Bizony-bizony távol állunk a gyerekszerető kategóriától. Azért most Bécsben élvén egy kicsit, nagyon élvezem a lifteket a metrón, a lekerekített járdaszegélyeket, a figyelmes autósokat, akik megállnak és átengednek a zebrán, bár még le sem léptünk rá, a nagy, gyerekbarát parkokat.
Míg Pesten a körúton nem érünk át a zöldjelzésen, ha a fiam motorral jön velünk és nem fellépővel, soha nem metrózunk, mert kétgyerekkel a mozgólépcső egy rémálom és senki nem segít, a járdaszegélyekről inkább nem is szólok, s mennyire jó lenne, ha például a Városligetben olyan fű lenne, amire szívesen hever le az ember, és ezért nem küldik a jóédesbe, mint a Károlyi-kertben, ha fűre lép a gyerek, mert érdekli valami. No igen. És itt még nem szóltak rá a gyerekemre, hogy ne nyúlkáljon és fogdosson, mint az Bicskén történt a helyi Rossmannban. Mindezt persze a biztonsági őr mondta... De pozitívumként annyit, hogy az M1 utolsó MOL kútját nemrégiben átalakították, és igencsak gyerekbarát hellyé vált az étkezde. Gyereksarok, játékok, asztalok, székek. Ilyet eddig csak Ausztriában tapasztaltam, nomeg az ikejában. :-))) Az más kérdés, hogy a vísító fiaimat csak 10 lóval lehetett kivontatni az auótóhoz. Most akkor mi is jó nekünk??? :-)))

de vajon miért nem szeretik az emberek úgy általában a gyerekeket? vagy ez csak egy része annak, hogy mindenkit utálni kell, mert csak úgy tudja a napi agresszió és/vagy depresszió adagját megtermelni a polgár?

Én nagyon szeretem a gyerekeket és szívesen foglalkozok velük, de a problémát elsősorban ebben a most divatos szemléletben látom, amely szerint nem szabad a gyereket visszafogni és irányítani, hadd csinálja azt, amit akar, mert különben sérül a személyisége. Bár nem vagyok pedagógus végzettségű, józan ésszel azt gondolom, hogy sok mindent csak a mikrokörnyezetétől tanulhatja meg a gyerek. Ebbe beletartozik pl. a "varázsszavak" (kérem, köszönöm, légy szíves, stb.) használata is. Másrészről ennek a nevelésnek a későbbiekben az is lehet a következménye, hogy a gyerek először felnőtt korában kap képletesen hatalmas pofonokat, amelyeket nem tud majd feldolgozni. Nehéz megtalálni az egyensúlyt az egészséges öntudatra és önismeretre nevelés és a rosszul értelmezett mindent megengedő, ámde rendkívül modern irányzatú nevelés között.
Az agresszivitásról meg csak annyit, hogy elképesztő méreteket öltött mindegyik korosztály kommunikációjában, így a gyerekeknél is. Sokszor még hallgatni is rossz, ahogy egymással is beszélnek. Mi lesz később?

Kadarm, itt elsősorban arról (is) volt szó, hogy a magyar társadalom gyerekszeretőnek tartja magát, és lehet, h egyénileg ilyenek is (bár én nem ezt tapasztalom), de társadalmi szinten nem tesznek ennek érdekében semmit (mármint hogy a gyerekek otthon érezhessék magukat a társadalomban). Nem segítik a kisgyerekesek mobilitását, közlekedését - de ez egyéni szinten is megnyilvánul, hányszor láttam olyat, hogy egyszerűen senkinek nem jut eszébe lesegíteni a babakocsis szülőt a buszról, nem adják át a helyet stb. És ez még csak a közlekedés. Vagy amit wolga ír: rászólnak a boltban, ha a kisgyerek a polcon hozzányúl az áruhoz. Vagy belepisiltetik kutyájukat a játszótéri homokozóba. És hát sorolhatnánk. Persze vannak már olyan kezdeményezések, hogy megtalálják és jutalmazzák a gyerekbarát helyeket, de ez is azt jelzi, hogy alapból egy - amúgy szolgáltató hely: bolt, ügyfélszolgálat - nem gyerekbarát.

értem én Statler magát a jelenséget, csak az okát nem. és most itt ne jöjjön senki azzal, hogy a gyerekek hibája a dolog. az utcákon miért nem érték mindenki számára egy helyes kisgyerek, miért van az összes negatív dolog ezzel kapcsolatban? miért felejti el a többség, ahogy a sajátjai felnőnek, hogy neki volt jó? valszeg nálunk sokkal okosabbak sem tudják a választ, pedig jó lenne, nem? mert ha tudnánk az okot, könnyebben lehetne rajta változtatni.