Ma egy éve indult el a blogunk,
szeretettel üdvözlünk minden kedves olvasót – meg tudjuk ám számlálni, hányan vagytok...
Reméljük, egyre többen.
Ha eddig nem tettétek volna,
most vegyétek fel Statlert és Waldorfot a kedvencek listájába,
s akkor elég egy kattintás,
s olvashatjátok, mit láttunk, olvastunk, hallottunk,
merre utaztunk,
minek örültünk és
min bosszankodtunk.

Én például legutóbb a Retró szótár (Burget Lajos a szerző, Tinta Kiadó) szócikkeinek örültem, ahol a redőnyös tolltartó és a tömbbizalmi, a NOSZF és a vikszelés, a Hekus Dönci és a vörös farok mellett hosszabb leírást olvashatunk a Boci csoki kapcsán a hajdani csokoládékról. A „négyes nugát“-ra (cimkéjén négy mosolygós, nyakkendős kiscica üldögélt – 2 ft) nem emlékszem, annál inkább az Inota szeletre, meg a Banán csokira, bár a kedvencem a Korfu volt. A vasúti ház két háztömbje között, a kapubejáratnál állt egy bódé, a kis trafik. Néhány lépcső vezetett oldalt be, de ott csak a trafikos közlekedett, aki aztán elöl, egy ablakból árusított. Előtte egy nagy játszótér volt, így sok gyerek járt oda Dianás cukorkáért, karamelláért vagy fruttiért, később ötös csomagolású laprágóért vagy cigirágóért. A mindig cigarettaszagú, sárgás ujjú trafikos nekünk, akik a házban laktunk, néha hitelbe is adott cukrot. Sajnos színészképeket nem árult, így ezekért le kellett menni a Krisztinába, ahol az Alagút utcában volt a legnagyobb választék a 2 Ft-os fekete-fehér
és a 4 Ft-os színes, kártyanaptár méretű fotókból. Nem akarok dicsekedni, de 40 darabos Alain Delon-gyűjteményemmel mindenkit vertem. Igaz, a szalvétagyűjtemény dobozában viszont alig néhány tucat árválkodott, s hiányoztak az olyan különlegességek, mint az elefántos vagy az aranyozott karácsonyi.

A Retró szótár alcíme szerint korfestő szavakat tartalmaz a második világháborútól a rendszerváltásig.
Még korábbi kifejezések és meghatározások szerepelnek a Zolnay-Zsedényi: A régi Budapest a fattyúnyelvben című
kötetben (Fekete Sas Kiadó), köztük néhány kedvenc:
Csak a hangja miatt nem vették fel az operába.
Öné a zongora!
Ezzel a tudománnyal Pesten marad?
Meghaltam és vidéken vagyok eltemetve.
Ez nekem nem kávéház!
Pardon vagyok az Esttől!