Mégiscsak jobb a bécsi Tel Aviv Beachen üldögélni, mert itt legalább nincsenek csípős nagy medúzák. Igaz, hogy delfinraj sem tiszteli jelenlétével a várost, mint azt épp ottani barátaink jelentették.
Finom homok (ezerhatszáz köbméternyi), kényelmes alacsony székek és asztalkák várják a szórakozni, bámészkodni, pihenni vágyókat szép idő esetén hétköznapokon déltől éjfélig, hétvégeken már délelőtt tíztől éjfélig az izraeli főváros századik születésnapjára az izraeli nagykövetség és Bécs város támogatásával létrehozott Beachen. A mindig mosolygó Haya Molcho asszony, akinek a Nashmarkton is remek üzlete működik, vezeti fiaival a helyet.
Lehet vizipipázni és koktélokat szopogatni, humuszt kenni a kenyerekre vagy a helyben grillezett halból falatozni, van pita és falafel, többféle saláta. Csak helyet nehéz találni, mert itt mindig telt ház van.
(Megközelíthető: U2 metró Schottenring állomás, kijárat a Herminengasse felé)

És ha tovább sétálunk, egymást érik a kiülős szórakozóhelyek a bécsi Duna-csatorna alsó rakpartján. Az Uránia (ez olyan TIT-székház-féle, ha ez még mond valakinek valamit, mozival és számtalan teremmel, ahol nyelveket és táncokat lehet tanulni, tornázni, és vetített képes ismeretterjesztő előadásokat nézni) épülete mögött található a másik népszerű hely, a Strandbar Herrmann. Hajdan itt semmi sem volt, aztán a fabódé köré homokot szórtak és nyugágyakat tettek. Ma ez az egyik legnagyobb és legfelkapottabb szórakozóhely. Évről évre bővül, csinosodik.
Egy utazási magazin a világ második legjobb nyári szabadtéri helyének választotta (az első Sydney-ben van, ha arra jár valaki, mármint nyáron, el ne kerülje, a neve: Zeta). Még jógázni is lehet vasárnap délelőtt tízkor.
És hogy honnan a név? Herrmann úr találta ki a képes levelezőlapot, pontosabban annak intézményes bevezetése mellett szállt síkra a bécsújhelyi katonai akadémia közgazdaságtan-professzora 1869-ben. Egyszerű és világos érvelése szerint az emberek többnyire nem titkokat, hanem kurta értesítéseket, üdvözleteket, jókívánságokat küldözgetnek a leveleikben, ilyesmire pedig fölösleges annyi papírt és borítékot pazarolni. A postaigazgatóság fontolóra vette a javaslatot, s ugyanazon év októberében hivatalosan útjára bocsátotta az 5 krajcár helyett 2 krajcárért föladható, Correspondanz-Karte, majd Levelezési lap feliratú postai levelezőlapot. A megjelenés napján tízezer darabot, hat hét alatt egymilliót adtak el belőle...