Gyűlik a sor a bécsi könyvvásár könyvesboltjában.
Megérkezik, ledobja kabátját, mosolyog, kezdjük, mondja.
Később kibújik bordó kis zakójából is. Fekete trikó, egyszerű, de elegáns aranylánc, fekete farmer, csíkos zokni, fekete tornacipő piros fűzővel. Finom ráncai gyakran mosolyra húzódnak. Mindenkivel kedves, beszélget. Egy kövér fiatal lány kis zacskóban ajándékot ad át, s kéri az asztal mellett álló Jacobs urat, a Diogenes Kiadó vezetőjét, fényképezze le őket. Türelmesen várja, ahogy egy másik rajongója óriási sporttáskájából majdnem húsz könyvét adogatja az asztalra dedikálni.
A sor alig akar fogyni. Legtöbben az új könyvét hozzák, a tizenhetediket (Engedjétek hozzám a gyerekeket). Következő kötete The Girl of His Dreams címmel márciusban jelenik meg. A dedikálás után a Belvedere-ben fog felolvasni. Gyakran jön Bécsbe, nagyon szereti a várost, a múzeumok csodálatosak és az emberek szívélyesek.
Szerencsésnek tartja magát és boldognak, azt mondja, ez genetikus. Boldog ősöktől származik, boldog családban nőtt fel. Ha még egyszer húsz éves lenne, talán mindent ugyanúgy csinálna, kivéve a szaúd-arábiai kilenc hónapot. Ott tanított, és mint nőnek sok megaláztatást kellett elviselnie.
Lassan mi is beállunk a sorba. Mikor mondjuk, hogy januárban Velencébe utazunk, azonnal felír két vendéglőt és ajánlja Toni Sepeda: Brunetti nyomán Velencében című könyvét, melyhez ő írt előszót.
Még megkérdem, vigyáz-e rá valaki, nem fél-e? Ugyan, legyint, nem vesznek komolyan.
Lehet, hogy tényleg találkozom majd Brunetti felügyelővel a Calle Traghetto della Madonetta sikátorában?