Én valahogy szeretem, amikor a frissen leesett hó ropog a talpam alatt. Süt a nap, csíp a hideg. Sétálni hegyben, parkban, rakparton. Amikor már nem esik.
Errefelé, legalábbis városon, felkészültek a havazásra. Az egész napos hóesés után másnap minden járda le van takarítva, az úttestek is, a kereszteződések is, felszórva apró szemű kaviccsal, homokkal. Aztán elkezd olvadni, s jön a latyak. Eltűnik minden, ami szép volt, csak a hegyben, a parkban, a rakparton marad meg. Úgyhogy oda kell menni, hogy háborítatlan téli csendéletet lássunk. Mindezt csak azért írom, hogy ezt a szép képet, ami azt mutatja, hogy a rózsákra is vigyázni kell, megmutathassam a kedves olvasóknak.