Most olvastam egy budapesti csapatról, a GANG-ról, amelyet 4, a kertészethez profi módon értő csaj (táj- és kertépítész mérnök, környezetgazdálkodási mérnök, környezeti nevelő és wildcraft specialist - az vajon mi??) alkot. A csapat akcióinak lényege, hogy szaporítsák a pesti zöld udvarok számát, vagyis a sokszor betonozott vagy legalábbis kövezett, unalmas belvárosi udvarokból kisebb kerteket varázsoljanak. Amiért nagyon tetszik nekem a kezdeményezés - és ami persze a projekt buktatóját is jelentheti - az a lakók bevonása a munkába, a tervezéstől a kivitelezésen át a kert fenntartásáig és gondozásáig.
Már három udvarban (II. ker. Lövőház utca, VIII. ker. Dankó utca és Szigetvári utca) sikerült kialakítani a kertet a lakók együttműködésével. Ez azt jelenti, hogy a terveket lakógyűléseken ismertetik és egyeztetik, alakítják a helyiekkel, és maga a kivitelezés - a földmunkák, ültetés - is a lakók aktív részvételével történik. Elvileg minden házban van, aki vállalta a kert további gondozását, de talán akik részt vettek egy-egy hétvégén a lakókörnyezetük megszépítésében, majd jobban magukénak érzik azt és törődnek vele...
A GANG csapat munkáját a blogjukon lehet figyelemmel kísérni.

Ezzel szemben egy másik civil kezdeményezés, a gerilla kertészkedés nekem kicsit inkább a figyelemfelkeltésről szól, és nem annyira látom a hosszabb távú fenntarthatóságát, inkább olyan akcióművészet-féle. Itt az a lényeg, hogy a gerilla kertészek kinéznek valami közteret, ahol hiányolják a zöldet, a növényzetet, és mondjuk az éj leple alatt virágokat, cserjéket ültetnek oda. Az angliai mozgalom már magyarországi követőkre is talált.
Mondjuk itt eleve olyan közterekről van szó, amit szerintem igazán senki sem tekint magáénak (nem belső kertek, hanem jellemzően utcai területek), épp ezért nem tudom, mi lesz a növények sorsa később, mennyire becsülik meg és gondozzák a környéken élők. Mindenesetre ez is egy klassz példája a (lakó)környezettudatosságnak.