Tavaly ősszel átadták Velence 431. hídját. A híd a pályaudvart köti össze a buszállomással, tehát elég fontos helyen emelkedik a Canale Grande fölött. Valóban emelkedik, hiszen a 94 méter hosszú függőhídra rengeteg lépcsőn kell felmenni majd lemenni. Átadták, de nincs készen. Úgy, mintha egy tízemeletes házat lift nélkül építenének. Bőröndjeiket vonszoló turisták, babakocsikat zötyögtető szülők, bottal kopogtató idősek még csak-csak átmennek valahogy. De aki kerekesszékbe kényszerült, az nem.
A híd lábánál egy táblán az áll, hogy elnézést kérnek, még nem készült el a felvonó-szerkezet, s addig a rászorulók ingyen használhatják a tömegközelekedést, vagyis a vaporettót a szemközti megállóig. Állítólag a sífelvonóhoz hasonló alkalmatosságot terveznek, amit novemberben – a híd átadása után három hónappal! – akartak átadni, de ez még azóta sem sikerült. A Canale Grandén ez a negyedik híd, természetesen a többin sincs ilyesmi szerkezet. Mint ahogy csak elvétve látható egy-egy a kisebb hidakon. A Riva delli Schiavoni egyik magasabb hídján a jobb szélen a lépcsőket néhány rámpával könnyítették. Máshol vajon miért nem?
A templomokban gyakrabban gondolnak a kerekesszékes hívőkre (és persze a babakocsit tolókra is). Már három lépcsőnyi emelkedőnél is ott áll a felvonószerkezet. Nem is beszélve arról, hogy az oltárakhoz széles, hosszú rámpa vezet.