Megy egy érdekes reality sorozat a Viasat3-on, A nagy házalakítás (Extreme Makeover: Home Edition) a címe. Volt már jó pár olyan reality, amiben egy tévécsatorna által felfogadott szakemberek (belsőépítészek, dizájnerek, mesteremberek) újítják fel vagy alakítják át a jelentkezők lakását, házát, éttermét, satöbbijét. A műsorok mindenfélék lehetnek, a megmondóember és fő átalakító személyétől függően is - van, aki agresszív, van, aki jófej. Ez az amerikai sorozat azonban, két részt megnézve, kicsit más, mint a többi. Az egyik részben egy 8 gyerekes özvegy apa családi házát építették fel teljesen újonnan, mivel a meglévő ház nagyon kicsi volt 9 embernek, több gyerek a garázsban aludt. A férfi az egyházban és a helyi lakóközösségben is fontos szerepet játszik, és az, hogy mennyire sokan szeretik és együttéreznek vele - felesége elvesztése és a gyereknevelés nehézségei miatt - abból is kiderül, hogy milyen sokan jelentkeznek a városból, szomszédok, ismerősök, barátok vagy csak ottlakók, hogy önként dolgozzanak a lakás felépítésén. Így egész nagy csapatot tudnak irányítani a csatorna felfogadott szakemberei és fel is építik egy hét alatt az új, sokkal nagyobb házat.
A másik család egy nőből, és mindenféle rokonaiból áll, mivel ő magához fogadta - az elég rozoga állapotban lévő házába - félig vak nővérét, unokahúgát, fiúunokáját és egy másik nőrokonát. Amúgy pedig évtizedek óta egy maga által alapított, fogyatékosokat segítő szervezetet vezet, amely igyekszik magabiztosságot adni és munkát szerezni nekik - akár azzal, hogy ingyen fodrászolja őket.
A közösség mindkét történetben kulcsszó, és ezekből a filmekből megismerhetjük, mennyire máshogy is állnak hozzá ott a messzi Amerikában ehhez a fogalomhoz. Mert persze jelen van ott (szóban) a hazaszeretet, és isten, de a közösség mégis valami nagyon gyakorlati, a mindennapokban létező dolog. Az egész város kivonul, és nem csak azért, mert eljött hozzájuk a híres tévéműsor, hanem mert örülnek, hogy végre valami jó történik olyan emberekkel, akik megérdemlik, és ők is segíteni akarnak. A szerevezők többször elmondják, hogy ezek az emberek annyit tettek már a közösségért, hogy ideje, hogy most ők is kapjanak cserébe valamit - ez esetben nem csupán egy lakható és stabil házat, hanem persze a benne lévő berendezést is.
Persze az egész sorozat nagyon amerikai, a házak egy hét alatt felépülnek (mivel ezek nem téglaházak, hanem többnyire fából vannak), a stáb tagjai mind szépek és jóképűek, a sok-sok sikítás és meglepődés és ölelkezés néha már túlzó, de mégis megjelenik az emberiesség, és látszik, hogy ezeket az embereket valóban megbecsüli, szereti a környezete, az egész lakóközösség. És talán a nézőnek is jobb érzés, ha ilyen emberek kapnak totál generált, mint ha egy tévécsatorna harmadrangú celebek kínos helyzetbe hozására vagy egyenesen lejáratására, megkínzására költené a pénzét.