Nagy a fluktuáció a Zielpunktban (közért, bolt, amit akartok). Állandóan hirdetnek, új, részmunkaidős munkatársakat keresnek. Pultosokat, pénztárosokat. Ha találnak, nyilván kiképezik őket, felöltöztetik a bolthálózat egyenruhájába (most éppen sötétkék, a nőknek kis kendő is jár hozzá), s irány valamelyik üzlet. A dolgozók 99 százaléka szerb, horvát, török, albán, bosnyák, lengyel, a származásukat pontosan megtudhatjuk (ha a név elárulja egyértelműen) a kis névtáblájukból. A pultosok között néha fiúk is találhatók, egy-egy ázsiai arc is felbukkan, a piercing, zselézett haj sem ritka. A kasszánál ülő nők szépen sminkeltek, s nagyon jól megtanultak köszönni minden új vásárlónak, s megköszönni a vásárlást.
Sajnos, a mi Zielpunktunk elkezdett romlani. Sok régi megkedvelt termék eltűnt (blogtársamnak erre persze van egy elmélete: amit az ember megszeret, hozzászokik, az valahogy kiderül*, s rögtön beszüntetik a gyártását), kisebb a választék, néha napokig csak a táblát – Feltöltés, rendelés alatt! – látjuk a polcokon. Péntekenként még ugyan mindig érdemes megnézni, mi a napi ajánlat, mert gyakran az összes mélyhűtött- vagy tejtermék, édességek vagy háztartási cikkek 20 %-os engedménnyel kaphatók.
Érthetetlen módon a legegyszerűbb, napi megszokott ásványvizünk (hatos csomagolásban volt) hiánycikk lett.
Ma délelőtt többek között zellert vásároltam. Hogy miért nincs kisebb darab, csak gyermekfejnyi, nem is kérdezem. Az új pénztároslány hosszan keresgélte az előtte lógó, forgatható zöldség-gyümölcs-listán. Kétféle színű, hosszú körmös ujjaival szépen végigkövette az abc-t, de csak a k betűig jutott el. Ránézett a zellerre, az vissza, majd kicsit elgondolkodott és beütötte. Kraut (káposzta).

* Valahogy kiderül? Hát mert megfigyelnek, azt is tudják, mit eszel mit iszol - mondja a bennem élő Jerry Fletcher.
Statler