„A férfiak többsége csak azt a munkát értékeli, amelyet ő is végez. Nemigen ismeri a nagymosás, a nagytakarítás, a befőzés izgalmait, fáradságát.”

„Ebből a könyvből megtanulsz főzni, mosni, vasalni, varrni, öltözködni, csak egyet nem: a férjjel bánni.”

Sikerült végre Faragó Ilona több kiadást megért könyvecskéjét megszereznem (hála a Bookline antikvár kereső szolgálatának). Ez a harmadik kiadás, 1964-ből, valószínűleg ezt kaptam nagymamától annakidején egyik születésnapomra.
Mi mindent rejt egy antikvár kötet, nini, egy képeslap: Balatonfüred, a Paksi Atomerőmű Vállalat Rehabilitációs Központjából küldi üdvözletét Eszter és Pista: itt vagyunk nov. 5-11-ig, a címzett egy Vezér utcai lakótelepi lakás tulajdonosa és b. családja. A postai bélyegző elmosódott, de ha valakinek mond az valamit, hogy a bélyeg 7 Ft, a képeslap meg 5, ez lehet korfestő adat.
A képeslap a 91. oldalra van betéve, ahol praktikus ismereteket kaphatunk arról, hogyan is kell teregetni, vasalni. „A teregetés külön művészet. Az egymás tetejére dobált, rosszul kicsavart ruha nehezen szárad (...) A zsebkendőket, a csipketerítőket rakhatjuk a nagyobb darabok tetejére. A férfiingeket a két ujjánál fogva szoktuk felakasztani. (...) A száraz ruhát leszedjük. Egy nagy asztalra tiszta ruhát terítünk és egy tálba vizet készítünk. A tiszta ruhát kisebb csoportokban egymás után rakjuk az asztalra, a tálba mártjuk a kezünket és a vízből ügyesen „bespricceljük” a ruhadarabokat nem túl vizesre, nem túl szárazra, ehhez már érzék kell.” Bizony ám, mint ahogy annyi mindenhez a háztartásban. „Gondolomformán” – mondta nagymama, sosem mért semmit. Könyvünk szerzője pontos mennyiségeket ajánl, jó tudni (ha még használ valaki ilyen mértékegységeket), hogy egy diónyi zsír 3 dkg, egy tojásnyi zsír 8 dkg, egy darab kockacukor kb. 6 gramm.
A könyvben a mottóban idézett mondatokat kivéve férfi alig bukkan fel. Kivéve, ha szenvedélyeiről kell gondoskodnunk. „Ha férfi van a háznál, a lakás minden helyiségében legyen hamutál. Igen, még ott is, nehogy kedves férjed mindenfelé leszórja a hamut. Férfiak mosdás és borotválkozás közben is rágyújtanak néha cigarettára, semmi szükség arra, hogy azt pont a te öltözőasztalod terítőjén oltsák el.” Szóba sem jöhet, hogy a ház ura – hazatérve a fárasztó napi munka után – beálljon mosogatni, vagy hétvégén részt vegyen a nagytakarításban. Ez utóbbi pedig minimum egész napos program: „Úgy intézd, hogy egész nap otthon maradhass.”(Vegyél ki szabadságot??) „Reggel, ha megmosdottál, gyengén krémezd be az arcodat, jól fésült ki a hajad és kösd be. Keress elő egy régi rossz pongyolát, de ne hosszút (...) a lábadat fáslizd be és húzz fel egy rossz cipőt, de ne papucsot, mert abban sokkal hamarabb elfáradsz.”
Sokan emlékszünk, hogyan porolták anyáink, nagyanyáink az udvaron a szőnyegeket, amelyeket már lecipelni sem volt egyszerű. A hatvanas években már megjelentek a háztartási gépek, de a porszívózáson kívül a padlót azért még vikszoltuk (jó, közben lehetett énekelni: „leesett a pap az ágyról, tviszt”), a kárpitozott bútorokat benzinnel pucoltuk s a vitrineket gondosan portalanítottuk, a kis biszbaszokat egyenként óvatosan törölgetve. A nagytakarítással évente együtt jár – a szerző szerint – a könyvek kiporolása („papírt terítünk a padlóra és a könyveket hármasával, négyesével a földhöz ütögetjük. Ehhez a munkához türelem és szeretet is kell.”), a szekrények alapos kitakarítása, esetleg praktikus átrendezése, sőt a rádiókészülék portalanítása – de csak titokban, ne beszéljünk róla a család férfitagjainak, „mert a rádió bármilyen későbbi hibájának mi leszünk az oka”. S persze idetartozik az ajtók-ablakok lemosása, az ablaküvegé is, a kilincsek kifényezése. Nem beszélve a napi szinten ismétlődő feladatról: a konyha és a fürdőszoba rendben tartásáról. Az ügyesebbek a kamrát évente egyszer kipakolhatják és kimeszelhetik.
A háztartásvezető nőnek a tisztítószerek egész serege állt rendelkezésre: klórmész, hypo, Rapid, kőpor, kenőszappan, petróleum, szalmiákos víz, benzin, kenőszappanos trisós víz, Ultrapaszta, padlófény, szarvasbőr, Sidol, Tangó paszta, sósav a rozsda ellen. Jelzem, a hatvanas évek elején még bojlerünk sem volt, vagyis mindehhez a vizet még a gázsparhelton forraltuk. Hogy naponta vezessük a háztartási könyvet – ez ugyebár már a legkevesebb.
„Sok anya bizony elköveti azt a hibát, hogy úgy neveli a lányát, mint akiért „majd eljön a tündérkirályfi és elviszi a kacsalábon forgó kastélyba”. Ám a legtöbb tündérkirályfi villamoson vagy trolin jár, és jó esetben külön berendezett kis szoba, legjobb esetben pedig egy szoba-hall jelenti a várkastélyt. És mi történik? A boldog fiatalasszony bevonul új otthonába, és hamarosan ráébred, hogy fogalma sincs arról, miképp főzze meg a reggelit vagy hogyan ismerkedjék meg a mosogatás és a takarítás rejtelmeivel... Tehát okosabb minden lányt úgy nevelni, hogy háztartástanból is ötösre felelhessen. ”
Mert kaphatunk egyest is! „A jó háziasszony egyik vizsgatétele a faedény. Ha benézel a konyhakredenc fiókjába, és főzőkanalai feketék, zsírosak, gyúrótáblája megbarnult, akkor gondolatban már beírhatod neki az egyest.”
A szerző valóban nélkülözhetetlen és hasznos tanácsokat ad, például – s ez is természetesen női feladat – a fűtéshez, hogy kell néhány szál gyújtóssal kezdve, aztán tüker alágyújtóssal, aprófával folytatva begyújtani. Hogy szervezzük meg a vendégséget, hogy ne kelljen mint vihar nyargalászni ki és be. Hogy ápoljuk a beteget – fontos a zsebkendőt helyettesítő papírvatta elégetése. Hogy közlekedjünk a teli szatyorral: vigyázat, ne a karunkra akasszuk a hálót, hanem a csomagot óvatosan tartsuk magunk előtt, így a gombjaink is a helyén maradnak.
S ha mindezek után még marad egy kis időnk, kézimunkázhatunk. Hiszen „egy szép horgolási minta kapós, akárcsak egy jó ételrecept. És a kézimunka finom szálai szinte összefonják a családot.” Szép asztali csipkék, vitrinterítők, tálcakendők, horgolt kabátka és kötött sportpulóver, kámzsanyakú vagy ejtett vállú buggyos pulóver – nemcsak az idő telik jobban, de öltözködésünket is változatossá tehetjük.
A szépségápolási ötletek mellett a kötet felét a receptek foglalják el. S ahogy horvátilonához, úgy ide is nyugodtan fordulhatunk, ha rakott karalábét vagy birsalmasajtot készítenénk. De mindezt örömmel – s ez a lényeg. „Ha szereted a háztartási munkát, már nem olyan fárasztó és akkor örülsz is neki. Mert bizony, hiába végzed jól a munkádat otthon vagy munkahelyeden, ha azután fáradt, ápolatlan, rosszkedvű vagy. Értsd meg, hogy az életedre nem tett pontot a házasság, a gyermek, a család. Ne járkálj naphosszat fáslizott lábbal, bezsírozott arccal, konyhakötényben. Mindennek megvan a maga ideje és csak rajtad múlik, a te ügyességeden, hogy megtaláld ezt az időt.”
A könyvet lapozgatva eltűnődhetünk, hogy nemcsak a tisztítószerek, módszerek és eszközök avultak el, de a szemlélet is. A világ megváltozott, s – hála a modern technikának – kevesebb időt fordítunk a háztartási munkákra. Talán csak a mindenütt-megfelelés vágya, az nem változott azóta sem. S ez, úgy tűnik, a nők sajátja maradt.