„Egy embert akkor felejtenek el, ha a nevét elfeledik.” Ezért találta ki Gunter Demnig kölni képzőművész az emlékező macskaköveket. Stolpersteine (botlatókövek) a neve azoknak a macskakő méretű (10x10 centiméteres) kőkockáknak, melyek tetejére réztáblákat rögzítenek. A réztáblákra a holokauszt áldozatának nevét, halálának helyét és időpontját vésik.
Egész Németország területén tizenkétezer ilyen emlékező macskakő (csak Kölnben ezerháromszáz) jelzi az áldozatok (zsidók, cigányok, Jehova tanui, homoszexuálisok, kommunisták, az eutanáziaprogram által megsemmisítésre ítéltek) utolsó lakhelyét.

Most Ausztriában is elkezdtek ily módon emléket állítani a holokauszt áldozatainak.
Linzergasse 6. Salzburg egyik sétálóutcája, kicsit csöndesebb és talán még hangulatosabb is, mint a híres, cégérekkel és drága üzletekkel teli Getreidemarkt. A Löwy család (Ernst, 1900, Ida 1901, Herbert 1926) mindhárom tagját 1942-ben deportálták Theresienstadtba, majd Auschwitzban megölték őket. A táblák mellett virág. Gyertyák égnek. A járókelők, zömében turisták megállnak. Csodálkoznak. Ha felnéznének a falra, ott láthatnák, hogy a házban a mai napig két jobboldali egyesület működik. Salzburgban augusztus 22-óta emlékeznek a kövek. Az áldozatok között van Heinrich Schönberg énekes, a komponista testvére, aki 1941-ben halt meg a Gestapo börtönében, egy orosz kényszermunkás, Sarcsenko, akit az SS a város felszabadításának napján, május 4-én ölt meg, vagy Anton Schubert, a salzburgi kommunista ellenálló.
Demnig projektje, ahogy a Magyar Narancs május cikkében olvasható, „civil kezdeményezéssel és civil finanszírozással a legmonumentálisabb holokauszt-emlékművé terebélyesedett.” 95 euró egy kocka úgynevezett „védnöksége”, ennyibe kerül a gyártás és az elhelyezés. Minél többen lépnek a botlatókövekre, azok annál fényesebbek lesznek.

(Magyarországon a három Ráday utcai mellé már 32 "emlékező macskakövet" helyezett el a művész a Nagykőrös-Szolnok-Kiskunhalas-Szeged-Makó-Mátészalka-Kisvárda körzetében. – ld. a Magyar Narancs, 2007. jún.28-i, Botlatás vidéken c. cikkét Molnár Szabolcstól.)