Nem vagyok egy nagy krimiolvasó, de muszáj valamit ajánlanom nektek. Két izlandi krimi jelent meg, szerzőjük Arnaldur Indridason (a második d-n egy vízszintes vonással), Skandináv krimik a sorozat címe, "Vérvonal" és "Kihantolt bűnök" a két regényé.
Egészen elvarázsol. Ritkán lehet ilyen alaposan "felszerelt" krimit olvasni, túl azon, hogy a fordító a már régóta profi Tótfalusi István (nekem régi kollégám volt a Móra Kiadóban, a zseniális svéd gyerekversek és a Pan Péter fordítója, az Operamesék és nyelvészeti könyvek szerzője), mindkét kötet kis térképpel indul, melyen Reykjavik és környéke látható, olyan fontos helyszínekkel, mint a Halottas ház vagy a Nemzeti Statisztikai Hivatal. Aztán egy oldalas kis ismertető következik az izlandi nevekről, amit muszáj vagyok ideírni, biztos nem ismeritek: "Az izlandiak mindig az első nevükön szólítják egymást. ... A második név ugyanis az izlandiban nam igazi családnév, hagyományosan az apára utal -son (valakinek a fia) illetve -dottir (valakinek a lánya) formában. ... Egyes családoknál megtalálható a más nyelvekben szokásos családi név, ezek vagy egyenesen a dánból erednek, vagy a dán nevek mintájára jöttek létre később, Izland ugyanis a huszadik század elejéig dán gyarmati uralom alatt volt..."
Sokszor ezek a nevek nem árulják el viselőjük nemét - ez egyébként külön érdekessé teszi a történet, mikor olvassuk, a fura neveknél nem mindig egyértelmű azonnal, férfiről vagy nőről van-e szó.
Rövid fejezetek, és mindegyikben újabb adalék derül ki, mely apránként változtathat a nyomozás menetén, s hozzá három remek nyomozófigura, Erlendur felügyelő, Sigurdur Óli és Elínborg (na melyik a nő?).
S a kötetek végén Az izlandi tulajdonnevek kiejtése, csupán érdekesség, nem valószínű, hogy hangosan is ki akarjuk ejteni a Hafnarfjördur (Havnarfjödrür) vagy Berstadesaeti (Bersztádaszeti) neveket.
A szerző nemcsak a skandináv országok krimiíróinak legtekintélyesebb díját nyerte el (kis hazánkban ugyebár nincs ilyen?), de első külföldiként jutalmazták a brit krimiírók szövetségének díjával is.
Végül csak egy mottó a könyvből:
"Azt hisszük, hogy elég felvenni a páncélt, s tiszták maradunk és sértetlenek. De nincs páncél. És senki sem elég erős..."