HTML

Statler & Waldorf - a kritikus páholy

Társadalom- és kultúrkritika, turizmus, városszeretés, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséget érintő témák. Egy blog Statler és Waldorf kritikai hozzáállásával, de korántsem a páholyból szemlélve a dolgokat.

Legutóbb ezt írtátok

Kulcsszavak

admont (1) ajánló (31) állat (1) alma mahler (1) altaussee (1) amerika (13) antsy pants (1) austen (1) ausztria (45) barcelona (4) bécs (68) berlin (3) betancourt (1) bhuttó (1) bicikli (5) biznisz (1) bkv (6) blog (6) bölcsőde (4) brandauer (1) brotherhood of man (1) brüsszel (1) budapest (25) bük (1) bulvár (3) bűn (2) burgenland (1) celine dion (1) cirkusz (1) civil kurazsi (4) civil kurázsi (24) collegium hungaricum (1) család (14) családtámogatás (7) csalogány (1) culturawien (1) david bowie (2) del ponte (1) demokrácia (1) díj (1) diszkrimináció (1) divat (1) dixie chicks (1) dizájn (3) donovan (1) döntéshozatal (5) ebh (1) egyház (2) élet gondolatébresztő közélet kritika megmondás tudomány vélemény (1) emberi jogok (4) emberkereskedelem (1) emma thompson (1) ensz (3) építészet (5) erőszak (21) étel ital (15) étterem (9) eu (3) európa (7) falk miksa (1) fats domino (1) fejlesztés (2) feminizmus (3) férfiak (14) film (23) foci (2) fogyatékos (6) fotó (6) franciaország (1) fürdő (2) gary oldman (1) gazdaság (8) gender mainstreaming (5) george harrison (1) gondolatébresztő (1) gosausee (1) gyerek (21) háború (2) hallmark (1) háztartás (3) heinz fischer (1) helyek (9) hobbi (1) holokauszt (3) humor (2) i. erzsébet (1) időjárás (1) india (3) internet (3) irán (1) irodalom (14) iszlám (1) isztambul (2) izland (2) jane birkin (1) japán (2) jeruzsálem (2) joan baez (1) john lennon (1) jugoszlávia (1) juno (1) kánaán (1) katie melua (1) kerekesszékes (8) kiállítás (18) kimya dawson (1) kína (1) koelbl (1) koestler (1) költözés (1) konferencia (5) könyv (12) korcsula (1) kórház (1) kőszeg (1) kosztolányi (2) középkor (1) közlekedés (17) kreatív (4) kritika (26) kt tunstall (1) kultúra (9) kvóta (10) lámpás (1) lapszemle (34) leonard cohen (1) lift (1) lmbt (12) (1) london (1) los angeles (2) lustig (1) luz casal (1) maci (1) márai (1) máv (3) megmondás (1) menekült (1) mese (2) műgyűjtők éjszakája (1) munka (6) napló (1) németország (2) nemi erőszak (3) nemzetkép (1) népesedéspolitika (2) nina simone (1) (31) nők (91) norvégia (1) nyelv (3) oecd (1) oktatás (4) padova (1) pakisztán (1) pápa (1) párizs (4) paul mccartney (1) pécs (1) persepolis (1) pink floyd (1) plassnik (1) polcz alaine (1) politika (30) pozsony (1) programok (1) prostitúció (6) pürgg (1) pusa (1) rasszizmus (1) regisztrált élettársi kapcsolat (1) reklám (12) remíz (1) roma (1) ruszt (1) salzburg (2) san diego (2) schwartzer (1) skansen (1) something (1) sport (4) stockholm (4) svájc (6) svédország (8) swarowski (1) szabadság (1) szexizmus (6) szexuális felvilágosítás (1) színház (4) szobor (2) szoftver (1) szombathely (1) szórakozás (1) sztereotípia (4) szülés (3) tanulás (1) tehén (1) temető (2) tenerife (2) terrorizmus (1) test (3) tévé (9) them (1) the beatles (1) the who (1) történelem (22) törvény (2) tudás (1) tudomány (7) turizmus (34) ünnep (28) űrkutatás (2) valcer (1) van gogh (1) vapiano (1) város (41) varsó (1) vécé (4) velence (4) víz (1) wahorn (1) wellness (1) wikigender (1) wikipedia (1) zaklatás (3) zene (31) zöld (14) zsidó (3) Címkefelhő

Carla munkája

2007.11.15. 15:04 Statler

A személyes beszámoló a Verzió fesztiválról folytatódik, ezúttal A lista című filmről szóló gondolatokkal.

A film eredeti címe Carla listája, Carla del Ponte és munkatársai munkáját mutatja be, ahogy a jugoszláviai háborús bűnösök elítélésére létrehozott ICTY (International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia) élén harcot vívnak a bűnösök felkutatásáért és bíróság elé állításáért, harcolnak nemcsak az idővel, hanem a politikusokkal (és itt bizony ne csak Szerbiára és Horvátországra gondoljunk, hanem pl. az Egyesült Államokra is!), sőt időnként az ő munkahelyüket is létrehozó ENSZ-szel és annak faarcú diplomatáival. A film persze képileg nem valami látványos, hiszen ebben a munkában ritkán akadnak látványos pillanatok (ilyen pl. Gotovina tenerifei letartóztatásának képei), ez a kitartó munkáról, az olykor monoton aktaolvasásról, szövegek gyártásáról és tárgyalásokról szól, és bizony még így is kétséges, hogy az ez év végén hivatalát otthagyó Carla teljes avagy csak félsikert könyvelhet majd el. (Jelesül hogy sikerül-e elfogni Mladicot és Karadzicot, a két, még szökésben lévő fő bűnöst.)
A film tehát elsősorban nem meghatni kíván (bár a srebrenicai özvegyekről szóló részek nyilván erre is alkalmasak) - nekem ez külön tetszik, hanem inkább a részletek finomsága miatt érdekes: hogyan zajlik ez a fajta emberi jogi munka, hogyan alakítják a beérkezett új információk a tárgyalási stratégiát, hogyan próbál lavírozni del Ponte a politikusok, nemzeti politikai érdekek, nemzetközi érdekszövetségek között (magát nem tartja politikusnak, hiszen ő elsősorban jogász, főügyész).
A téma zordsága ellenére vannak a filmben mókás jelenetek is: ahogy rászól az őt mindenhová (titkos tárgyalásokra, őrzött ajtók mögé) követő filmesekre: "ne vegyék, ahogy dohányzom!"; aztán miután elmondja kemény beszédét az ENSZ BT tagjai előtt - akik rezzenéstelen arccal hallgatják végig, mi mindenben tartja ŐKET vétkesnek -, ahogy körbepillant, a beszéd hatását kémlelve. Amúgy általában is egyszerűen fogalmaz és nyíltan beszél: "Nem vagyok elégedett azzal, ahogy Szerbia/Horvátország a velünk való együttműködést elképzeli", vagy: "A kormányok egyszerűen nem adnak át bizonyosfotnos adatokat és információkat a részünkre", stb, stb. Carla őszinte és kemény nő, és ahogy egy sajtótájékoztatón elmondja: nem fél semmitől. Neki el is hiszem.

A 60 éves Carla del Ponte ugyanis nem itt kezdte a harcot. Svájcban sok pénzmosási, zsarolási, csalási, drog- és fegyvercsempészési és kémkedési ügyben volt ügyész. Az ország ugyebár nemcsak a pontos óráiról, sajtjáról és csokoládéjáról, hanem a titkos bankszámlákról is híres, és del Pontének, és társának, Falcone bírónak köszönhetően sok ilyen ügyet sikerült felderíteni. Mindezzel kivívták jó sokak utálatát, Falconét a maffia bombája ölte meg, és del Ponte is majdnem pórul járt, de szerencsére időben észlelték, hogy palermói szállása alá van aknázva. A Cosa Nostrában csak "A Kurvá"-nak nevezik. Svájcban így ő volt az első közéleti személy, aki 24 órás védelmet és páncélozott járművet kapott. 1999-től 2003 nem csak az ICTY, hanem az ICTR (azaz a ruandai népirtás bűneit felderítő ENSZ-főügyészség) főügyésze is volt.


Del Ponte különben idén januárban jelentette be, hogy csak év végéig marad főügyész, utána lemond a posztról. 2008-tól ő lesz Svájc argentinai nagykövete. Kíváncsi lennék rá, mi áll ennek hátterében (a film 2006-ban készült, ezért abban még nem esett erről szó), vajon mégiscsak belefáradt a két főbűnös üldözésébe, a nagyhatalmak játszadozásaiba? Mert a filmből úgy tűnt, nem adja fel egykönnyen... Vagy talán bízik benne, hogy év végéig legalább Mladic kézre kerül?
Érdekes volt még látni a stábját, milyen soknemzetiségű, a svájci del Ponte eleve jól beszél franciául, olaszul, angoul is (bár kissé mókásan), de volt itt orosz, spanyol és francia származású ember is. Különösen érdekes a munkatársak közül Florence Hartmann, aki azóta már nem del Ponte szóvivője. Az egész sztori nekem csak a neten bontakozott ki és ezért hiányoznak bizonyos láncszemek. Hartmann már nem szóvivő, mert "fontosabb feladatot kapott", ennek bejelentésekor viszont ő nem volt jelen. Azóta pedig írt egy könyvet, amely arról szól, a nagyhatalmak miként próbálták befolyásolni az ICTY és az ICTR munkáját. Ami számomra eddig kiderült, abból nem tudom megítélni, vajon mennyi igazságalapja van annak, amit mond (nyilván elég bennfentes, kérdés, hogy mennyire maradt meg a józan esze). Többek között ő is azt állítja, hogy az amerikaiak - konkrétan Richard Holbrooke, akkori balkán megbízott - egyezséget kötött Karadziccsal: ha az eltűnik a balkáni politikai életből, az amerikaiak anyagi és biztonsági támogatást nyújtanak neki. Talán ezért van az, hogy vele kapcsolatban máig sincs semmi információja a szerbeknek sem, állítólag még azt se tudják, melyik országban bujkál. Del Ponte pedig egyre kevésbé beszél Karadzicról - talán letett róla, hogy bármi újat megtudjon a hollétéről. Ezzel szemben Mladicról biztosan tudni vélik, hogy Belgrádban van.
Szóval tartogathat még meglepetéseket a következő másfél hónap - ha nem, akkor viszont úgy gondolom, csalódottan fogja otthagyni munkahelyét Carla del Ponte, a nő, aki nem fél semmitől.

Szólj hozzá!

Címkék: kritika film háború emberi jogok jugoszlávia del ponte

A bejegyzés trackback címe:

https://statlerandwaldorf.blog.hu/api/trackback/id/tr70230075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása