Tel Aviv új óriási repülőteréről kiérve még a taxiban is megcsap a forróság. Kopár, bibliai táj Jeruzsálem felé. Lépcsőzetes, köves, sziklás kétoldalt a domb, néha egy-egy sor olajfa. Kilométerhosszan magas kerítéssel körülvett palesztin területek.
Megérkezésünk után a fallal körülvett Óváros Jaffa kapujához sétálunk, de előtte végigmegyünk a vadonatúj sétáló-bevásárlóutcán, a Mamilla Street-en. Minden világmárka üzlete megtalálható, s persze mindenütt óriási engedmények. Aztán a kapun belül egy egészen másik világ – pajeszos, horgolt vagy hímzett kapedlis, selyemkabátos, térdnadrágos, fejtetőn-billegő-fekete-kalapos férfiak, parókás nők papucscipőben, fekete, hosszú, néha rakott szoknyában, lecsúszott harisnyával, kardigánban, sok-sok gyerek, s a nők többnyire terhesek. Néha divatosabban öltözött lánycsapat, laza kontyukat kendő burkolja. Nincs mese, végig kell mennünk a bazáron, pont olyan, mint Isztambulban, s kijutunk Muristán terére, ahol a XI. században kórház állt.
A tér tele kiülős hellyel, a közelben a luteránus templom, a görög-keleti Johannes templom s kicsit odébb a Szentsír temploma. Ez tulajdonképpen a Golgota, vagyis a Koponyák hegye, de a hegyet beépítették a templommal, mely a Via Dolorosa utolsó három stációjának színhelye. Itt vették le a keresztről, csavarták gyolcsba és tették a sírba Jézust. Ha. Először a római császár, Konstantin építtetett itt bazilikát 326 körül anyjának, aztán jött a bizánci császár. A templom többszintes, bejárata a tizenkettedik századból. S tulajdonképpen magán a templomon belül megyünk föl a lépcsőn a Golgotára, s ott a görög-keleti oltár, ahol Jézus keresztje állt, s a halála pillanatában megtört szikla is. Aztán lemegyünk, le a pincébe, a fal tele apró keresztekkel, melyeket a kereszteslovagok véstek bele. Jézus sírja körül füstölők és lámpák lógnak, gyertyák és virágok, négy vallás szent helye, de nem az áhitaté.

A Gecsemáné-kertben érzékenyülök el először, a kétszáz éves olajfák között.
Mellette áll a Nemzetek temploma 12 kupolával, ugyanis tizenkét nemzet finanszírozta. Korábban is állt itt egy templom (szinte mindenütt), melyet még a 747-es földrengés pusztított el. A mostani templomban csak néhány mozaikrészlet emlékeztet a hajdani padlóra. Egy kisebb társaságnak épp prédikál a pap, majd úrvacsorát oszt és akkor mindenki körbeáll és megfogják egymás kezét és énekelnek és aztán megölelik egymást. Sokan a nagy márványlapra odaviszik a giccsboltokban vásárolt kacatokat, a szentelt vizet és olajat és képeket és ráteszik a Jézus-korabeli (?) kőre a tárgyakat, hogy azokat így „megszenteljék”.
Mária sírja, sok-sok lépcsőn lefelé, sok-sok lámpással világítva, s a márványsíremlékre most is ortodox szerzetesek vigyáznak. Rendszeresen tartanak itt görög, örmény, kopt és szíriai miséket. Mellette a Gecsemáné-barlang, ahol a Biblia szerint Júdás elárulta Jézust. Itt is egy kisebb spanyol csoport imádkozik, valaki előolvas, egészen megható. Aztán az egyszerű barlang falán felfedezem a lapos, nagy, fehér légkondicionáló készüléket...