Amerikai jegyzetek 8.

Hamar rájöttünk, hogy a remek New York-i Roosevelt Hotel (ahol egyébként először eltévedtünk, mert egyik irányban a páros, a másikban a páratlan számú szobák vannak, logikus, ugye?) kitűnő reggelije helyett a hotel bárjában lévő Starbucks Café-szerű helyet használjuk, részben mert negyedannyiba kerül, részben mert ...negyedannyiba kerül. Kávéfélék, muffinok, szendvicsek, előrecsomagolt gyümölcsök, joghurtok ott is kaphatók.
Persze, ha az ember sokat járkál, megéhezik bizony ebédidőre. Nem minden sarkon, de szinte minden házban van egy vendéglő, bár, deli. Ez utóbbi jó találmány, vásárolni is lehet, haza is vihető minden, és ott is lehet enni, a legkülönbözőbb meleg ételeket, salátákat, önkiszolgáló módon kiválogatva. De jót ettünk a Macy’s Áruház éttermében vagy a Friday’s-nél (nyolc vendéglőből álló hálózat), sült oldalast mézes kecsapos mázzal, sült kukoricával.
Washingtonban fedeztük fel a Dean&Deluca csemegeüzletet (van New Yorkban is), tágas tér, vakolatlan fal, hosszú pultokon sokféle kenyér, remek sajtok, sonkák, gyümölcsök és zöldségek, csak krumpliból legalább négyféle, még magyar pirospaprikát is lehet itt kapni. Óriási üvegekben, nálunk ekkorákba teszik ki a kovászolni való uborkát a napsütésre, kekszet is vehetnénk, s a tévé előtt aztán eszegetnénk.
Közhelynek tűnhet, de így van: ennyi kövér embert alig láttam még, talán csak tavaly a másik parton. Evés előtt egy jó meleg zsemlét benyomnak vajjal, aztán jöhet a hatalmas hamburger (Georgetown bevásárlóközpontjában az Olvasó fiú bronzszobra is hamburgert majszol olvasás közben) három centi vastag hússal, mellette nagy adag sültkrumpi és az asztalon a kecsap. Néha húsnélküli ebédet esznek: a dupla háromszögletű piritóssal mártogatják a majonézt és a kecsapot a sült krumplihoz.
A New York-i utcasarkokon friss gyümölcsöt vagy egészben sült krumplit vehetünk.
A legkülönlegesebb vacsoraélményünk a Marriott szálló forgó étterme volt, egy óra alatt fordul körbe és a kilátás a 48. emeletről – este voltunk – felejthetetlen. Chrysler Building, Empire State Building, a közeli irodaházak apró fényei, világító ablakok, néha egy-egy őr végigmegy a szobákon, mind ki van világítva, a Hudsonon hajó fénye, a hidak, s lenn a Times Square szédítő, mozgó színes reklámfényei. Bár amikor az önműködő, nyomni sem kell, szupergyors lifteket megláttam, kicsit elbizonytalanodtam, akarok-e én ide felmenni...
A Rockefeller Center (Klaus Mann írta róla: „Ez a hatalmas építmény kőből, betonból, üvegből és fémből megtestesíti a várost, olyan, mint egy katedrális.” A tizenkilenc épületből álló komplexumban 65 ezer ember dolgozik) aljában nagyon nehéz választani, annyiféle helyen lehetne enni, de csak szendvicsre van kedvünk. Pret a Manger – önkiszolgáló, friss, finom krémes paninik, sokféle saláta öntettel, joghurtok, kis előrecsomagolt sütik, turmixok és gyümölcslevek, mindegyik elvihető állapotban.
A Central Park közelében megcsodálunk egy szellemes Popburger üzletet, de csak a bejárati részét, mert belül persze a szokásos hamburgerek kaphatók.
Nagyon praktikusan be lehet vásárolni utazás előtt a pályaudvarokon található Au bon pain nevű hálózatnál, ez is önkiszolgáló, mindent dobozolnak, sokféle leves és sült, saláták, darabolt gyümölcsök és persze sütemény kapható. S hozzá papírpoharak, műanya evőeszközök, szalvéták, kis csomag só-bors-cukor is elvehető. Később látjuk a városban is ezeket az üzleteket.
Amit sajnos elmulasztottunk, az egy Koscher Fast Food, vagyis egy kóser önkiszolgáló, de amikor arra jártunk, vagy épp zárva volt, vagy mi nem voltunk éhesek.
Ami nagyon jól esett, az a washingtoni követség fogadásán a töpörtyűs pogácsa volt és a New York-i magyar kulturális intézetben, Orsóséknál a teli tál friss gyümölcs.