Mindenkinek vannak bejáratott útjai. A hétvégi bécsi látogatás rendszerint a Mariahilferstrasse áruházait, az Albertina új kiállítását (most éppen Van Gogh) és talán a Naschmarktot érinti. Holott még csak nem is kell messze menni a bevásárlóutcától és egy másik város vár ránk. A MuMok mögött, a Stiftgasse és a Kirchengasse között régi házak, belső udvarok, teraszok rejtőznek. A kis üzletekben érdekes ékszereket lehet kapni.
A leghangulatosabb az Amerlingbeisl (minden nap nyitva éjjel kettőig), amely amolyan kulturközpontként is üzemel, a gangos egyemeletes ház különböző civil szervezeteknek ad otthont, s az udvaron, a felfutó növények árnyékában mindig nagy társaságok esznek-isznak.
A Neustiftgasse 16. szám alatt nemcsak a Kritians Monastiri remek vendéglője (13 pont a Gault Millau-ban nem rossz) található, hanem egy átjáró, melyben a galériával összekötött Kandinszkij kávéház és egy nagy kerékpárkölcsönző-szerelő műhely is működik. A másik hosszú átjáróház az Adlerhof, kicsit emlékeztet a mi Gozsdu udvarunkra, a tíz lépcsőház valóban lépcsősen emelkedik.
Legkedvesebb helyeim ezek a városban, s még van belőlük ám...
Átjáróházak, kapualjak - egy kicsit másképp, Bécsben
2008.10.01. 10:22 Waldorf
Szólj hozzá!
Címkék: bécs város
A bejegyzés trackback címe:
https://statlerandwaldorf.blog.hu/api/trackback/id/tr52682470
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Legutóbb ezt írtátok