Tirolban tényleg mások a hegyek. Nagyon magasak. Kétezerkétszáz-kétezerhétszáz méteresek. Nem véletlenül rendezték meg kétszer is (1964, 1976) a városban a téli olimpiát. A hegyek körülveszik Innsbruckot, a tartomány fővárosát. Szinte hihetetlen a látvány, ahogy a főutca végén ott magasodik a Hafelaker Spitze 2334 méterével, kőcsipkéivel és havas tetőivel. Az utca végében csillog a 2600 (más források szerint 3450) aranyozott rézlapocskával borított Aranytető, mely alól I. Miksa császár (1459-1519), a város jótevője alattvalóit nézte feleségével. A Hofkirchében a császár síremléke körül 28 életnagyságú (persze a régi ruhákban még nagyobbnak tűnnek) szobor őrködik, Nagy Theodor vagy Artus, Anglia királya (meghalt 537-ben), Dürer tervei alapján készült, de ott állnak a császár rokonai, fel- és lemenői, elődök, utódok, kortársak, Őrült Johanna, Jó Fülöp, üreszsebű Friedrich, Elisabeth von Ungarn (meghalt 1443-ban). Van még 24 alabástromdombormű a síremléken, jelenetek a császár életéből. Csillognak a bronzruhák, kattognak a vakuk.
A Szent Jakab dóm Mária segíts oltárképét az id. Cranach festette.
Mozgalmas város, 1677-ben alapították az egyetemet, s a lakók harmada most is egyetemista. Világhírű orvosi intézmények találhatók a városban. A belváros tele hangulatos udvarokkal, az egyikben egy padon nő ül, fejét lehajtva, kezében egy zsinóron golyót lógat, nyilván most a „közepében van”, meditál. Ide nem szűrődik be a közeli utcák turistazaja, ahol egymást érik az ajándékboltok, trikók és kalapok, kulcstartók és medvék bőrmellényben, sünik keményre nyírt szalmából és pálinkák. Az egyik üzletben életnagyságú lovat fotóznak a japán turisták, szintén szalmából készült. A Hofburg előtti téren filmforgatás, az itteni fiákerek inkább homokfutóra emlékeztetnek, amilyennel Jávor Pál ment ki a birtokra a filmekben. A boltokban természetesen olaszul is beszélnek. A főutca házai a tizenötödik-tizenhatodik századból származnak, Fugger, Pfeiffersbert, Ferrari, Taxis, s más híres nagy családok lakták.
Az egyik sarokházon márványtábla sorolja a híres lakókat, hosszú a lista, 1494-ben maga I. Miksa, a császár lakott itt, majd hercegek, grófok, uralkodók, híres emberek, természetesen Mozart, de Camus és Sartre és Glenn, az űrhajós is. Egész évben várja a vevőket a belváros két karácsonyfadísz boltja. Az árkádok alatt diszkréten lapul a Mcdonalds. Ijesztően alacsonyan húznak el a repülők, közel a repülőtér.

Linz régi főterére bevásárlóközpontok között visz a sétálóút. A főtéren már a tizenharmadik század végén is rendeztek piacot, a mostani barokk homlokzatú házak a tizenhatodik században épültek. Gótikus, reneszánsz és barokk díszítésű házak, átjárók, passzázsok, udvarok, a középen egy húsz méteres Szentháromság oszloppal 1723-ból, hálát adnak, hogy a császár a népet megóvta a háborútól (1704), tűzvésztől és pestistől. Különös érzés fog el az óriási Új dómban. Az 1924-ben átadott hatalmas templomba húszezer ember fér. Még sosem láttam ennyire sötét és kihalt templomot. Épp csak a híres üvegmozaik ablakok, melyek Linz történetét mesélik el, s az ezernyolcszázas évek végéről valók, világítanak. Tornya csak néhány méterrel alacsonyabb a Stephansdoménál (134 méter). A Duna mentén fekvő város új modern Tudástoronynak nevezett épületében van a felolvasás. Néhány napja nyitottak, a mindennel felszerelt városi könyvtár is az épületben található. Mikor este elmegyünk, látjuk, a magas toronyban közlekedő liftek kivilágított feliratokkal emelkednek fel és ereszkednek le.

Klagenfurt Karintia fővárosa, a Wörth-i tó végében, főterén – most épp megközelíthetetlenül, mert a díszburkolatot fektetik – a város jelképével, a sárkányszoborral. (Klagen = panaszkodni, nyilván a sárkányra panaszkodtak, aki ette a lakókat.) Régi náci hagyományokkal rendelkező tartomány, Landeshauptmann Jörg Haider, testvérvárosa – többek között – Dachau. Mint mindenütt, itt is a belvárosban sok a sétálóutca, s mivel az idő kellemes, ülnek a teraszokon a népek. Apró házak régiségboltokkal, szecessziós bérházak, gyönyörű portálok, barokk épületek. Az üzletek is a szokásosak, Benetton és Schöps, Adil Besim szőnyegboltja és Anker, minden megtalálható. A dóm rózsaszín falai körülveszik az oltárt, ahol harsonát fújó kövér kisbabák kukkantanak ki a felhők mögük, a széksorokban színes könyvjelzős bibliák és énekeskönyvek, egyszercsak valaki porszívózni kezd. Vége az áhitatnak.
Klagenfurt büszkélkedhet Európa egyetlen olyan minivárosával (Minimundus), ahol magyar épület is – a budai Halászbástya – található. A százötven épület körül minden működik, gőzmozdonyok pöfögnek, a kikötőben a daru konténereket pakol, kompok és hajók járnak és hegyesorrú hosszú modern vonat suhan hangtalanul. Most már csak a jövő évi látogatást ajánlom, mert októbertől bezárnak, viszont jövőre érdemes lesz odautazni, mert ötvenedik születésnapját ünnepli a létesítmény. Ha valaki épp saját ötvenedik szülinapján jár ott, ingyen bemehet. S a régi időket idézi, hogy a belépőjegy (április 26-október 26-ig) annyiba fog kerülni, mint a megnyitás idején, 5 schillinget a felnőttek, hármat a gyerekek fizetnek, már akinek van még schillingje. Az első évben 48182 látogatója volt a minivilágnak, jövőre minden 48 182. látogató utazást nyer.