Attila Dogudan tíz éves volt, amikor a család Isztambulból Bécsbe költözött. Apja egy kis vendéglőt vezetett, a fiú ott nőtt fel. Az 1981-ben, huszonegy évesen alapított Do&Co éttermet gyorsan követte a catering szolgáltatás, majd mind több vendéglő és kávéház Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Angliában, Törökországban és az Amerikai Egyesült Államokban.
Hogy mi a kedvenc étele? Egy friss mákos zsömle magyar szalámival és uborkával.
A sikeres vállalkozó nem egy nagy szakács, mégis naponta százhetvenezer embert etet, körülbelül annyit, amennyien Salzburgban laknak. Egy egész évben összesen hatvanmillió a kuncsaftok száma, akiknek nagy része a különböző légitársaságokkal (AUA, Lufthansa, Emirates, Türkisch Airlines, Cathay Pacific, Sky Europe, Lauda Air, stb.) utazva találkozhat a nevével. A Dogudan-birodalomhoz tartozik a Forma-1 versenyek ellátása, az Albertinában és a Stephansplatzon lévő vendéglő, ahonnan remek a kilátás a városra, a Cafe Griensteidl a Michaelerplatzon, a leghíresebb belvárosi cukrászda, a Demel, a badeni és bécsi Casino, valamint a Swarowski Kristályvilág múzeum étterme Wattensben és a papától átvett Karavansaray a belvárosban. (Mellesleg néhány napja személyesen is tapasztalhattuk, hogy még mindig jó a konyha – kiemelkedő hal és rák-választék – és a kiszolgálás. A vendégek nagy része külföldi, itt dolgozó amerikaiak és gazdag, kicsit neveletlen orosz turisták.)
Nem érdeklik a vendéglői kritikusok, számára a legfontosabb a törzsvendég.
„Ebben a szakmában az embernek választania kell – mondja – , vagy egy kis helyet, vendéglőt, fogadót csinál szuper módon, és ott meg is marad, vagy versenyzik a világmárkákkal. Persze, nehéz ellenőrizni a szakácsot Londonban vagy Barcelonában. De a minőség nem parancsra jön létre. Az a művészet, hogy jól kell megválasztani a személyzetet, oktatni őket, és mindig jó minőségű alapanyagokat kell biztosítani. És természetesen olyan körülményeket teremteni, ahol szívesen dolgoznak. Muszáj valamennyi szabadságot hagyni az embereknek, olyan a szerepem, mint egy edzőé a focicsapatban. Az a feladatom, hogy az igazi játékos az igazi helyen legyen.”
Az is fontos persze, ha az újságok jelentik, milyen híres emberek voltak nála, hiszen médiavilágban élünk.
A 350 milliós forgalom 72 százaléka a légi cateringből ered. Itt még nehezebb a feladat, gyorsan, kis helyen jó minőséget kell nyújtani. A jó étel és a jó szervíz a legolcsóbb imázshordozó.
Néha a legegyszerűbb a legjobb. Vranitzky volt kancellár egy orosz miniszterelnököt látott vendégül, aki úgy nyilatkozott, a legjobb, amit evett, egy virsli volt, káposztával, császárzsömlével, mustárral. Attila Dogudan reméli, hogy Törökország a legjobb úton halad Európa felé, Isztambul és Ankara már európai nagyvárosok, fejlődő kereskedelemmel, izgalmas kultúrával, az emberek jól képzettek, s a lakosok kétharmada 35 év alatti, ez igazán biztató a jövőre nézve.
A török származású Attila Dogudan legközelebb New Yorkban próbálja megszerettetni a legendás bécsi süteményeket, ősszel ott is megnyílik a Demel k.u.k. Hofzuckerbäckerei.
Egy török Attila Bécsben
2008.09.21. 11:37 Waldorf
Szólj hozzá!
Címkék: bécs étterem
A bejegyzés trackback címe:
https://statlerandwaldorf.blog.hu/api/trackback/id/tr13672992
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Legutóbb ezt írtátok