Úgy tűnik, a fenti két fogalom meglehetősen atavisztikus viszonyban áll egymással. Egy magyar gyerekrajzpályázat eredményei is ezt mutatják: a mai 4-12 éves gyerekek nagyon hagyományos szerepekben látják az apákat (ha egyáltalán találkoznak velük): este jön haza a munkából, otthon újságot olvas vagy számítógépezik, tévét néz, ha a gyerekkel foglalkozik, az már ünnepszámba megy (foglalkozás = focizás leginkább).

Azokban az országokban, ahol a férfiak, apák jobban részt vesznek a házimunka, gyereknevelés feladataiban, nem csupán a történelmi háttér volt más, hanem a munkahelyek, és a gyermekellátásokról szóló jogszabályok is erre biztatják (vagy kötelezik) őket. Szűcs Erika miniszter szerint még az is előfordulhat, hogy Uniós szinten szabályozzák, hogy az apák is kötelezően vegyenek igénybe valamennyi hónapot a gyes, gyed idejéből. Én erre elég csekély esélyt látok, tekintve, hogy az Unióban eddig sosem sikerült elérni, hogy egységes szabályozás legyen az ilyen, nemzetenként nagyon is eltérő, belső ügynek számító területeken, mint a szociális ellátás, gyermektámogatások. Pongrácz Tiborné egyrészt hülyeséget mond azzal, hogy az ilyen szabályozás csak oda vezetne, hogy a férfiak is elveszítenék a biztos állásukat, abban viszont igaza van - és ez még olyan fejlett országokra is érvényes, mint Svédország - hogy a legtöbb esetben az a döntő szempont, hogy ki marad otthon a gyerekkel, hogy ki keres kevesebbet. Na de a kötelező apai gyes pont erre megoldás.

Nálunk persze nem csak ez a szempont, hiszen mint legutóbb is kiderült (megerősítést nyert), Magyarország a női és férfi szerepekről az egyik legkonzervatívabban gondolkodó ország. Csak néhány adatot emelnék ki a Népességtudományi Kutatóintézet kutatásából, amelyben hazánkon kívül Oroszországot, Németországot és Franciaországot vizsgálták. A magyar nők végzik a legtöbb házimunkát. A három leggyakrabban végzett házimunka(főzés, mosogatás, takarítás - na nálam biztosan nem ez a három) esetében a férfiak részvétele elhanyagolható (cserébe viszont megszerelnek dolgokat - mert azt olyan gyakran kell, ugye? ;-)). Hazánkban ráadásul tök mindegy, hogy a nő csak hűztartásbeli vagy dolgozik is, ugyanúgy rá hárul a házimunka végzésének nagy része. Csak a fiatalabb, élettársi kapcsolatban élőkre jellemző a munkamegosztás (hm, gondolom, az első gyerek születéséig). Ami elég ciki, hogy mindezzel a magyar nők meglehetősen elégedettek. És a számomra legfelháborítóbb: Azzal, hogy "a nőknek nem kell a társuk beleegyezését kérni ahhoz, hogy mire költsék a pénzüket", a magyar férfiak 37 százaléka nem értett egyet, ahogy a magyar nők 28 százaléka sem. (A németeknél ez az arány mindössze 5,2, illetve 3,7 százalék.) Vagyis a férfiak 37%-a szerint nekik beleszólásuk van abba, hogy a nő a SAJÁT pénzét mire költi??
Én a következőn már nem is csodálkozom - persze, hogy kell az önigazolás a magyar nőknek: az "egy nőnek szüksége van a gyerekre a teljes élethez" állítással messze nálunk értettek a legtöbben egyet: a nők 75, a férfiak 66 százaléka. Oroszországban ez az arány csak 27 és 24 százalék, Németország keleti felében 12 és 8 százalék, míg Franciaországban 42 és 40 százalék.
Pongrácz Tibornéból azonban kicsit elegem van már, most éppen (Murinkó Líviával együttesen) azt mondja, az eredmények jelenthetik azt is, hogy hazánk 50-60 évvel le van maradva a fejlődésben, de azt is, hogy "a magyar családok fontos, kiveszőben lévő értékeket őriztek meg". Mit is? Az egyenlőtlen munkamegosztás értékét? A nőket gazdasági függetlenségük (dolgozó nő, pénzkereső) ellenére is gazdaságilag kiszolgáltatottként kezelés értékét? Jobb lett volna, ha csak szépen elmondja a kutatásuk eredményeit, szerintem ezek a számok magukért beszélnek.

És a végére egy kis finomság: a fentiek szellemében (nő feladata a házimunka elvégzése) a XI. kerületi (alias Újbudai) önkormányzat a nőnap utáni héten a nőket úgy ünnepelte, hogy "az önkormányzatban dolgozó hölgyeknek" napi munkaidő kedvezményt nyújtott. Azt mondják: "Ezen lehetőséggel segítjük őket, hogy kicsit többet tudjanak törődni saját magukkal, valamint családjukkal." Már úgy várom, hogy húsvét előtt hamarabb elengedjék a férfiakat, hogy bevásárolhassanak a többnapos ünnepre, megvegyék a sonkát, rendbeszedjék magukat a családi locsolkodásra, és segítsenek a gyermekeiknek a pirostojás-festésben.