A Bryant park a New York Public Library mögött igazi felfedezés volt. A nagy zöld füves térséget szép szobrokkal teli sétány veszi körül, Goethe néz az előtte forgó körhintára, ahonnan érdekes módon francia chansonok szólnak, Gertrude Stein gubbaszt, mint egy Buddha az egyik márványoszlopon. A füvön számtalan szék, asztal, írólapos-pohártartós ülőalkamatosság várja az enni, pihenni vágyókat, sokan laptopon dolgoznak, van, aki a füvön piknikezik, családok gyerekekkel pokrócon uzsonnáznak. A tér két kijelölt részén lehet sakkozni, társasjátékozni, golyózni. Két szabadtéri „olvasóterem” is van, kerekes állványokról lehet válogatni a folyóiratok, újságok, regények, albumok, krimik között, s a gyerekkönyvek mellett kisebb asztalok-székek várják az apróságokat. Itt nem lehet dohányozni, hangoskodni, enni, telefonálni. A téren állt valaha a londoni Kristálypalota másolata, melyet az 1853-as világkiállításra állítottak fel, s amely néhány évvel később porig égett. Az 1871 óta nyilvános parkot Willian Cullen Bryant költőről és újságíróról (a New York Evening Post híres főszerkesztője volt 1829-1878 között) nevezték el. A teret körbeveszik a felhőkarcolók, nappal és este is csodálatos a látvány.
Nemcsak a Bryant park volt tele olvasó emberekkel, hanem – természetesen – a Barnes and Noble könyvesbolthálózat minden este tizenegyik nyitva tartó, többszintes üzletei is. Van, aki a kávézó kerek asztalára óriási kupacba gyűjti az átnéznivaló köteteket, de sokan a szőnyegen ülnek a könyvespolcok mellett, s elmélyülten órákig olvasnak.
A Penn Station felé megyünk, egy hatalmas majonéz-reklám irányába. Kicsit ücsörgünk a Greeley Square-en (6th Av. Broadway), háromszögletű park, középen Horace Greeley szobrával, ő alapította a New York Tribune-t, s elkötelezett újságíróként a rabszolgaság ellen harcolt. Napsütéses szombat délelőtt, tele a tér szikhekkel, szép indiai ruhás nőkkel.
A Central Parkban a kis mesterséges tónál egy nő áll, mellette komoly arcú szépen felöltözött, kifényesített cipős szőke fiú ül a tolószékben, s öreges arccal nyomogatja a kis vitorlás távirányítóját. Egy idős nénit is feltoltak a dombra, a virágzó fák alá kerekesszékében, reméljük, nem hagyják ott. Futnak, sétálnak, esznek, a gyerekek megmásszák Andersen szobrát és az Alice Csodaországban szoborcsoportot.