Sosem mulasztottam el utazásaink során a temetőkben is körülnézni. Kedvencem a velencei temetősziget, a San Michele. De megnéztem a párizsi, moszkvai, berlini és zürichi vagy a washingtoni katonai temetőt is, s természetesen a prágai zsidótemetőt.

A bécsi Zentralfriedhofban (Központi Temetőben) kétszer annyian nyugszanak, mint amennyien Bécsben élnek: három millióan. A területe (240 hektár) ötször nagyobb, mint a Vatikán. Ez Európa második legnagyobb temetője, 1874 óta temetkeznek ide. Híres művészek és politikusok (Beethoventől Schubertig, Brahmstól Schönbergig, Kreiskytől Klestilig, Werfeltől Schnitzlerig), tudósok és feltalálók síremlékeit láthatjuk itt, több mint háromszázezer sírkövet. A hatalmas temetőben találunk régi és új zsidótemetőt, evangélikus temetőt, orosz-ortodox sírokat és Mekka felé forduló iszlám sírokat, háborús katonai temetőt.
Egy néhány éve bemutatott dokumentumfilmből azt is megtudhattuk, hogy a temető állatvilága is különleges, számtalan fajta rágcsáló, madár él itt, s még őzek és rókák is feltűnnek.
Bécsnek legendás a viszonya a halálhoz, melyet a híres wienerlied (bécsi dal) ironikusan és szomorkásan énekel meg: „A halálnak bécsinek kell lenni...” Nem is kell messze menni, hogy ilyet halljunk, a temető első kapujával szembeni Schloss Concordia régi vendéglőben gyakran tartanak zenés-melankólikus délutánokat, színházi előadásokat. Aki pedig kávéra vágyna, Jézussal is találkozhat a kertben.
A figyelmesebb turisták nem hagyják ki a temető közepén magasodó jugendstil templom megtekintését sem, mely Max Hegele tervei alapján 1903-1911 között épült, s többek között Kolo Moser munkái díszítik.