Az elmúlt napokban több hírt is olvastam nők elleni erőszak témában, ezeket és az ezek kapcsán támadt gondolataimat osztom meg veletek. (Mondanám, hogy "és kíváncsi vagyok a véleményetekre", de úgy látszik, itt mindenki lusta arra, hogy kommenteljen.)

Egyrészt már az ENSZ is elismerte, hogy a nemi erőszak háborús taktika lett, sőt, a Biztonsági Tanács ülésén egy volt békefenntartó azt is kimondta: "a fegyveres konfliktusok idején valószínűleg már veszélyesebb asszonynak lenni, mint katonának". A nemi erőszak már nem a háború mellékterméke, hanem a taktika része, ezért a BT 1820. számú határozata, amelyet most elfogadtak, a megerőszakolást és a nemi erőszak más formáit emberiesség elleni bűntettnek, illetve a népirtás részének tekinti. Libériában pl. a polgárháború idején állítólag a nők 75%-át megerőszakolták, és hasonló méreteket öltött a civilek elleni háborús erőszak a szudáni Darfúrban, Kongóban, Ruandában is. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a határozatban felszólította a háborúzó kormányokat és szervezeteket: fékezzék meg a nők elleni erőszakot, valamint a főtitkár feladata lesz, hogy jövőre jelentést készítsen a nők elleni erőszakról. Persze nem könnyű az ENSZ-nek ilyen témában papolni, amikor nemrég több hír is saját békefenntartóik szexuális erőszakos cselekményeiről szólt. Ebből is látszik, hogy attól, mert valamely ország a nemzetközi szervezet tagja lesz, még nem biztos, hogy annak alapelveit (pl. egyetemes emberi jogok) is elismeri és betartja.

***

A nemi erőszak kapcsán zajlik az a vita is, miszerint állítson-e Magyarország (konkrétan a 6. kerületi önkormányzat) köztéri szobrot Arthur Koestlernek, aki egyik életrajzírója szerint több nőt is megerőszakolt. Nálunk az ÉS-ben zajlott le némi polémia és a HVG is utánajárt a témának. Nem arról akarok írni, vajon igaz-e, hogy Koestler egy vagy több nőt megerőszakolt, ezt ma már valóban nagyon nehéz lenne megtudni. De a vitában elhangzottak furcsa dolgok, pl. Hidegkuti Béla (a Koestler emlékkönyv szerkesztője) ezt írja Koestlert megvédő olvasói levelében: "Koestler annyira híres volt, hogy nem volt szükséges erőszakot követnie el nőkön. Éppen ellenkezőleg." Vagyis aki híres, azzal mindenki le akar feküdni, vagyis bárkivel szexel, az nyilván csakis önkéntes alapon történhetett? És újfajta értelmet nyer a közép-európai lét, közép-európai tradíciók és a kompország kifejezés Daphne Hardy igencsak bugyuta magyarázkodásában: "domináns volt, de sohasem erőszakos (...). A közép-európai férfiak körében ősi hagyomány, hogy annyi nővel kell lefeküdniük, ahánnyal csak tudnak." Bruhaha. Az egész ügy pedig egy igen érdekes kérdést vet fel: szét lehet-e választani egy művész életművét magánéletre és művészeti alkotásokra? Van, amikor ez könnyen megtehető: amikor műelemzést végzünk, magára a műre koncentrálunk, legalábis első olvasatban (de ugyebár itt is fontosak lehetnek a keletkezési körülmények, idő, tér, a szerző személye). Viszont ha szobrot állítunk valakinek, vagyis tiszteletünket fejezzük ki, kiemeljük a többi ember, sőt művész közül, akkor kérdéses, mennyire feledkezhetünk meg annak személyiségéről, ahogy azt a terézvárosi alpolgármester szépen megpróbálja leválasztani az életműről. És hol a határ? Kinek állítható szobor és kinek nem? Gyilkosnak nem, de feleségverőnek pl. még igen?

***

Aztán itt van egy másik hír az EB árnyékos oldaláról: a megnövekedett prostitúcióról. Matalin Dóra, bár megszólítja Földi Ágnest is, akinek szavaiból kivehető, hogy sajnálja, Magyarországon - Ausztriával szemben - nem dolgozhatnak legálisan a prostituáltak, de azt is idézi tőle, hogy "ez a szakma mindenhol veszélyes". És ugyan Földi megkülönböztet kényszer- meg önkéntes prostituáltat, a szerző a cikk végén arról ír, a prostitúció a drog- és fegyverkereskedelem után a harmadik legnagyobb illegális üzlet. (Márpedig ugye senki sem gondolja, hogy a drog- vagy fegyverkereskedelmet legalizálni kéne és akkor az ezek által keltett és megerősített társadalmi problémák megoldódnának?) És a lényeg: "Egyre több civil szervezet hívja fel a figyelmet arra, hogy a prostituáltak büntetése helyett az emberkereskedőkre, a futtatókra és a vevőkre, a prostituáltakhoz járó férfiakra kellene figyelni, mert ők működtetik a szexuális kizsákmányolás gépezetét." Örülök, hogy ezzel fejeződik be a cikk.

***

És a végére egy kis móka - legalábbis aki kitalálta, bizonyára annak szánta: Michael O'Leary a Ryanair légitársaság vezérigazgatója, híres bunkóságáról (egyesek ezt "szókimondó stílusnak" nevezik), és arról, hogy Írország egyik leggazdagabb embere és hogy a fapados légitársaságot a csőd széléről húzta fel a sikerességbe. Utóbbi szerintem nem legitimálja az előbbit, pláne ha semmibe veszi az üzletfeleit, akikből él. Legutóbb azzal viccelt, hogy majd a Ryanair-en is bevezetik a business class-t, és a 4-5 ezer eurós jegyekhez nem csupán ebéd dukál, hanem szopás is. Nyilván vicc az egész, hiszen szerinte a legfontosabb, hogy ők legyenek a legolcsóbb légitársaság. Arra viszont felhívnám mindenki figyelmét, hogy Mr O'Leary szerint a business class-on csak pasik utaznak. Hm... ez már nem olyan vicces szerintem.

Hiába no, ez egy igen kemény, kemény világ.