Hosszú sor áll a Palazzo Grassi előtt, a többség nem turista.
Italics – 1968-2008 - Kortárs olasz képzőművészeti kiállítás.
Döbbenetes a látvány az előcsarnokban. A márványpadlón kilenc hófehér test, márványtest, márványlepellel letakarva. Áldozatok. A szobrász neve M. Catalan.
Az emeleten óriási kék szőrpók.
Videofilm egy 140 kilós férfiról, aki ki sem mozdul – nem tud – otthonról, csak cigarettázik, eszik és néz ki az ablakon. Ja, és unatkozik nagyon.
Egy sötét tükörútvesztő-szerű helyiség, melyben a kötél-ékek állandóan elmozdulnak. Világít az ingünk, ultraibolya fények, automatikusan lassan lépkedünk, mintha valóban falak között járnánk. Holott falak nincsenek, csak a világító kötél-ékek. Furcsa élmény. Készítője: Gianni Colombo.
Mágnesszoba. Egy fémlapokkal borított szoba, el-elszórva aprópénz. Nem lehet felvenni. Mágnes a padló. S ha rálép az ember, egyre nehezebben emeli a lábát. Valami van a cipőmben? A táskámban? Bennem?
G. Basilico női fenekek – fotósorozat. Székülőkék, rácsosak, lyukacsosak, lécekből állók, raszterosak. S mellettük a csupasz fenék, mely már ült a széken, s az ülőke nyoma pontosan látható. Mindenki nevet.
De visszafelé megint át kell mennünk az előcsarnokon.