Ausztráliai magyar barátnőnk kérte, segítsünk Tőrey Zoltánnak egy német könyvkiadót találni angolul és magyarul (Emlékirat a sötétségből Európa Kiadó, 2005.) már kiadott könyvéhez. Segítettünk. A könyv megjelent Ausztriában, s tegnap a kiadó (Kremayer & Scheriau) meghívására együtt vacsoráztunk a szerzővel és feleségével.Nem tagadom, izgalommal készültem a találkozásra, hétvégén Pesten megvettem a könyvet, s hazafelé a vonaton el is olvastam. Első érzésem az volt, hogy ilyen őszinte könyvet ritkán olvastam. Sok olyan kérdésre is választ kaptam belőle, amit személyesen – gondoltam – talán nem is mernék megkérdezni. Az élet hétköznapi dolgairól. Hogyan éli a mindennapjait, étkezik, tisztálkodik, hogy megy wc-re, „nézi”-e a tévét, mit „lát” az utazások alkalmával, elképzeli-e beszélgetőtársát vagy elég a hangját hallani... A Zoltánnal való megismerkedés eloszlatta minden zavaromat. Egy jó humorú, természetesen viselkedő, szerény és kedves, kíváncsi és empátikus embert ismertem meg, akivel oldottan és zavartalanul lehet beszélgetni mindenről.
„Egy embert akkor felejtenek el, ha a nevét elfeledik.” Ezért találta ki Gunter Demnig kölni képzőművész az emlékező macskaköveket. Stolpersteine (botlatókövek) a neve azoknak a macskakő méretű (10x10 centiméteres) kőkockáknak, melyek tetejére réztáblákat rögzítenek. A réztáblákra a holokauszt áldozatának nevét, halálának helyét és időpontját vésik.
2007 első felében tizenhétezer apa vette igénybe a, hogy is fordítsam, ún. szülőpénzt Németországban.
Újra megtekinthető lesz a 
Augusztus elején 89 éves korában meghalt Anja Lundholm írónő. Tudom, nem sokat mond ez a név, de talán érdemes röviden megismerni ennek a nehéz sorsú írónőnek az életét.
A világ legnagyobb demokratikus országa néhány napja volt hatvan éves. Óriási dolog ez azon a tájon, ahol ennyi embert leginkább csak diktatórikus eszközökkel tudnak kormányozni. A brit gyarmatbirodalom hajdani ékköve ma már szuverén demokrácia, Ázsia második szuperhatalma. Két generáció nőtt fel a függetlenség kikiáltása óta, sok minden megváltozott – és sok minden nem. Egy ország, ahol 1,12 milliárdan élnek, óriási a szakadék szegények és gazdagok között, még mindig él az ősi kasztrendszer, s nem csökkennek a vallási feszültségek. A gazdaság fellendülőben, az indiai üzletemberek a világ leggazdagabbjainak listáját vezetik. Mégis sok helyen nincs iható, tiszta víz, hiányos az orvosi ellátás és az iskolai oktatás. Virágzik a korrupció, és gyakran alig lehet megkülönböztetni a bűnözőket a mágnásoktól, s nehéz választóvonalat húzni a politika és a bűnözés közé.
A mai nap több országban (pl. nyugati szomszédunkban) is egyházi ünnep, és munkaszüneti nap, Nagyboldogasszony napja. Tőlünk délre azonban mást is ünnepelnek ma: Korcsula szigetén, amelynek története amúgy is elég izgalmas, 436 éve a nők védték meg városukat.
Altausseeből Grundlsee-be a dombon át mentünk, s útközben vettem észre a lapos, faburkolatú, nagy üvegablakos, lépcsősen épített házakat, s kicsit bosszantott, hogy engedhettek ide ilyen, a környék faházaitól eltérő épületeket felépíteni.
Most írjam le, amit az útikönyvből is tudhatunk?
Legutóbb ezt írtátok