Amerikai jegyzetek 1.
"Helló! Hogy vagy? – Köszi, jól. És te? Nálad minden rendben?" Nem az ismerősök találkoznak s köszöntik így egymást, hanem mindenki, a parkolóőr és az autóvezető, a közértpénztáros és a vásárló, a pincér és a vendég. Amerikában. Széles mosoly és segítőkészség. Keressük Márai lakását, a cím megvan, de valahogy nem találjuk. Balboa Park, San Diego. A kétszer három sávos utca egyik oldala a park, pálmákkal, a másikon házak sora. 2820. Egy csinosan öltözött, diszkréten sminkelt hatvan körüli nő száll ki egy égővörös VW-bogár cabrióból, kezében rádiós magnóval, a sarki ház felé tart. Megállítjuk, kérdezzük. Gondolkodik, mobilján felhívja kollégáját, irodájuk a házban van. Hogy nézze meg a neten. Aztán jobb ötlete támad, s saját kis Blackberryjében rákeres a google-ban, megtalálja Márait, olvassa, mutat, örül, magyaráz. Legalább tíz percet velünk tölt. Megtaláljuk a házat, de falán hiába keresünk táblát, hogy itt élt… Épp valaki jön haza, érdeklődünk, keze tele csomagokkal, megáll, kedvesen elmeséli, ő csak néhány éve lakik itt, nem tud tábláról. De a ház az, itthon azonosítom is a képeskönyvben. (És egy aktuális hír: „A rádió jelenti, hogy Los Angelesben 9000 író sztrájkol – ezek az „írók” a rádiók, televíziók, filmesek részére szállították az „irodalmat” és most követelik az új bérszerződést” – írja Márai 1985. március 3-án.)
Márai Naplóból (1976-83):
Az ablak előtt meglepő a növényzet – nem tropikus, de nem is a mérsékelt égövhöz tartozó cserjék, többemeletes sötétzöld, húsos levelű fák. A mókusok és galambok itt is szelídek és gyanútlanok, nincs félelemérzetük, nem riadnak fel, ha sétáló közeledik. Mint aki védettnek hiszi magát a demokrációban. Optimisták.
A Balboa Parkban 14 múzeum van. Keddenként négybe ingyen lehet bemenni. Az egyikben kortárs amerikai iparművészek kiállítása. Az egyik furcsa tárgy – lapozható, hosszúkás, belül kivágott könyvecske, érdekes ábrákkal – amolyan művészkönyv, Eva Zeisel ihletésére készült. Milyen kicsi a világ. Ausztráliai Anci barátnőnk rokona a magyar származású kerámikus művésznő, aki, bár száz éves elmúlt, reméljük, jó egészségnek örvend New Yorkban. Anyja Polányi Laura, az egyik első feminista, nagyanyja Wohl Cecil irodalmi szalont vezetett. Élete kész regény. Csak egy érdekes momentum: A harmincas években, amikor a nagy Szovjetben élt, lecsukták, 16 hónapot töltött börtönben, élményeit elmesélte volt óvodástársának, Arthur Koestlernek, aki aztán Sötétség délben című regényében fel is használta azokat. (Ha bővebben érdekel valakit élete, nézze meg a Tűsarok archívumában, ahol szerepelt az Egy nap – egy nő rovatban.)
Tehát a múzeumban az egyik teremőr hölgy, szintés önkéntes, mint a kis kitűzője mutatja, meghatottan mesélte érdeklődésünkre, hogy bizony, itt járt a művésznő és milyen tündéri teremtés. A múzeumi shopban – hogy én hogy imádom ezeket a helyeket! – természetesen lehet Zeisel kerámiát kapni, és könyvet is róla. Ha valakit érdekel, micsoda gyönyörű, egyszerű vonalú szép tárgyakat csinál ez az örökké aktív művész, nézzen be a budapesti Kátay edényboltba, nem a nagyba, a kisebbe, a sarkon.
Amerikában senkit sem lehet elküldeni a munkahelyéről az életkora miatt. A Wild Animal Park egyik önkiszolgáló vendéglőjében nyolcvan feletti nénike méri ügyesen a salátát. Az utak elágazásaiban idős stramm bácsik igazítanak útba.
Hasonlóan „jól” bánnak a kisebb-nagyobb fogyatékkal élőkkel is. A UCLA (Los Angelesi Egyetem) egy egész városnegyed, több hatalmas parkolóházzal és bejárattal. Az egyiknél törpe fiatalember adja a térképet s magyarázza, merre menjünk. Mindenki szívélyes és barátságos.
Szokták mondani, hogy a kövér ember kedvesebb. Talán ez az oka? Elképesztő, mennyi elhízott fiatal férfit és nőt láttunk. Különösen a feketék, mexikóiak között. Domborodó hátsókon szűk trikók feszülnek. Betegesen elhízott férfiak tespednek a padokon. Nem is csoda, mert az adagok elképesztőek. Szállodánk reggelizőhelyéről jól láthattuk Santa Monica tengerparti sétányát, kettő van belőle, a távolabbi a legkülönfélébb járgányokkal, két-három-négykerekűekkel, fekvő kerékpárokkal, görkorcsolyákkal közlekedőké, legkülönbözőbb babakocsikat tologató göriseké. A közelebbin futnak, joggingolnak, gyalogolnak, sétálnak. Kövérek és soványak. Idősek és fiatalok. Ázsiaiak, feketék, fehérek. A közös bennük, amit viselnek: márkás cipő, rövid sportnadrág, póló, derekukra tekert hosszu ujjú pamuttrikó, vászonsapka, napszemüveg, fülükben fülhallgató, oldalukon praktikus övtáskában két flaska víz, mobiltelefon, felső karjukon távolságmérő. Van, aki elsuhan, van, aki apró, komikus léptekkel tipeg, mások tudatosan gyorsulnak-lassítanak, vagy a Monthy Pytonból ismerős fura járásokkal emelgetik lábaikat. Átizzadt trikók, kidolgozott felsőtestek, csontos öregasszonyok, kövérkés nagymamák. Néha csapatosan, vezetővel, máskor párban, csevegve, de legtöbbször magányosan. Nyilván még reggeli előtt vannak, mert utána meg sem tudnának mozdulni. Az amerikai reggeli nagyon bőséges. Nyoma sincs a szokásos büféasztalnak, sonkákkal, sajtokkal. Étlapról rendelünk, s bizony érnek meglepetések. A kávé alig emlékeztet a megszokotthoz, vízízű lötty. A legalább három tojásból álló omlett vagy tükörtojás mellé még néhány kis kolbászkát vagy sült sonkát pakolnak, s a hosszu tányér felét házi tepsiskrumpli foglalja el. A francia toast három óriási darab puha, omlós édesség, gyümölcskupaccal, mellé juharszirup. Automatikusan hatalmas pohár jeges vizet hoznak, vagy narancs- és egyéb gyümölcslét. Nagy mélytányérokból kanalazzák a müzlis keveréket. A friss gyümölcsökhöz sok tejszínhab jár.
A legelegánsabb éttermek étlapjain megtalálhatóak a különböző hamburgerfajták, az óriási tányérokon emeletes szendvicsek mellé sültkrumpli, káposztasaláta és megintcsak kecsap jár. Nagyon népszerű a mexikói konyha, a különféle chipsek szintén hatalmas edényekben érkeznek. Egészen különösen finom a szaftos sült oldalas, darabokra tört sült kukoricával. Egy Thanksgiving vacsorára is hivatalosak voltunk, amolyan házias-baráti vacsorát kell elképezelni. Sült pulyka, édeskrumpliszósz (narancssárga), saláta, párold zöldbab, s a végén pumpkinpie, édestöktorta, tényleg nagyon édes.
A hálaadás napjának programja: vásárlás karácsonyra, főzés és meccsnézés. Egy bevásárlóközpontba mi is elmentünk, beszerzendő a vacsorához vitt tortát. Én életemben ekkora pulykákat nem láttam, nem is értem, hogy fér a tűzhely sütőjébe…
Folyt. köv.
Legutóbb ezt írtátok