is helytelenek, hisz nők tollából ugyanúgy születnek komolyabb, közéleti és kulturális témájú blogok, mint a férfiakéból.” A júliusi vizes tematikájú számban Rúzsa Magdival készült az interjú, augusztusban a kettős riportban Kovalik Balázs operarendező és Losonczi Áron üvegbeton-feltaláló beszélget egymással (tudom, hogy ennek semmi gender vonatkozása, de nagyon szimpik! :)), és említsük meg, hogy interjút olvashatunk a SINOSZ elnökével, Kósa Ádámmal (ez se gender, de fogyatékosügy, ami szintén érdekes). Az első őszi számban Vass Éva (vasseva design) és Géresi László (Hajtás Pajtás) kettős interjúja szerepel, illetve egy beszámoló a tanulási esélyegyenlőséget szolgáló digitális oktatás első érettségizett osztályáról (egy 32 éves roma nő lett az osztályelső). Októberben a budapesti építészeti fejlesztések a fő téma, Bojár Iván Andrással Lukács Manuela, feltaláló (komolyan!, már gyerekkora óta vannak bejegyzett találmányai) beszélget, majd egy csaj számol be személyes élményeiről a vidUP szolgáltatással kapcsolatosan, és olvashatunk cikket nő borászokról, valamint interjút Ilcsi nénivel, a gyógyfüves kozmetikussal. Itt külön kiemelném, hogy a Magyar Telekom fiatal kutatókból álló új laborjáról szóló cikk illusztrációin mindenütt vannak nők szép számmal. A következő számban Nyíri Kristóf kommunikáció-kutatóval Hetesi Ildikó képzőművész beszélget, aki spamekből készített műalkotást, Erzsébet nap alkalmából II. Erzsébet angol királynőről és Sisiről olvashatunk cikket, majd a DunaFelfedés nevű közösségi művészeti esemény (public art event) kitalálója, Maider López nyilatkozik. Természetesen megünnepelték Szávay Ági győzelmét is, és beszámoltak Zoób Kati és a Zsolnay gyár egy ékszer-kollekció erejéig terjedő együttműködéséről. A decemberi számban Szilágyi Lenke fotóit láthatjuk, aki a Magyar Fotográfiai Nagydíj díjazottja lett 2007-ben, majd Szabó Eszter Ágnestől hallhatunk a Hints kortárs művészeti csoport akcióiról, akik hulladékokból készítenek használati tárgyakat. Interjú van Ürge-Vorsatz Diánával, aki a CEU professzoraként tagja az IPCC-nek, az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Testületének, akik 2007-ben a Nobel-békedíjat kapták. Beszámolnak a GANG csoport működéséről (akiknek nagyon szimpi kezdeményezéséről mi is írtunk már korábban), és a Budapesti Történeti Múzeum Szocialista divatról szóló kiállításáról. A 2008. évi első szám kiemelt témája 1968, és nagyon érdekes beszélgetést folytat erről Lángh Júlia író (igazi 68-as) és Pohárnok Gergely operatőr (akinek innen üzenem, hogy még csak az kéne, hogy megszűnjön a lap!), igazán mókás azt olvasni, hogy egy hatvanas nagymama okítja a fiatal csávót, miért is volt baromi fontos 68. A számítógépes játékokat játszók világversenyéről szóló cikkből pedig megtudhatjuk, hogy a valóságban egyre kevésbé igaz a játékosokkal kapcsolatos geek kép, és egyre több lány is van, aki játszik – a sztereotípiák legyőzésére szervezték a World Cyber Girls nevű szépségversenyt is – hogy megmutassák, nemcsak kockafejű csávók ülnek az XBOX előtt.
Ahogy írtam is, az állandó kettős interjúban, amikor nem riporter kérdezgeti az alanyokat, hanem két, érdekes személyiség egymással csinál interjút, vagyis egyszerűen csak beszélgetnek, a legtöbbször megvan az egy férfi – egy nő megosztás. (Nem mintha az volna a legfontosabb, hogy kicentizve meglegyenek az arányok, de más újságok tudományos vagy portré rovatait nézve azért ez is már mond valamit a lapról).
Kiemelendő még, hogy nagyon színvonalas a kulturális ajánló rovatuk, sokat foglalkoznak a különféle vallásokkal, a kultúrák sokszínűségével, a környezetvédelemmel és a társadalmi felelősségvállalással. A portrékban is általában olyan embereket mutatnak be, akik aktívak, innovatívak, tenniakarók, akár a belvárosi gangok megszépítése, akár az informatikai kutatás-fejlesztés vagy az ergonóm építészet terén. És azzal, hogy sok fiatalt mutatnak be, kicsit visszaadják a hitet, hogy vannak még olyan emberek ebben az országban, akiket érdekel, hogy mi történik itt, és akik azt gondolják, hogy lehetne kicsit jobban, egymásra odafigyelve élnünk.
A címlapokon általában egy fiatal lány és egy fiú van (mondjuk itt jöhet egy kis szemrehányás: lehetnének a 20-30-as korosztálynál idősebbek is!), de nem afféle címlapfotós beállításban, hanem „természetes élőhelyükön” fényképezve, még a nyári lapszámokon sem használták fel a fürdőruha-meztelenség-szex asszociációs láncot. A belső illusztrációknál is általában vegyesen vannak fiúk-lányok, akár utazásról, akár számítógépezésről, zenehallhatásról van szó.
Összességében gender-ügyileg nagyon elégedett vagyok velük, remélem, így is folytatják. Persze nem tudom, vajon ez szerkesztési elv, vagy egyszerűen ilyen normálisak a szerzők-szerkesztők? Akikről mellesleg nem tudni meg semmit, tekintve, hogy az impresszumban az a vicces mondat szerepel, hogy „Szerkeszti a Szerkesztőbizottság”…
Már régóta akarok írni róla afféle társadalmi nemi (gender) szempontú elemzést - na jó, inkább csak szubjektív kritikát. (Vigyázat, hosszú lesz!)
Azon szerencsések közé tartozom, akik – kiemelt ügyfelek lévén – havi mobilszámlájuk mellé megkapják ezt a lapot is a magenta színű szolgáltatótól. Egyáltalán nem a reklámozás a célom, tekintve, hogy ez a lap nem megvásárolható, viszont a mai nyomorult magyar sajtóviszonyok között fontosnak tartom felhívni a figyelmet egy szokatlan jelenségre, mégpedig arra, hogy egy lap jó.
Elöljáróban el kell mondanom, hogy míg a legtöbb ember anno azért vette a T3 magazint, hogy a mellékletként csomagolt dvd-t megnézze, és a lapot sokszor már a kasszánál otthagyta, én mindig nagy érdeklődéssel olvasgattam az újságot, amelyben a legújabb telefonok, szórakoztató-elektronikai vívmányok kerültek bemutatásra. Kütyü-mániás vagyok egy kicsit, no.
Emiatt aztán nekem a Találkozások magazin mobilinternetes, informatikai fejlesztési hírei is érdekesek. De akit csöppet sem hoz lázba az, hogy Tajvanban már van zsebprojektor, vagy hogy lehet már wifi-detektoros pólót kapni, meg személyi víztisztító pumpát, ami 50 liter víz tisztítására hitelesített, és hogy Ringo Starr legújabb albumát előretöltött USB-karszalagon adja ki, szóval azoknak is tartogathat újdonságokat ez a lap. Őszintén szólva én a múltkor döbbentem rá, hogy számomra egy ideje már ez a legérdekesebb offline magazin. Az elvileg engem is (mint nőt) olvasóként megcélzó, havi megjelenésű „női” lapokat simán végiglapozom, anélkül, hogy találnék benne számomra érdekes olvasnivalót, ebben a, hm, életmódmagazinban (?) viszont szinte mindegyik cikk, riport érdekes. Átnéztem 1 év lapszámait, és azt gondoltam, érdemes összeszedni, mitől is tartom én nemileg kiegyensúlyozottnak, sőt, a nemek egyenlőségére érzékenynek a lapot.
Rögtön a 2007. februári számban nekem nagyon tetszően foglalkoznak a férfiak egészségmegőrzésével, igazán szívmelengető végre pasiktól hallani a léböjtkúra jótékony hatásáról, a jógázásról mint stresszoldásról, vagy a kutyasétáltatás örömeiről. A 38. Magyar Filmszemléről szóló cikk pedig – más magazinoktól eltérően – a dokumentumfilm-szekció alkotásaiból válogat, szinte kivétel nélkül nőket érintő műveket (Varga Ágota, Bódis Kriszta, Jung Lídia, Sós Ágnes Pigniczky Réka filmjeit, illetve női témájú dokukat).
A következő számot sajna nem találom, pedig emlékszem, tavaly nagyon meglepődtem, hogy március 8-án a magyar napilapok nagy része egészen szabályosan elsunnyogta a nőnapot, míg egy mobilszolgáltató lapja pl. nagyon korrekt összefoglalót adott azokról a nőkről, akik meghatározóak voltak a 20. század történelmében. Vagyis nem a „köszöntsük virággal azokat, akik életet adtak nekünk” típusú szöveget nyomták, hanem afféle leltárt és büszkeséglistát csináltak, mint azt sok normális nőnap-ünneplő teszi világszerte.
Az áprilisi számban a kettős riportban Szeremley Huba borász és Benda Judit egészség-tanácsadó többek között az otthonszülésről beszélgetnek, a videojátékokról szóló cikk illusztrációjában egy csaj és egy srác együtt játszanak. A májusi számban interjút olvashatunk Bakai Gabival, aki egy szélerőmű-építő cégnél dolgozik és zöld témában mindentudó, a kettős riportnak meg alapvető témája a „nőies”-„férfias” szakma, hiszen Kardos Diána repülőgép-pilóta és Lakatos Márk stylist (kifestett szemmel) beszélget, megosztva egymással gyerekkori tapasztalataikat is a „furcsa” pályaválasztásukkal kapcsolatban. A következő számban ebben a rovatban Bojár Gábor (Graphisoft) és Elekes Dóra (Baltazár Színház) beszélgetnek a tanításról, a nagy pedagógusegyéniségekről, aztán van egy női blogokat bemutató cikk is, amiben számomra rendkívül meglepő módon Tisza Kata teszi helyre a „női blog” – „férfi blog” témát: „Szerinte a női és férfi blog címkék amúgy is helytelenek, hisz nők tollából ugyanúgy születnek komolyabb, közéleti és kulturális témájú blogok, mint a férfiakéból.” A júliusi vizes tematikájú számban Rúzsa Magdival készült az interjú, augusztusban a kettős riportban Kovalik Balázs operarendező és Losonczi Áron üvegbeton-feltaláló beszélget egymással (tudom, hogy ennek semmi gender vonatkozása, de nagyon szimpik! :)), és említsük meg, hogy interjút olvashatunk a SINOSZ elnökével, Kósa Ádámmal (ez se gender, de fogyatékosügy, ami szintén érdekes). Az első őszi számban Vass Éva (vasseva design) és Géresi László (Hajtás Pajtás) kettős interjúja szerepel, illetve egy beszámoló a tanulási esélyegyenlőséget szolgáló digitális oktatás első érettségizett osztályáról (egy 32 éves roma nő lett az osztályelső). Októberben a budapesti építészeti fejlesztések a fő téma, Bojár Iván Andrással Lukács Manuela, feltaláló (komolyan!, már gyerekkora óta vannak bejegyzett találmányai) beszélget, majd egy csaj számol be személyes élményeiről a vidUP szolgáltatással kapcsolatosan, és olvashatunk cikket nő borászokról, valamint interjút Ilcsi nénivel, a gyógyfüves kozmetikussal. Itt külön kiemelném, hogy a Magyar Telekom fiatal kutatókból álló új laborjáról szóló cikk illusztrációin mindenütt vannak nők szép számmal. A következő számban Nyíri Kristóf kommunikáció-kutatóval Hetesi Ildikó képzőművész beszélget, aki spamekből készített műalkotást, Erzsébet nap alkalmából II. Erzsébet angol királynőről és Sisiről olvashatunk cikket, majd a DunaFelfedés nevű közösségi művészeti esemény (public art event) kitalálója, Maider López nyilatkozik. Természetesen megünnepelték Szávay Ági győzelmét is, és beszámoltak Zoób Kati és a Zsolnay gyár egy ékszer-kollekció erejéig terjedő együttműködéséről. A decemberi számban Szilágyi Lenke fotóit láthatjuk, aki a Magyar Fotográfiai Nagydíj díjazottja lett 2007-ben, majd Szabó Eszter Ágnestől hallhatunk a Hints kortárs művészeti csoport akcióiról, akik hulladékokból készítenek használati tárgyakat. Interjú van Ürge-Vorsatz Diánával, aki a CEU professzoraként tagja az IPCC-nek, az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Testületének, akik 2007-ben a Nobel-békedíjat kapták. Beszámolnak a GANG csoport működéséről (akiknek nagyon szimpi kezdeményezéséről mi is írtunk már korábban), és a Budapesti Történeti Múzeum Szocialista divatról szóló kiállításáról. A 2008. évi első szám kiemelt témája 1968, és nagyon érdekes beszélgetést folytat erről Lángh Júlia író (igazi 68-as) és Pohárnok Gergely operatőr (akinek innen üzenem, hogy még csak az kéne, hogy megszűnjön a lap!), igazán mókás azt olvasni, hogy egy hatvanas nagymama okítja a fiatal csávót, miért is volt baromi fontos 68. A számítógépes játékokat játszók világversenyéről szóló cikkből pedig megtudhatjuk, hogy a valóságban egyre kevésbé igaz a játékosokkal kapcsolatos geek kép, és egyre több lány is van, aki játszik – a sztereotípiák legyőzésére szervezték a World Cyber Girls nevű szépségversenyt is – hogy megmutassák, nemcsak kockafejű csávók ülnek az XBOX előtt.
Ahogy írtam is, az állandó kettős interjúban, amikor nem riporter kérdezgeti az alanyokat, hanem két, érdekes személyiség egymással csinál interjút, vagyis egyszerűen csak beszélgetnek, a legtöbbször megvan az egy férfi – egy nő megosztás. (Nem mintha az volna a legfontosabb, hogy kicentizve meglegyenek az arányok, de más újságok tudományos vagy portré rovatait nézve azért ez is már mond valamit a lapról).
Kiemelendő még, hogy nagyon színvonalas a kulturális ajánló rovatuk, sokat foglalkoznak a különféle vallásokkal, a kultúrák sokszínűségével, a környezetvédelemmel és a társadalmi felelősségvállalással. A portrékban is általában olyan embereket mutatnak be, akik aktívak, innovatívak, tenniakarók, akár a belvárosi gangok megszépítése, akár az informatikai kutatás-fejlesztés vagy az ergonóm építészet terén. És azzal, hogy sok fiatalt mutatnak be, kicsit visszaadják a hitet, hogy vannak még olyan emberek ebben az országban, akiket érdekel, hogy mi történik itt, és akik azt gondolják, hogy lehetne kicsit jobban, egymásra odafigyelve élnünk.
A címlapokon általában egy fiatal lány és egy fiú van (mondjuk itt jöhet egy kis szemrehányás: lehetnének a 20-30-as korosztálynál idősebbek is!), de nem afféle címlapfotós beállításban, hanem „természetes élőhelyükön” fényképezve, még a nyári lapszámokon sem használták fel a fürdőruha-meztelenség-szex asszociációs láncot. A belső illusztrációknál is általában vegyesen vannak fiúk-lányok, akár utazásról, akár számítógépezésről, zenehallhatásról van szó.
Összességében gender-ügyileg nagyon elégedett vagyok velük, remélem, így is folytatják. Persze nem tudom, vajon ez szerkesztési elv, vagy egyszerűen ilyen normálisak a szerzők-szerkesztők? Akikről mellesleg nem tudni meg semmit, tekintve, hogy az impresszumban az a vicces mondat szerepel, hogy „Szerkeszti a Szerkesztőbizottság”…
Legutóbb ezt írtátok