Anyák napja van, álljon hát itt pár kortárs?, modern? vers anyákról, nem afféle "Orgona ága"-stílusban.

Tóth Krisztina: Anyai lista

Galambra légpuskával sose lőj.
Ne találj halat üres kádban.

Süket telefont ne szorongass,
fülkében hajnal ötkor sose állj.

Ne láss sündisznót fején fémdobozzal.
Mit még. Ablak közt fáradó legyet se.

A lélek szarszagát azt kár megúszni.
Ne szedj pontokba semmit: hülyeség.

Veszítsd csak el az öniróniád,
sírjál nyugodtan, használj papírzsepit.

És ha valaha azt mondom neked, hogy
szedd össze magad, menj. Vissza se nézz.


Kiss Judit Ágnes: anya

már nem vagy én, és régen nem vagyok te
külön test s lélek több mint harminc éve
de rejtve mint vízér a föld alatt
a köldökzsinór sértetlen maradt

az idő mögött nem változott semmi
tőled tanultam utcán énekelni,
nyakalni sört vagy ringatózni ölben
s hogy lehet bízni a nagy rendezőben.

e köldökzsinórra függesztett isten,
ez óv meg égből végleg földre esnem

tőled tudom, hogy élni kezd az álom
a tárgyak sírnak, s hogy kell egynek látnom
azt mi múlandó s azt ami örök

anya, ha meghalsz, végleg felnövök?