Padova, a hit és az ima városa – hirdetik a plakátok a Szent Antal Bazilika körül.
El is hisszük, itt minden valóban a hívőket szolgálja. Szent Antal szarkofágjához rámpa segíti a templomban azokat, akik nehezen járnak. A sor türelmes, mindenki kivárja, hogy az előtte levő rátegye tenyerét a síremlékre, odahajoljon, imádkozzon. A fal két oldala tele fotóval, képeslapokkal, köszönőlevelekkel, úgy látszik, sokaknak segített már a szent.
A dóm körüli csodálatos kerengőkben arra is van alkalmunk, hogy a különböző nyelveken kinyomtatott kívánságcédulákat kitöltsük:
Padova, Szent Antal Bazilika................(dátum helye)
Kedves Szent Antal, kérlek….. (tíz megvonalazott sorba lehet írni a kívánságot)
Végül: olvasható név, cím, e-mail. (Mi van, választ is kapunk??)
A szolgáltatás része az áldásosztás is, az egyik mellékoltárnál tábla áll:
Áldásosztás naponta 9.30-tól 17.30-ig. S valóban, ott áll egy pap, épp egy előtte térdeplő családot permetez az áldásima végén szenteltvízzel.
A város és a templom ajándékboltjaiban persze van minden: üveggolyó, középen Szent Antal, s ha felrázzuk, esik a hó (?), hordozható szenteltvíztartó, szentantalos kuglóf, csokoládé, szobrocskák minden mennyiségben.
Erről jut eszembe az a rémes “találmány”, amit a velencei Santa Maria della Fava (Vigasztaló Szt. Mária) templomban láttunk, ahol az első oltárnál Tiepolo korai (1732) műve látható. Ebben a templomban a következőképpen gépesítették a gyertyavásárlást: a piros műanyagburkolatú mécsesekben lévő apró villanykörte az 50 cent bedobásával és egy gomb megnyomásával bekapcsol, s máris imádkozhatunk szeretteink lelkéért.

A dóm közelében remek ebédet eszünk egy igazi családias kisvendéglőben, ami ugyan tele művirággal, giccsel, de az ossobucco csodálatos, omlós, puha, szaftos, a kiszolgálás figyelmes, gyors. Ilyet sajnos Velencében ritkán tapasztaltunk.
A padovai Prato della Valle óriási tér, közepén hidak emelkednek az ellipszis alakú csatorna fölött, s körben a csatornaparton, kívül és belül 78 szobor, a város nagyjaival. Igazán impozáns lehet, most kicsit eltakarja a látványt a szokásos heti piac, ami standjaival teljesen körbeépült, s kínál a világon mindent. Olcsó ruhát, sportcipőket, háztartási gépeket, sok-sok-sok ócskaságot. A virágpiac mellett zöldségek, gyümölcsök is kaphatók.

S végül jön a csoda, az igazi csoda, nem Szent Antalé, hanem Giottóé. A hajdani római kori (i. sz. 60-70) aréna közepén aprócska templom, az 1303-ban épült Scrovegni-kápolna (Scrovegni apja bűnei iránti vezeklésből építtette a kápolnát, aki olyan híres (!) uzsorás volt, hogy még Dante Isteni színjátékában is szerepel) rejti Giotto főművét, a freskósorozatot, mely Szent Antal életének eseményeit és az evangéliumi történéseket ábrázolja. Csak csoportos vezetéssel látogatható, a csoport először egy kis előtérben háromnyelvű filmet néz meg, ahol közelről, szakszerűen, alaposan bemutatják az egész freskósorozatot, mind a 38 képet. Aztán egy speciális áteresztő-ajtó segítségével (vigyázni kell a kápolna hőmérsékletére) egyszerre jön ki az előző csoport és megy be a következő. S a kápolnában tölthetünk kb. húsz percet. Nemcsak a freskók csodálatosak, hanem a régi szúette faülőkék is.
S most elfelejtjük az egész üzletelő egyházat, az életnagyságú papírmasé szerzetes-figurákat, a hivatalos áldásosztást, a szentantalcukorkákat.
Csak bámulunk áhitattal, és le vagyunk nyűgözve.