HTML

Statler & Waldorf - a kritikus páholy

Társadalom- és kultúrkritika, turizmus, városszeretés, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséget érintő témák. Egy blog Statler és Waldorf kritikai hozzáállásával, de korántsem a páholyból szemlélve a dolgokat.

Legutóbb ezt írtátok

Kulcsszavak

admont (1) ajánló (31) állat (1) alma mahler (1) altaussee (1) amerika (13) antsy pants (1) austen (1) ausztria (45) barcelona (4) bécs (68) berlin (3) betancourt (1) bhuttó (1) bicikli (5) biznisz (1) bkv (6) blog (6) bölcsőde (4) brandauer (1) brotherhood of man (1) brüsszel (1) budapest (25) bük (1) bulvár (3) bűn (2) burgenland (1) celine dion (1) cirkusz (1) civil kurazsi (4) civil kurázsi (24) collegium hungaricum (1) család (14) családtámogatás (7) csalogány (1) culturawien (1) david bowie (2) del ponte (1) demokrácia (1) díj (1) diszkrimináció (1) divat (1) dixie chicks (1) dizájn (3) donovan (1) döntéshozatal (5) ebh (1) egyház (2) élet gondolatébresztő közélet kritika megmondás tudomány vélemény (1) emberi jogok (4) emberkereskedelem (1) emma thompson (1) ensz (3) építészet (5) erőszak (21) étel ital (15) étterem (9) eu (3) európa (7) falk miksa (1) fats domino (1) fejlesztés (2) feminizmus (3) férfiak (14) film (23) foci (2) fogyatékos (6) fotó (6) franciaország (1) fürdő (2) gary oldman (1) gazdaság (8) gender mainstreaming (5) george harrison (1) gondolatébresztő (1) gosausee (1) gyerek (21) háború (2) hallmark (1) háztartás (3) heinz fischer (1) helyek (9) hobbi (1) holokauszt (3) humor (2) i. erzsébet (1) időjárás (1) india (3) internet (3) irán (1) irodalom (14) iszlám (1) isztambul (2) izland (2) jane birkin (1) japán (2) jeruzsálem (2) joan baez (1) john lennon (1) jugoszlávia (1) juno (1) kánaán (1) katie melua (1) kerekesszékes (8) kiállítás (18) kimya dawson (1) kína (1) koelbl (1) koestler (1) költözés (1) konferencia (5) könyv (12) korcsula (1) kórház (1) kőszeg (1) kosztolányi (2) középkor (1) közlekedés (17) kreatív (4) kritika (26) kt tunstall (1) kultúra (9) kvóta (10) lámpás (1) lapszemle (34) leonard cohen (1) lift (1) lmbt (12) (1) london (1) los angeles (2) lustig (1) luz casal (1) maci (1) márai (1) máv (3) megmondás (1) menekült (1) mese (2) műgyűjtők éjszakája (1) munka (6) napló (1) németország (2) nemi erőszak (3) nemzetkép (1) népesedéspolitika (2) nina simone (1) (31) nők (91) norvégia (1) nyelv (3) oecd (1) oktatás (4) padova (1) pakisztán (1) pápa (1) párizs (4) paul mccartney (1) pécs (1) persepolis (1) pink floyd (1) plassnik (1) polcz alaine (1) politika (30) pozsony (1) programok (1) prostitúció (6) pürgg (1) pusa (1) rasszizmus (1) regisztrált élettársi kapcsolat (1) reklám (12) remíz (1) roma (1) ruszt (1) salzburg (2) san diego (2) schwartzer (1) skansen (1) something (1) sport (4) stockholm (4) svájc (6) svédország (8) swarowski (1) szabadság (1) szexizmus (6) szexuális felvilágosítás (1) színház (4) szobor (2) szoftver (1) szombathely (1) szórakozás (1) sztereotípia (4) szülés (3) tanulás (1) tehén (1) temető (2) tenerife (2) terrorizmus (1) test (3) tévé (9) them (1) the beatles (1) the who (1) történelem (22) törvény (2) tudás (1) tudomány (7) turizmus (34) ünnep (28) űrkutatás (2) valcer (1) van gogh (1) vapiano (1) város (41) varsó (1) vécé (4) velence (4) víz (1) wahorn (1) wellness (1) wikigender (1) wikipedia (1) zaklatás (3) zene (31) zöld (14) zsidó (3) Címkefelhő

Atatürk a bazárban

2009.06.15. 10:21 Waldorf

Isztambul, 2. rész
Tágas és levegős, festett boltíves széles utcák, szőnyegekkel és lámpákkal teli kisebbek, terek és udvarok, táskák és csempék, tálak és köcsögök – 4400 üzlet az 1453-ban alapított Nagy bazárban. Az Egyiptomi vagy Fűszerbazárban (1660) is mindent lehet kapni.
Török Viagrát és a legfinomabb iráni sáfrányt, sokféle borsot és teát, kávét, szárított zöldségeket és gyümölcsöket, olajokat és eceteket, ezerféle magot, törökmézet, piócát üvegben és szőlőlevél-töltőt, használt cipőt és különféle méretű vízipipákat dohánnyal és előrecsomagolt szénkockával, szőnyegtáskát és kunkori orrú aranydíszes papucsot, sárgaréz edényeket és óriásfazekakat, és természetesen a turisták számára mindent, ami Isztambult jelképezi: mecseteket és a Galata-tornyot a legkülönfélébb variációban, méretben és anyagból. A bazár épülete körül is piac van, átjáróházak üzletekkel és kirakodóvásár, az egész környék egyetlen nagy piac, az utcákon alig lehet mozogni.
Az egyiptomi bazárban rögtön balra sok lépcső vezet fel a Pendeli vendéglőbe – ki ne hagyja senki, aki arra jár. Igazi régi török vendéglő, a tulaj is ott kóvályog, fiatalabb arcképét látjuk a falon egy régi amerikai újságkivágáson. Mr. Biberi már negyven éve is itt volt. Minden nagyon finom, egyszerű ételek, kevés turista. Padlizsánkrémen báránykebab. A vécé tiszta, csak a papírt kérik, hogy ne a kagylóba dobjuk, hanem egy odakészített edénybe. A két vécé mellett a terítővel letakart mosógép valószínűleg egész nap működik, kell is, hófehér damaszt a szalvéta.
A Galata-híd lábánál, Karaköyben a dombra vezető utcákban is kapható minden, itt láttam a legszélesebb választékát a zuhanycsöveknek és -rózsáknak, szerszámgépeknek és vécéülőkéknek. S úgy vannak mindezek kitéve az üzletek előtti ponyvára, mint a legfinomabb édességek és pashmina-sálak.
Az egyiptomi bazár közelében – ezt a negyedet Eminönünek hívják – az egyik legszebb mecset, Rüsztem Pasa mecsete. Fajanszmecsetnek is nevezik. Talán nem olyan hatalmas, mint a Kék mecset, mégis különös hangulatú. 1561-ben építették és szinte plafonig izniki kék és néhol halványzöld csempe borítja, csodálatos virág- (tulipán és gránátalmavirág), fa- és levélmintákkal. Épp a pénteki imaidőben érkezünk, ami mindig hosszabb, mint más napokon. Várni kell, s ezt a teraszon tehetjük, a mecset bejárata ugyanis az utca szinteje fölött van, alul bazárok és üzletek találhatók. Ilyenkor az is eljön imádkozni, aki hétközben elfoglalt, s így annyian vannak, hogy a színes műanyag szőnyegeket a külső teraszra is leterítették. Várunk, bámészkodunk. Jönnek kifelé már a férfiak – péntekenként általában csak férfiak vannak a mecsetekben -, s a kis kempingasztalon lévő papírdobozba mindegyikük bedob általában egy ötlírás bankjegyet (1 líra kb. 50 eurocent).
Mecsetbe különben vagy úgy megyünk be, hogy a kis fakkokba betesszük a cipőnket, bezárjuk s a kulcsot magunkkal visszük, vagy úgy, hogy nejlonzacskót kapunk, amibe beügyeskedjük a cipőnket, vagy nejlonmamuszt húzunk rá. Ha a nők nem hoztak magukkal kendőt, akkor rendszerint találnak a bejáratnál.

Még a trafikokban is ott díszeleg Kemál Atatürk (1880-1938) képe, aki a modern Törökországot alapította. Minden hivatalban és iskolában ott a kép, s a belváros felé araszoló taxiból látni a városfalon az életét bemutató óriásfotó-kiállítást. Musztafa Kemal döntötte meg a szultánságot, megalapította a Török Köztársaságot, modernizálta az oszágot, véget vetett az iszlám törvénykezésnek, az arab betűket latinra cserélte, betiltotta a többnejűséget és a nőknek is szavazati jogot adott.
Nemcsak a képével van tele a város, de zászlókkal is, melyeket nemcsak a közintézményeken látunk, hanem mindenütt, a bazárban és a lakóházakon egyaránt.
A legérdekesebbek persze minden utazásnál az emberek. A repülőgépen egy fiatal férfi, már a bécsi repülőtéren odaköszön, fején kalap, a repülőn sapkát visel, elegáns öltöny, ballon. Kiderül, továbbutazik Irakba, már harminckettedszer, biztosítás, bank, szállítás, régi kereskedő-utazó família. Kedvesen segít, gyakorlottan átpattan a hosszú sorban várakozókat körülvevő kordonon és nekünk is megveszi a vízumot.
Az osztrák Kulturfórum vezetője is családi hagyományt folytat, már apja is kultúrdiplomata volt. Felesége perzsa, fárszi anyanyelvű, s azonnal lesz közös témánk, a Perszepolisz című zseniális rajzfilm, mely nagy hatással volt rá, hiszen az ő korosztályát mutatja be.
A St. George Kollégium (neves és drága osztrák oktatási intézmény) egyik vezetője 31 éve él a városban, biológiát tanít, felesége nyelvtanár, s amikor egy iskola közelében egy gyönyörű teraszon üldögélünk, szinte minden fiatal köszön neki, volt tanítványok. Az iskola keretében működő kórházban sok nővér a madagaszkári lepratelepen dolgozott korábban.
Megismerkedünk egy kedves tanárházaspárral, salzburgiak, most éppen itt tanítanak, és remek kapcsolatot teremtettek az osztrák és török képzőművészek között.

Ez a néhány nap épp csak előétel volt, kóstoló, s azóta is – igaza volt chiliésvaníliának – visszavágyom. Nem is tudom, mi volt az, ami a legjobban megérintett? A 336 oszlopos Elsüllyedt Palota, mely valójában egy óriási ciszterna? A Hagia Sophia emeletére vezető csiga-feljárat, melyen egy lovasszekér is elfér, s az egyik oldalon, felfelé laposak a kövek, a másik oldalán, lefelé hosszúkásak, hogy ne csússzanak? A Hamdi vendéglő a Galata-híd lábánál, ahonnan gyönyörű a kilátás az Aranyszarv-öbölre? A Topkapi Palota csupaarany háreme? Az Istiklal Caddesi sétálóutca – kis piros villamosával, az utcai articsókaárussal, a zegzugos kis üzletekkel?
A remek török konyha finomságai közül a legjobban a Galatatorony aljában vásárolt nyers uborka esett, melyet az árus ügyesen hosszában bevágott, és kis papírba csavart, sózott, s mint egy csokor virágot adott át.

Ökör, birka, kos, kecske, tyúk, bársony, gyöngy, tenger, sár, szél, oroszlán, gyermek, szeplő, térd, gyomor, tükör, sátor, koporsó, bölcső, boszrkány, egyház, alma, dió, szőlő – csak ízelítőül a török jövevényszavainkból.
 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem város étterem isztambul

A bejegyzés trackback címe:

https://statlerandwaldorf.blog.hu/api/trackback/id/tr41182948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása