HTML

Statler & Waldorf - a kritikus páholy

Társadalom- és kultúrkritika, turizmus, városszeretés, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséget érintő témák. Egy blog Statler és Waldorf kritikai hozzáállásával, de korántsem a páholyból szemlélve a dolgokat.

Legutóbb ezt írtátok

Kulcsszavak

admont (1) ajánló (31) állat (1) alma mahler (1) altaussee (1) amerika (13) antsy pants (1) austen (1) ausztria (45) barcelona (4) bécs (68) berlin (3) betancourt (1) bhuttó (1) bicikli (5) biznisz (1) bkv (6) blog (6) bölcsőde (4) brandauer (1) brotherhood of man (1) brüsszel (1) budapest (25) bük (1) bulvár (3) bűn (2) burgenland (1) celine dion (1) cirkusz (1) civil kurazsi (4) civil kurázsi (24) collegium hungaricum (1) család (14) családtámogatás (7) csalogány (1) culturawien (1) david bowie (2) del ponte (1) demokrácia (1) díj (1) diszkrimináció (1) divat (1) dixie chicks (1) dizájn (3) donovan (1) döntéshozatal (5) ebh (1) egyház (2) élet gondolatébresztő közélet kritika megmondás tudomány vélemény (1) emberi jogok (4) emberkereskedelem (1) emma thompson (1) ensz (3) építészet (5) erőszak (21) étel ital (15) étterem (9) eu (3) európa (7) falk miksa (1) fats domino (1) fejlesztés (2) feminizmus (3) férfiak (14) film (23) foci (2) fogyatékos (6) fotó (6) franciaország (1) fürdő (2) gary oldman (1) gazdaság (8) gender mainstreaming (5) george harrison (1) gondolatébresztő (1) gosausee (1) gyerek (21) háború (2) hallmark (1) háztartás (3) heinz fischer (1) helyek (9) hobbi (1) holokauszt (3) humor (2) i. erzsébet (1) időjárás (1) india (3) internet (3) irán (1) irodalom (14) iszlám (1) isztambul (2) izland (2) jane birkin (1) japán (2) jeruzsálem (2) joan baez (1) john lennon (1) jugoszlávia (1) juno (1) kánaán (1) katie melua (1) kerekesszékes (8) kiállítás (18) kimya dawson (1) kína (1) koelbl (1) koestler (1) költözés (1) konferencia (5) könyv (12) korcsula (1) kórház (1) kőszeg (1) kosztolányi (2) középkor (1) közlekedés (17) kreatív (4) kritika (26) kt tunstall (1) kultúra (9) kvóta (10) lámpás (1) lapszemle (34) leonard cohen (1) lift (1) lmbt (12) (1) london (1) los angeles (2) lustig (1) luz casal (1) maci (1) márai (1) máv (3) megmondás (1) menekült (1) mese (2) műgyűjtők éjszakája (1) munka (6) napló (1) németország (2) nemi erőszak (3) nemzetkép (1) népesedéspolitika (2) nina simone (1) (31) nők (91) norvégia (1) nyelv (3) oecd (1) oktatás (4) padova (1) pakisztán (1) pápa (1) párizs (4) paul mccartney (1) pécs (1) persepolis (1) pink floyd (1) plassnik (1) polcz alaine (1) politika (30) pozsony (1) programok (1) prostitúció (6) pürgg (1) pusa (1) rasszizmus (1) regisztrált élettársi kapcsolat (1) reklám (12) remíz (1) roma (1) ruszt (1) salzburg (2) san diego (2) schwartzer (1) skansen (1) something (1) sport (4) stockholm (4) svájc (6) svédország (8) swarowski (1) szabadság (1) szexizmus (6) szexuális felvilágosítás (1) színház (4) szobor (2) szoftver (1) szombathely (1) szórakozás (1) sztereotípia (4) szülés (3) tanulás (1) tehén (1) temető (2) tenerife (2) terrorizmus (1) test (3) tévé (9) them (1) the beatles (1) the who (1) történelem (22) törvény (2) tudás (1) tudomány (7) turizmus (34) ünnep (28) űrkutatás (2) valcer (1) van gogh (1) vapiano (1) város (41) varsó (1) vécé (4) velence (4) víz (1) wahorn (1) wellness (1) wikigender (1) wikipedia (1) zaklatás (3) zene (31) zöld (14) zsidó (3) Címkefelhő

A BKV új rémisztőlénye

2007.07.18. 12:08 Statler

Tudom, hogy már írtak róla mások is (hírben, blogban) és hogy rossz a reakcióidőm, de ezek szerint nem utazom olyan gyakran Combinóval. Ami nem is olyan nagy baj, tekintve, hogy manapság talán a Combinókon lehetne mérni a legjobban egész Magyarország melegrekordját, és különben is, megfigyeltétek már, hogy ezeken a villamosokon - különösen a műbőr csuklós résznél - olyan szag van, mint az Állatkert görényházában?

 

Na most erre sikerült rátenni még egy lapáttal azzal, hogy pl. a Nyugatinál Bodrogi Gyula hangja hozza rám a frászt. Elkezdi énekelni, hogy ő a híres egyfejű, és felszólítja a "kedves gyerekeket", hogy adják át a helyüket az "időseknek, és azoknak, akiknek nehéz a hosszas álldogálás". Hm. Azért jobban is körülhatárolhatták volna az udvariasság fogalmát. Pl. mi van a terhesekkel?

 

A BKV udvariassági kampányának másik eleme, hogy a járműveken (én eddig a földalattin láttam) förtelmes grafikai tervezésű matricák vannak, amelyek - van, amelyik tegeződő, van, amelyik magázódó verzióban - szóltja fel az utazókat arra, hogy adják át helyüket a rászorulóknak. Ez legalább nem csak a gyerekeket szólítja meg - nagyon jól tudjuk, mennyi bunkó felnőtt van, aki olvamányába temetkezik, vagy csak bambán bámul és észre sem veszi, ha valaki sokkal jobban rá van szorulva arra az ülőhelyre, mint ő.

 

A nagyon béna képen (amit a neten nem lelek) látható: 1 db piros óriási pipa jel, egy db BKV-s jármű kárpitozott ülése, elmosódva, alul 3 db, ikonnak nem nevezhető, hiszen egyáltalán nem egységesen megtervezett kép: 1 női ruhás ember egy gyerekkel kézenfogva, egy botra támaszkodó ember és a már ismert kerekesszékes-jel. Igazán megkérhettek volna valami hozzáértőt, hogy tervezzen egy klassz, ütős, egyértelmű és egységes jelekkel ellátott képet... Pl. ilyet: 

1 komment

Címkék: kritika bkv város

A bejegyzés trackback címe:

https://statlerandwaldorf.blog.hu/api/trackback/id/tr2120342

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wolga 2007.07.27. 15:06:41

Szépek és egyértelműek ezek a matricák, a fiam is megbámulta őket a bécsi 1-es villamoson és hosszasan magyaráztam őket. De, közel sem eszik olyan forrón a kását! Egyrészt az említett villamoson elég furán néztek többen is, amikor 5 hónapos gyermekemet cumisüvegből (!) - nem szoptattam - etettem. Mit tehettem, inkább hagytam volna ordítani?
Előtte fél órával pedig egy "nagyon kedves bécsi hölgy" küldött minket melegebb égtájra két gyermekemmel és anyósommal együtt. Csak azért nem mentünk, mert anyósom megmondta neki a magáét, tudván németül. Mi történt? A csatorna mellett egy forgalmas téren leültünk egy fagyizóba, a bejárathoz közel, gyerekkocsival és testvérfellépővel. Nyilván több helyet foglaltunk el, de azért összehúztuk magunkat. Nem sokkal ezután érkezett egy kerekes székes lány, akinek helyet adván máshova került a babakocsi. Azért is, hogy el tudjanak járni az emberek. Erre kezdett el rikácsolni egy nő mögöttünk, hogy azonnal menjünk arrébb, mert ő vár még valakit, és nem fognak elférni. Addig-addig, míg anyósom is megemelt hanggal kénytelen volt neki elmagyarázni, hogy mi már itt voltunk és a kerekes székes miatt van ez, akinek szintén el kell férnie és mégse ülhetünk a kijáratba két gyerekkel.
Hiába akar az ember udvarias és odafigyelő lenni, akár két kisgyerekkel is, mert mondjuk így nevelték, benne van a vérében, ha nem hagyják...
Nomegaztán nekem is jár már egy fagyi négy hét bécsi tartózkodás után...
Szóval bunkóságért és másokra nemodafigyelésért itt se kell a szomszédba menni...
Lassan már úgy érzem, hogy a mai világban a gyerekvállalás tényleg vállalás, a szó minden jelentését figyelembe véve. Kicsit szomorú vagyok. Merre megyünk így?
És akkor most nem is meséltem budapesti élményeimről...
süti beállítások módosítása