A Népszabadság beszámol róla, hogy szobrot állítanak az első posztoló rendőrnek Budapesten. Persze nem egy konkrét személynek, hanem egy "jellegzetes figurának". Az esemény kapcsán egy egész cikket szentel a lap a köztéri szobrok kérdésének: ki vagy milyen intézmény kezdeményezheti egy ilyen felállítását, jó-e, ha a polgárok maguk találják ki, milyen szobor legyen a városban, és leírja, mostanában milyen típusú szobortervek vannak, és konkrét példákat hoz, amikor magánszemélyek szorgalmából vagy adakozókedvéből került szobor a közterekre. (Érdekes azért, hogy a spóroló nyugdíjas titkárnő miért éppen Petőfi és Széchenyi szobrát pénzelte - nincs már belőlük elég?)

Az 5. kerületben lesz felállítva a posztoló rendőr, Rogán Antal önkormányzata ugyanis korábban pályázatot írt ki zsánerszobrok megalkotására, és ez a terv (is) nyert. Már korábban volt, aki javasolta, legyenek Budapestszerte ilyen szobrok, amik a régi Pestet idézik, fel is sorolt jó néhány példát (lámpagyújtogató, cipőpucoló, rikkancs, jegesember, utcaseprő, gesztenyesütő asszony, kéményseprő, hodrár, fagylaltárus). Érdekes, hogy a felsorolásban csak egy nőalak szerepel: a gesztenyesütögető asszony. A régi Pest "jellegzetes figurái" valójában férfiak? És hol vannak akkor a mosónők, a kalaposlányok, a postáskisasszonyok - ha már újra a munkásosztályt kívánjuk megörökíteni?

A másik felvetett kérdésre, miszerint jó-e, ha a polgárok a saját ízlésük szerint találják ki, milyen szobrot állítsanak fel a köztereiken (vagyis: jó-e, ha beleszólnak a helyi lakosok abba, hogy milyen szobrok állnak a lakókörnyezetükben, a KÖZtereinken) egyfelől egyértelmű a válasz: IGEN. Hiszen azért közterek, és hát mi használjuk őket, mi látjuk minden nap a szobrokat. Másfelől valóban kérdéses, kell-e ötszázadik Petőfi szobor, csak mert valaki, aki összekuporgatta a pénzt, a költő rajongója. Kell-e szobrokat zsúfolni egy kis helyre - példa erre a Vigadó tér. Eleve fura, hogy a Duna-korzón, a belváros szivében miért kel ürgeöntőket megszoborni - talán hogy emlékeztesse a "bűnös Budapestet" az "ártatlan vidékre"? Sose értettem, mit keres Shakespeare Vilmos a Marriott szálló teraszán - azt gondolom, ha ismert, konkrét személyeket öntenek szoborba, akkor azoknak legyen valami közük Budapesthez, illetve a konkrét kerülethez, köztérhez, ahol fölállítják őket. Ezért örültem pl. amikor a Veres Pálné utca elején rátaláltam a névadó kőszobrára. Míg a "híres embereknek" azért állítunk szobrot, mert ezzel akarjuk elismerni munkásságát/művészetét/nagyságát, tiszteletünket fejezzük ki iránta és a szoborral akarjuk - a művein kívül - biztosítani számára az örök ismertséget, addig a zsánerszobrokkal más a helyzet. Itt nyilván jobban előtérbe kerül az a cél, hogy "szerethető" (később akár emblematikus figurává váló) alkotások kerüljenek a köztereinkre. A kérdés: akarjuk-e, hogy pl. a régi Pest "jellegzetes figurái" jelenjenek meg a 21. századi Pest utcáin? És melyik a "régi Pest"? Az 1870-es évekbeli? Vagy az 1900-as évekbeli? Vagy az 1930-as évekbeli?

Ha már a magyar jellegzetességeket akarjuk hangsúlyozni, javasolnám a magyar néplélek ábrázolására kiválóan alkalmas és irodalmi vonatkozásokkal is bíró "Híd-avatók" szoborba öntését a Margit-hídra. A régi Pestről pedig ajánlhatom a rendőrséget modernizáló, újra és újra felfüggesztett majd visszahelyezett, korrupt és a bűnözőkkel jó kapcsolatokat ápoló Thaisz Elek rendőrfőnököt, vagy az 1914-ben megfojtott és kosárban a Dunába dobott Mágnás Elza híres kurtizánt, Schmidt Miksa szeretőjét.

A viccet félretéve egyetértek Prohászka Lászlóval: nem feltétlenül zsánerszobrokat kell csak alkotni, akadnak még történelmi személyiségek, akik szobrot érdemelnek. Mondjuk én nem a Csele patakban nyakig páncélban fulladozó II. Lajosra gondolok (ő igen), hanem arra, hogy végre lehetne egyenlíteni azon a rossz arányon, ami a nőket ábrázoló szobrokat jellemzi. A budapesti nőszobrok nagy része nem konkrét személy, hanem "anya", "anya gyermekével" - nőgyógyászati klinikák udvarának közkedvelt alkotása ez (az abortuszra készülőket lelkiismeretfurdalásra késztetve). A szoborba öntött ismert, "történelmi" személyiségek között kevés a nő, pedig lenne jó néhány, akinek tevékenységéről, tetteiről meg lehetne ily módon is emlékezni. Voltak azért művészek, vagy éppen a nőnevelés, nők jogainak harcosai között jópáran, akik megérdemelnék. Inkább, mint a rollerező gyerek.