„A női jogok és esélyegyenlőség bátor harcosát veszítettük el” – mondta Heinz Fischer, osztrák köztársasági elnök.
„A szociáldemokrácia nagy egyéniségét gyászoljuk” – ezek Werner Faymann kancellár szavai.
Barbara Prammer, a Parlament elnöke szerint Dohnal adott öntudatot a hetvenes években a nőknek. Az alkancellár Pröll úgy véli, tevékenységét Ausztriában pártoktól függetlenül nagyra tartják. Ezt bizonyítja, hogy nemcsak Eva Glawischnig, a Zöldek vezetője értékelte Dohnal úttörő munkáját, de az FPÖ és a BZÖ (a két jobboldali párt) képviselői is elismeréssel szóltak „a női jogok és ügyek nagyasszonyáról”.
„A feminizmus víziója nem egy „női” jövő, hanem az emberiség jövője” – mondta ez a szívós, kemény asszony egyik utolsó interjújában.
1939-ben született egy tizenhatéves munkásnő törvénytelen gyerekeként, anyja tüdőbeteg volt, s ezért őt egy kemény nagymama nevelte Bécs egyik külvárosában. Iskolái elvégzése után eladóként dolgozott, már 1956-ban belépett a Szocialista Pártba (SPÖ). Hamar férjhez ment és két gyereke született. A család egy kis tanácsi lakásban élt. Mivel elegendő tapasztalatokat szerzett a környezetében, először kerületi-területi szinten kezdett politizálni. Hamarosan kerületi képviselő majd pártja női ügyekkel foglalkozó titkára lett. 1979-ben hívta Bruno Kreisky, szocialista kancellár a kormányába, ahol már négy államtitkári posztot nő töltött be, s tette az akkor negyven éves Dohnalt a női és családi kérdések államtitkárává.
Ebben az évben elvált férjétől.
1990-ben Vranitzky kancellár nőügyekkel foglalkozó miniszternek nevezte ki.
Egész életében fáradhatatlanul harcolt a nők jogaiért, a szexuális felvilágosításért, azért, hogy ne legyen tabu a családban elkövetett erőszak, hogy ne legyen kötelező a házasságban felvenni a férj nevét, hogy a nők a férfiakkal egyforma bért és bánásmódot kapjanak, hogy meg lehessen szakítani büntetés nélkül a nem kívánt terhességet (a törvény 1975 január elsején lépett életbe). Részt vett az első osztrák Nőház megalapításában.
1995-től ugyan a közvetlen politikától visszavonult, de továbbra is tartott előadásokat az egyetemen és dolgozott különböző női civil szervezeteknél. 2005-ben megkapta Bécs városának díszpolgári címét, tavaly nyáron pedig professzori címet az oktatási miniszternőtől.
„Az emancipáció azt jelenti, hogy megszabadulhatunk a függőségtől” – mondta az egyik utolsó interjújában.
Élete utolsó éveit élettársnőjével, Annamarie Aufreiterrel az alsó-ausztriai Weinviertelben, Hollabrunnban töltötte. A régi bútorokkal berendezett szoba falán a modern festmények között egy kép függött Bruno Kreiskyől. Barátnője volt a szervező, a sajtószóvivő, s ha kellett, sofőrködött is. Együttélésük szép és harmonikus volt.
Emlékszem, egyszer egy rendezvényén láttam, fekete nadrágot hordott, félcipőt, fehér inget, mint általában mindig. Épp nyilatkozott valakinek, egyik cigarettát a másik után szívta és beszélt, érvelt, magyarázott. A március 8-i nőnapról. Ez a nap legalább egy alkalom arra, hogy újra meg újra beszéljünk a legfontosabbról: a szegénység elleni harcról, a nők teljes körű foglalkoztatottságáról és az erőszak elleni küzdelemről.
Johanna Dohnal február 20-án, életének 71. évében alsó-ausztriai házában szívrohamban halt meg.
Meghalt Johanna Dohnal, Ausztria első nőügyekkel foglalkozó minisztere
2010.02.21. 20:01 Waldorf
Szólj hozzá!
Címkék: politika nő ausztria civil kurázsi
A bejegyzés trackback címe:
https://statlerandwaldorf.blog.hu/api/trackback/id/tr151779065
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Legutóbb ezt írtátok