Újra visszatértem kedvenc helyemre, a Culturawien nyelviskolába. Persze megint én vagyok a legöregebb.
Carla, a profi zenész, kürtös, Ausztráliából jött, egy szerelem marasztalja Bécsben. Amikor munkahelyi konfliktusokról beszélünk, szívesen meséli, hogy is működik ez egy nagy zenekarban.
Katie gyönyörű lány, kis pocakján a keze, ötödik hónapban van. Venezuelai, utálja Chavezt, mindig megmondja, amit gondol. Osztrák a férje, aki egy barátja gyerekének keresztelőjére érkezett Caracasba, így ismerkedtek meg.
Aiako fiatal, mosolygós japán lány, nyitott, bátor, őszinte, teljesen más, mint az eddig megismert honfitársnői. Mindig mindenre szeret példát mondani: Zum Beispiel, kezdi, és két tenyerét maga elé emelve szinte szavanként mutatja, amit mond.
Natalia okos, szőke lengyel lány, az egyetem pszichológia tanszékén készíti phd-dolgozatát. Egy Krakkó melletti kis faluban született – mondja. Később kiderül, azt a falut Auschwitznak hívták.
Marikken holland, csendes, mosolygó, nemzetközi gazdaság-szakon tanul az egyetemen.
Béhi perzsa, teheráni. Ez a beceneve, de megengedi, sőt kéri, mi is szólítsuk így. Hogy mit jelent? Egyszerűen ezt: A legjobb – anyukája hívja így. Nagydarab, vidám, nevetős, hét éve él Bécsben, de otthon mindig az anyanyelvükön beszélnek a férjével, muszáj kicsit tanulni...
Jurga litván lány, finom vonalú arc, sötétbarna haj, kifejező szemek és kezek, mosoly.
S mi mindenről esik szó egy nyelviskolában az órán? Ki mikor és mit hazudott utoljára?
Miért beszélnek máshogy a nők? Miért nem érnek sokat az életvezetési tanácsadó könyvek? Művészet-e, ha Christo becsomagolja a Reichstagot?
A képhamisítónak is arany keze van? Szeretjük-e a provokatív utcai művészeket? Milyen önkéntes szociális munkát végeznénk szívesen? Kik voltak a híres magyar Nobel-díjasok?
Milyen szavakat nem mondunk ki? Ki hogyan viselkedik asztalnál? Hol mi a tabu?
S közben elő-előkerül Ausztria története, pártok és egyház, írók és festők, utcák és házak, s amikor a nyelvet tanuljuk, persze közben egyre többet megtudunk a városról, egymásról és magunkról.
A törzsvendég
2009.02.17. 15:10 Waldorf
Szólj hozzá!
Címkék: bécs helyek
A bejegyzés trackback címe:
https://statlerandwaldorf.blog.hu/api/trackback/id/tr42942842
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Legutóbb ezt írtátok