Ugye nem gondolná senki, hogy a Barbie-babát nem Amerikában találták ki? Pedig a gyökerek Európába vezetnek. Reinhard Beuthien német karikaturista rajzolta meg a titkárnőt, Lillit 1952-ben a Bild Zeitungban. Az olvasóknak nagyon tetszett a fiugra, egy éven belül már a piacon volt Lilli, a manökenbaba. Egy európai utazáson látta meg a luzerni kirakatban Ruth és Elliot Handler, s vette meg lányuknak, Barbarának. Ruth Handler (1916-2002) férjével alapította az amerikai játékgyártó céget, a Mattelt, ő a Barbie-baba „mamája“. Egy lengyel-zsidó bevándorló család gyermekeként Denverben született, 1938-ban ment férjhez Elliot Handlerhez, s 1945-ben alapítottak egy kis céget, ahol eleinte képkereteket és babaházbútorokat gyártottak.
1959-ben bemutatták a new york-i játékvásáron az öltöztethető Barbie-babát.
A kis szőkeség (teljes neve: Barbie Millicent Roberts) nagy sikert aratott, már az első évben háromszázezer darabot adtak el belőle. Az első baba (3 dollárba került) fekete-fehér csíkos fürdőruhát viselt és lófarokban volt a haja. Barbie Willows-ban (Wisconcin) született és ott járta ki az iskolát. Négy testvére van, Skipper, Stacie, Kelly és Krissy.

Még mindig lapszemle, a felgyűlteket most megosztom veletek, mulassatok ti is.

Egészen meglepődtem, amikor azt olvastam, hogy az Ügyfélkapu meghibásodása miatt lemondott a Kopint-Datorg vezetője, nahát, ilyen is van nálunk, hogy valaki levonja a konzekvenciát?

Megrendezték a 2. Országos Civil Konferenciát. Csizmár Gábor államtitkár szerint "a civilek, a civil társadalom ritkán hallatja a szavát, talán ezért sem mindig tudja kellő súllyal befolyásolni a politikát". Nem csoda, ha még a MeH honlapján lévő konferencia-beszámolóban is csak a kormányzati felszólalókról írnak: a kis hírben Csizmár államtitkár, Székely Tamás miniszter, valamint Simon Gábor államtitkár előadásairól van szó, itt aztán be is fejeződik a civil konferencia beszámolója - tényleg, nekik mennyivel könnyebb hallatni a szavukat...

Nem viccelek. A napokban eltűntek az álarcok és konfettik, az összes farsangi kellék, és két álló nagy polcon mindenütt megjelentek a húsvéti kellékek. Mikor hazaértem, rögtön keresgélni kezdtem a naptárban. De hát még odébb van a húsvét. Sebaj, tojásfestékek, ajtóra akasztható díszek, nyulak minden anyagból és minden méretben, műfű, szalvéták, gyertyatartók és persze különféle dísztojás, kicsi és nagy, lógatható és megtölthető. Éreztem néha kísértést, hogy magam is vásároljak belőlük, ezért vannak ugyebár. De mindig sikerült magam lebeszélni.
Hét hét múlva aztán lehet, hogy előveszem a spájzból azt a néhány színes tojást, letörlöm róluk a port, veszek egy csokor barkát meg sonkát. De leginkább kimegyünk a zöldbe, ami már nagyon hiányzik. Bécsben most is esik a hó.
Szóval, kellemes húsvéti ünnepeket.
 

Minden relatív. Az igazán nem nagy ciki, hogy a BKV szépségversenyt hirdetett dolgozói között, amelyet egy kétgyermekes jegypénztáros nyert meg.

Mármint nem ciki ahhoz képest, hogy egy zala megyei férfi "fejszével próbálta visszacsábítani" (tessék figyelni a finomkodó megfogalmazásra és közben elképzelni, amint valakit fejszével fenyegetnek!) volt élettársát.

Vagy ahhoz képest, hogy Amszterdamban a prostituáltak 20-25%-a magyar, és Nyíregyházán komoly futtató hálózat működik, van olyan utca kint, ahol csak nyíregyi futtatók "lányai" "dolgoznak" (az idézőjelek nem véletlenek).

Most csak sima lapszemle következik, erre van erőm/időm, remélem, olvasóink ennek is örülnek majd.
Olvassátok ezt az érdekes interjút a testőrnővel, Németh Patríciával, aki az ENSZ-főtitkárt is védte, amúgy kiváló lövő, rendőr, majd békefenntartó volt, végül testőr lett belőle.

Az idei berlini filmfesztivál állítólag a nőkről szólt, mármint a női alkotók és témák voltak kiemelkedőek, az Arany Medvét is egy nő, Claudia Llosa filmje, A szomorúság teje (La teta asustada) kapta - erről meg itt olvashattok összefoglalót.

Berlinbe amúgy már megérkeztek a magyar írónők (az ottani Collegium Hungaricum új igazgatójának a nők által művelt irodalmat támogató terveiről már korábban írtunk itt).

Újra visszatértem kedvenc helyemre, a Culturawien nyelviskolába. Persze megint én vagyok a legöregebb.
Carla, a profi zenész, kürtös, Ausztráliából jött, egy szerelem marasztalja Bécsben. Amikor munkahelyi konfliktusokról beszélünk, szívesen meséli, hogy is működik ez egy nagy zenekarban.
Katie gyönyörű lány, kis pocakján a keze, ötödik hónapban van. Venezuelai, utálja Chavezt, mindig megmondja, amit gondol. Osztrák a férje, aki egy barátja gyerekének keresztelőjére érkezett Caracasba, így ismerkedtek meg.
Aiako fiatal, mosolygós japán lány, nyitott, bátor, őszinte, teljesen más, mint az eddig megismert honfitársnői. Mindig mindenre szeret példát mondani: Zum Beispiel, kezdi, és két tenyerét maga elé emelve szinte szavanként mutatja, amit mond.
Natalia okos, szőke lengyel lány, az egyetem pszichológia tanszékén készíti phd-dolgozatát. Egy Krakkó melletti kis faluban született – mondja. Később kiderül, azt a falut Auschwitznak hívták.

Nekem már nem ismeretlen a Sigurdardóttir név, mióta az Animus kiadó remek skandináv krimi-sorozatát olvasom. Yrsa Sigurdardóttir eredeileg mérnöknő volt Izlandon, Az utolsó rítus című könyvét harminc nyelvre lefordították. A sorozatban Arnaldur Indridasontól már három izgalmas könyv is megjelent, s az elsőben olvastam az izlandi nevek magyarázatát. Ugyanis a családi vagy vezetéknév helyett a gyermek az apja keresztnevét kapja, s ha lány, akkor a dóttir, ha fiú, akkor a son végződést a névhez. A nők nem veszik fel férjük nevét.
A kb. 300 ezer lakosú országot (fővárosban 120 ezer körül) a gazdasági világválság megrengette, a bankrendszer összeomlott, s ugyan eddig mindig következetes EU-ellenes politikát folytattak, mára felmerült a csatlakozás kérdése. (Csak úgy zárójelben: nézzük már meg a földgömbön, merre is van ez a kelta és viking ősökkel és a világ első parlamentjével – 930 óta – dicsekedhető kis ország...)

A 33 éves Karl-Johan Persson lesz a H&M hálózat új főnöke. A céget a nagypapa 1947-ben alapította. A fiatalember kinevezésekor a felügyelőbizottság elnöke izgatottan jelentette ki: Ez a lehető legjobb megoldás. Nem is csoda, hiszen az új főnök a fia.
A papa több mint tiz milliárd eurós vagyonával az egyik leggazdagabb svédnek számít.
 

Mivel ma ment az m2-n egy dokumentumfilm, amit erősen javasolnék osztályfőnököknek, tanároknak beszélgetés alapjául levetíteni. Egy francia filmről van szó (hm, ez nem derült ki a mai részből, amerikai diákokat kérdeztek, és a szakértők is angolszászok voltak), ami 4 részes, ezek voltak eddig: Evés és megszállottság (az étkezési zavarokról), Testkép és önértékelés, és ezek lesznek még: Önbántalmazó mechanizmusok (febr. 15. 18:40) és Veszélyes testépítő szteroidok (febr. 21. 18:25). Elég jól járta körül a mai rész azt, mennyire függ önértékelésünk a külsőnk értékelésétől, ez pedig a környezetünktől, a médiától, és sok mindentől. És hogyan lehet ennek ellenállni. Kitért a két nemmel szemben támasztott eltérő elvárásokra is.
Az egyik nyilatkozót ide idézem, mert szerintem jól összefoglalta az üzenetet, amit a fiataloknak át kellene adni:
Nem tudod alapvetően megváltoztatni a testalkatodat, ezért a legjobb, ha elfogadod, ahogy van. Nem véletlenül más mindenkié, hiszen mindenki egyedi és nincs még egy olyan ember, mint te. Az, hogy mindannyian más adottságokkal rendelkezünk, azért van, mert mindenkinek speciális feladata van a világban. Jöjj rá, hogy mi az, és valósítsd meg. Ne törődj semmi mással.

Hát hajrá mindenkinek az úton!

Frissítés: újabb időpontok a kvóta-roadshowból:

Febr. 24. kedd
Füzesabony, Közösségi Ház, Rákóczi út 50. 11 óra
Debrecen Esélyek Háza 17 óra

Febr. 25. szerda 17 óra
Kecskemét Esélyek Háza

***

A nők politikában betöltött szerepével foglalkozó minisztériumi szakértői munkacsoport összeállított egy könyvet a nemi kvótáról, amelyet szeretnének minél szélesebb körben megismertetni, és ezzel is vitát, diskurzust kezdeményezni a témáról.

Nyilvánosan is letette a hivatali esküt az új amerikai külügyminiszer, Hillary Clinton. Már fogadta is brit és német kollégáit, a megbeszélések az iraki és afganisztáni helyzetről, Iránról, valamint az áprilisi NATO-csúcsértekezlet előkészítéséről szóltak. Ázsiába vezet első útja.

A cikk, mely a fentiekről szól, a Népszavában jelent meg február 4-én, szerdán.
A vastag betűvel szedett főcím így hangzik:

Munkához lát Clinton neje

Vajon ezt a szerkesztőség szellemesnek találta?
 

Szűkebb hazám kettő is van, immár, egyik jobb, mint a másik, Erzsébetváros volt első, Terézváros lett második, na most képzelhetitek. Most már mindkettőben őrizetbe vették a polgármestert, egyikben a teljes kormánypárti frakciót. Ennek ellenére se a 6, se a 7. kerület képviselőtestülete nem oszlatta fel magát - persze hogy nem, hiszen arról az MSZP-SZDSZ többségű testületnek kellett volna határoznia.
A két kerület nem csupán az én szívemben fonódik össze :) hanem vezetésében is, idéznék az indexes cikkből:

"(Hunvald György) 1996-98 között az Erzsébetvárosi Vagyonkezelő Rt. igazgatóságának tagja volt. A társaság igazgató-helyettese a következő négy évben Terézváros mostani polgármestere Verók István volt, akit szintén gyanús ingatlanügyek miatt gyanúsít a rendőrség. Verók erzsébetvárosi kinevezése alatt Hunvald György volt a kerület gazdasági ügyekért felelős alpolgármestere. A kerületben erős a pletyka, hogy a két politikus ekkor találta ki azt a konstrukciót, amelynek alapján számos VI. és VII. kerületi ingatlant értékesítettek furcsa körülmények között. A két politikus akkor is jól együttműködött, amikor már mindketten polgármesterek voltak: rendszeresen adtak ki egymásnak bontási engedélyeket olyan épületekre, amelyek eltűnése miatt civil szervezetek és politikusok is sokat aggódtak."

Csak szeretném megjegyezni, mennyire ciki már, hogy a most kavart botrány a Hócipő SZMM-es 3 milliós szerződése körül valójában egy a 100. nőnapra, a minisztérium megrendelésére készült 2 részes cikksorozat (!) körül forog. Ennyi pénzből már egy kutatást is megrendelhettek volna, ami kideríti, miért is 2008-ban ünnepeltük a nőnap 100. évfordulóját... Néhány példa, hogy milyen volt a híres nőkről szóló cikkecske (én kérek elnézést):

HUGONNAI VILMA
(1847-1922)
Az első magyar orvosnőnek Svájcban kellett kijárnia az egyetemet, mert itthon az orvosi fakultás beléptető rendszere a nőket nem engedte át. A comtesse-nek sikerült áttörnie a falakat, ma már sok orvosnő van Magyarországon; egyikük annyira kiváló, hogy feleségül jött hozzám.

GEORGE SAND
(1804-1876)
A hálátlan utókor nevében bevallom, hogy (eredeti nevén) Aurore Dupin kisasszony műveit nem olvastam, de a Chopin életében betöltött szerepe miatt úgy érzem, neki, a protofeministának is itt a helye a gyűjteményben.

TUDOR ERZSÉBET
(1533-1603)
Feledtette nénje, a véres Mária rémtetteit, és lerakta a világbirodalom alapjait Angliában. Amellett jó szereplehetőséget teremtett a nagyszerű Cate Blanchett számára.

SZAPPHÓ
(Krisztus előtt 6-7. század)
Az első ismert költőnő - vagy talán az első ismert költő - a történelemben. Lelki rokonom: én is a nőket szeretem jobban, olyannyira, hogy ha lánynak születtem volna, talán én is leszbikus lennék.
 

Az MTA Kisebbségkutató Intézet kétnapos konferenciát szervez - mindenkinek ajánlom, lesznek érdekesnek ígérkező előadások!

Határtalan viszonyok: nők és férfiak. A társadalmi nem kutatásának legújabb eredményei Magyarországon

Időpont: 2009. január 29-30.
Helyszín: MTA Társadalomkutató Központ, Jakobinus-terem. Budapest, I. Országház u. 30.

Részletes program:

Ha tudnék korcsolyázni, akkor egy szép napsütéses délután kimennék az Alte Donau-hoz (persze mehetnék e héttől már a Rathaus előtt felállított szuper kanyargós pályára is vagy a Wilhelminenberg műjegére, mindkét helyen akkor is lehet korizni, ha lemegy a nap), és élvezném, hogy a befagyott Dunán kilométerhosszan korizhatok. Elsiklanék a kis sziget felé, ahol apró házacskák állnak és mindegyikhez saját stég tartozik. Mehetnék körbe is, hiszen két nagy kört megtisztítottak a hótól.

Az ORF Club 2 stúdiójában a téma: a férfi-szerep változása. Hozzászól kutató, antropológus, családsegítő tanácsadó, pszichoterapeuta, csupa férfi. Tömény unalom. Míg egy hosszú, szőke hajú, szakállas fiatalember, Dynamite Tours feliratos pólóban elmondja, hogy nemrégiben létrehozott egy játszóteret férfiaknak. Ahol megvalósulhatnak a gyerekkori álmok: kamionvezetés, markológép vagy targonca kezelése, egy autó kézzel szétverése vagy két nagy munkagéppel egy autó ripityára törése. De lehet négykerekű motoron terepen száguldani vagy gyorsasági próbát tenni. A szimpatikus fiatalember elégedett, sokan látogatják a „játszóteret”.
Már egyszer-egyszer nők is felkeresték őket. Naná, kinek nem támadt volna még vágya egy autó szélvédőjét kalapáccsal beverni és a tetejét püfölni, amikor a babakocsival nem fért el az úton?
 

Még eléggé az év elején vagyunk, úgyhogy azt gondolom, nem késtem el az újévi jókívánságokkal. És mivel régen volt már zene, most Joan Baezzel és Bob Dylannel kívánom mindenkinek, aki nekem fontos, hogy fiatal tudjon maradni, ésatöbbi, ésatöbbi (ld. lentebb a dalszöveget). Külön küldöm Sissónak, aki ma is megríkatott. Köszönöm neki.

Forever Young

May God bless and keep you always,
May your wishes all come true,

A bécsi bálszezon csúcspontjáig, a február 19-i Operabálig még jó néhány alkalom vár azokra, akik táncolni szeretnének. A bécsi paloták, a Palais Ferstel, a Palais Auersperg, a Rathaus, a Hofburg, a Konzerthaus vagy a Kursalon mellett sok szálloda vagy a modern Austria Center Vienna is otthont ad a báloknak. Természetesen a legtöbbet a különböző szakmák viselői rendezik: a pékek és cukrászok (a Zuckerbäcker bált idén száznyolcadszor), a könyvelők, a gyógyszerészek, a lakatosok, az ácsok és bádogosok, a rendőrök és állatorvosok, a vadászok és kereskedők, a husosok és zenészek, az itt élő lengyelek, oroszok, horvátok, svábok, a burgenlandi horvátok, a bécsi felsőausztriaiak, a vorarlbergeriek, az osztrák romák szervezete, az ügyvédek és orvosok, a tűzoltók és házfelügyelők, az ápolók és ingatlanügynökök, az asztalosok kórusszövetsége és a nyugdíjasok, a kávéfőzők és altisztek, a súlyemelők és mezőgazdászok, menekültek és kézművesek. Szerveznek bálokat a különböző iskolák, jótékonysági szervezetek, egyesületek, egyletek, tánciskolák és plébániák is.

(A reklámok és NEMek blogból átvéve)

Már sok helyen írtak a fogyatékkal élők társadalmi elfogadtatására készült TCR-ekről, főleg dicsérték őket mindenütt, emiatt igazán nem is kéne nekem is írnom róla. Valóban nagyon klassz, hogy színvonalas rendezők készítettek filmeket, végre nem gagyi minőségű szpotokat - itt megnézhető mind a négy. (Jó volna látni gender ügyben hasonlóan elkötelezett filmeseket és Miniszterelnöki Hivatalt.)

Feltűnt viszont, hogy senki nem említette, milyen simán lehet ma Magyarországon úgy alkotni egy hátrányos helyzetű társadalmi csoport érdekében, hogy az alkotók közben teljesen érzéketlenek (ha nem lenne kicsit ízléstelen ebben a helyzetben, mondhatnánk: vakok) maradnak egy másik társadalmi csoport érdekeire, egy másik jelentős társadalmi problémára.

A négy filmből hárommal tulajdonképpen elégedett vagyok, nekem a kerekesszékes tetszett a legjobban. De a vak pár veszekedése, amikor először láttam a tévében, kifejezetten rossz érzéseket keltett bennem, és szerintem sokaknak a gyomra is összeszorult, mert átélt hasonló veszekedéseket, amik aztán a későbbiekben sokkal durvábbak lettek. A vak pár veszekszik, a párok szoktak veszekedni - ezen alapul a film, vagyis ahogy a szlogen mondja: " ugyanúgy élnek, ugyanúgy éreznek". Ezzel mondjuk alapból nem értek egyet, nem, a vakok nem ugyanúgy élnek, hiszen nem látnak, és ez jelenleg még nagyon sok mindenben akadályozza őket (mondjuk ezt a filmet se látják, bár lehet, nekik így jobb is). Ráadásul ez a szlogen azt mondja, hogy ilyen a párok élete, a férfiak Miss Röfinek csúfolják a nőjüket, ócsárolják a főztjüket, a nők meg tányért csapkodnak hozzájuk. Számomra ez így egy rossz és vállalhatatlan üzenet, és éppen a szlogen, illetve az egész film célja ellen dolgozik, hiszen nem szeretném azt hinni, sőt, nem gondolom, hogy ez a "normális, átlagos" családi élet, illetve annak egy pillanata. Nem gondolom, hogy a szóbeli és pszichológiai erőszakot normalitásként kellene bemutatni, csak azért, hogy a vakokat elfogadtassuk a többségi társadalommal.

Fatima Ferreira

Amikor az osztrák válogatott a brazil csapattal játszott, Fatima kicsit bizonytalan volt, kinek is drukkoljon. A neves allergia-szakértő kutató 18 éve él Ausztriában, s idén ő kapta a tudományos és oktatási területen dolgozó újságíróktól Az év tudósa címet, melyet 1994 óta adnak át, s melyet többek között megkapott Renée Schroeder mikrobiológus, Konrad Paul Liessmann filozófus vagy a nemrégiben elhunyt irodalomtörténész, Wendelin Schmidt-Dengler.
„Talán ez jó példa lesz a jövő kutatóinak és a fiatal egyetemistáknak, hogy egy nőnek is lehet tudományos karrierje”- hangsúlyozta a zsűri.
Fatima 1959-ben született egy brazil városban, s egyszerű körülmények között nőtt fel. Édesanyja, aki mai napig a példaképe, varrónő volt, aki három gyereket nevelt fel egyedül. Fontos volt számára, hogy tanulhasson. Először fogorvosnak készült. De hamar rájött, hogy az alapkutatások érdeklik, s hogy ezzel foglalkozni nagyon nehéz lenne Brazíliában. 1988-ban Torontóba érkezett, ahol megismerkedett későbbi férjével, egy bécsi biokémikussal. Már együtt utaztak vissza Bécsbe. A világszerte elismert, kitűnő kórházban, az AKH-ban kezdett allergológiával foglalkozni. 1997 óta osztrák állampolgár. Ugyan tanulmányait már befejezte, mielőtt Bécsbe érkezett, mégis a habilitáláshoz diplomamunkát kellett írnia. Ezután a salzburgi egyetem Allergiadiagnosztikai és terápiai laboratóriumában dolgozott. Többek között egy mozgó labort is létrehozott kollégáival, hogy a pollenallergiát vizsgálhassák. Géntechnológiával létrehozott oltóanyaguk igen hatásos az allergia ellen. Kutatási területéről mindig a nagy nyilvánosság számára is érthetően és szívesen beszél. Munkájának középpontja a diagnosztikai és terápiai módszerek fejlesztése.
„Mindig az volt a célom, hogy miközben tudományosan a „csúcson” vagyok, ember maradjak. Az embernek meg kell érteni az új hazája kultúráját és embereit ahhoz, hogy ott jól tudjon dolgozni.” – mondta Fatima Ferreira a díj átvételekor.
 

December harmincadika, kora délután, alig lehet átjutni a Nyugati aluljáróban, nagy a szilveszteri készülődés, több kempingasztal állja az utasok útját, megpakolva trombitával, sípokkal, álarcokkal, újévi malacokkal és apró kéményseprőkkel.
Két kurva ácsorog fázósan a Bajcsy-Zsilinszky út felé vezető feljárónál. Egy hervadtabb, vörös hegyesorrú tűsarkú csizmában, s egy fiatalabb, fekete bőrszerkóban. Le....hatnák a f...omat – mondja a fekete. Semmi sincs ma. Ha ez így megy, b....hatjuk.
Ja – bólogat a vörös. – Szerencse, hogy vége az évnek. Bár jövőre nem emelhetünk, úgyis szar a helyzet.
A közeli könyváruházban alig lézengenek, pedig a választék óriási. Különösen a földszinten, ahol hosszan sorakoznak a nagy képes drága albumok.
Ezer óra, Ezer álomutazás, Ezer rendőrautó, Ezer kamion, Ezer dinoszaurusz (???), Ezer markológép, stb. Kutyák, macskák, vonatok, állatkölykök, futball, lovak ezeregy fotón, ötszáz álomcél, a világ legszebb..., a világ legmagasabb...Csak reménykedni tudok, hogy az efféle könyveknek tényleg befellegzett.
Aluljáró óriásfotója. Fényben úszó Lánchíd, mögötte a kivilágított Budai Vár.
Szöveg:
Van, aki a világ végéről repül ide, hogy lefényképezze. Te minden nap nézheted.
Budapest Fővárosi Önkormányzat.
135 éve egyesült Pest, Buda és Óbuda.
Budapest. Csupa fény.

Csak azokat az aluljáróban élő paplanos-kartonos-flakonos szerencsétleneket is látjuk minden nap.

Csak hogy én is hozzátegyek valamit a karácsonyhoz. :-) Kívánok minden blogolvasónak békés, szép ünneplést - már ha ünnepel. (Ha nem, akkor azt, hogy legyen nyitva legalább egy kínai étterem a közelben.)

Pilinszky János:

A fényességes angyal is

Emlékezés egy világháborús karácsonyra

Az égbolt elsötétedett.
S akár a végítélet
zord fellege tört volna ránk,
a föld is oly sötét lett.

Gyermekszívünk is oly nehéz!
A házak és a kertek,
az egész törékeny világ,
éreztük, velünk reszket.

Aztán a roppant csöndön át
puhán és észrevétlen,
a hangtalan meginduló
és puha hóesésben,

akár a fényes pelyhek is
vigyázva földet értek,
a fényességes angyal is,
ő is a földre lépett.

Akartam írni több törvénytervezetről is, ami úgy tűnik, nem lép életbe, vagy ha igen, nem úgy, ahogy kéne. De közben Ónody-Molnár Dóra leírta, amit én gondoltam a bejegyzett élettársi kapcsolattal kapcsolatos alkotmánybírósági határozatról. Pontosan ezen járt az én agyam is, hogy most akkor ez szép, hogy egyfelől megnyugtatja az egynemű párokat, hogy számukra lehetséges a regisztrált élettársi kapcsolat, viszont másfelől kiábrándítja őket, hogy a házasságra ne is akarjanak gondolni. Ami azért furcsa, mert az alkotmánybíróság szerint a regisztrált élettársi kapcsolat a hetero pároknál nagyon hasonlít a házassághoz, miközben tudjuk, hogy azért vannak lényeges dolgok, amikben különbözik (nem fogadhatnak örökbe), és amik továbbra sem fognak megadatni az egynemű pároknak. És ezek szerint zaoknak a hetero pároknak sem, akik nem szeretnének összeházasodni. Szóval furcsán gondolkodik ez az alkotmánybíróság. (Részletesebb infók itt.)
 

A másik, amiről írni akartam, a távoltartási törvénnyel kapcsolatos viták, és egyes képviselők furcsa módosító javaslatai, és az a - civilek szerint is - rossz törvény, ami végül az egészből lett. De ezt meg elmondták már a civilek, tehát itt ez is elolvasható. Az egész javaslat lényege a gyors intézkedés lehetősége lett volna, amit elvettek azzal, hogy a rendőr 12 órával elhalaszthatja a döntést. (És akkor most nem is beszélek azokról a remek módosító javaslatokról, amelyek eleve gyanakodnak az áldozatokra, és amelyek azt akarták, hogy a rendőrök külön hívják fel a bántalmazott figyelmét arra, hogy ha hamisan vádolja a bántalmazót, annak büntetőjogi következményei lehetnek - míg a bántalmazót nem kívánták tájékoztatni tett következményeiről.)
És most nagyon úgy tűnik, hogy ez a haszontalan törvény kerül elfogadásra. :(

Brassai után...
































Párizs egyik legrégibb, tizenkettedik századból való (nekem a legszebb) temploma, a Saint-Pierre-de-Montmartre.