HTML

Statler & Waldorf - a kritikus páholy

Társadalom- és kultúrkritika, turizmus, városszeretés, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséget érintő témák. Egy blog Statler és Waldorf kritikai hozzáállásával, de korántsem a páholyból szemlélve a dolgokat.

Legutóbb ezt írtátok

Kulcsszavak

admont (1) ajánló (31) állat (1) alma mahler (1) altaussee (1) amerika (13) antsy pants (1) austen (1) ausztria (45) barcelona (4) bécs (68) berlin (3) betancourt (1) bhuttó (1) bicikli (5) biznisz (1) bkv (6) blog (6) bölcsőde (4) brandauer (1) brotherhood of man (1) brüsszel (1) budapest (25) bük (1) bulvár (3) bűn (2) burgenland (1) celine dion (1) cirkusz (1) civil kurazsi (4) civil kurázsi (24) collegium hungaricum (1) család (14) családtámogatás (7) csalogány (1) culturawien (1) david bowie (2) del ponte (1) demokrácia (1) díj (1) diszkrimináció (1) divat (1) dixie chicks (1) dizájn (3) donovan (1) döntéshozatal (5) ebh (1) egyház (2) élet gondolatébresztő közélet kritika megmondás tudomány vélemény (1) emberi jogok (4) emberkereskedelem (1) emma thompson (1) ensz (3) építészet (5) erőszak (21) étel ital (15) étterem (9) eu (3) európa (7) falk miksa (1) fats domino (1) fejlesztés (2) feminizmus (3) férfiak (14) film (23) foci (2) fogyatékos (6) fotó (6) franciaország (1) fürdő (2) gary oldman (1) gazdaság (8) gender mainstreaming (5) george harrison (1) gondolatébresztő (1) gosausee (1) gyerek (21) háború (2) hallmark (1) háztartás (3) heinz fischer (1) helyek (9) hobbi (1) holokauszt (3) humor (2) i. erzsébet (1) időjárás (1) india (3) internet (3) irán (1) irodalom (14) iszlám (1) isztambul (2) izland (2) jane birkin (1) japán (2) jeruzsálem (2) joan baez (1) john lennon (1) jugoszlávia (1) juno (1) kánaán (1) katie melua (1) kerekesszékes (8) kiállítás (18) kimya dawson (1) kína (1) koelbl (1) koestler (1) költözés (1) konferencia (5) könyv (12) korcsula (1) kórház (1) kőszeg (1) kosztolányi (2) középkor (1) közlekedés (17) kreatív (4) kritika (26) kt tunstall (1) kultúra (9) kvóta (10) lámpás (1) lapszemle (34) leonard cohen (1) lift (1) lmbt (12) (1) london (1) los angeles (2) lustig (1) luz casal (1) maci (1) márai (1) máv (3) megmondás (1) menekült (1) mese (2) műgyűjtők éjszakája (1) munka (6) napló (1) németország (2) nemi erőszak (3) nemzetkép (1) népesedéspolitika (2) nina simone (1) (31) nők (91) norvégia (1) nyelv (3) oecd (1) oktatás (4) padova (1) pakisztán (1) pápa (1) párizs (4) paul mccartney (1) pécs (1) persepolis (1) pink floyd (1) plassnik (1) polcz alaine (1) politika (30) pozsony (1) programok (1) prostitúció (6) pürgg (1) pusa (1) rasszizmus (1) regisztrált élettársi kapcsolat (1) reklám (12) remíz (1) roma (1) ruszt (1) salzburg (2) san diego (2) schwartzer (1) skansen (1) something (1) sport (4) stockholm (4) svájc (6) svédország (8) swarowski (1) szabadság (1) szexizmus (6) szexuális felvilágosítás (1) színház (4) szobor (2) szoftver (1) szombathely (1) szórakozás (1) sztereotípia (4) szülés (3) tanulás (1) tehén (1) temető (2) tenerife (2) terrorizmus (1) test (3) tévé (9) them (1) the beatles (1) the who (1) történelem (22) törvény (2) tudás (1) tudomány (7) turizmus (34) ünnep (28) űrkutatás (2) valcer (1) van gogh (1) vapiano (1) város (41) varsó (1) vécé (4) velence (4) víz (1) wahorn (1) wellness (1) wikigender (1) wikipedia (1) zaklatás (3) zene (31) zöld (14) zsidó (3) Címkefelhő

Egy este Grieskirchenben

2009.05.19. 18:25 Waldorf

Grieskirchen kisváros kb. ötezer lakossal Felső-Ausztriában. Hasonlít a legtöbb ausztriai kisvárosra. Főtér a templommal, három temető, egymásba érő lombos fák, szépen rendben tartott, felújított barokk házak, három sétálóutca a szokásos üzletekkel (Palmerstől Eduscho-ig), sok köztéri szobor, kávézók és cukrászdák, pékségek és szépségszalonok, hangulatos boltíves átjáróházak. A sörgyár 1569 óta működik, mára már csak kb. ötven alkalmazott dolgozik benne, mert teljesen automatizált. Nagyon keresett a grieskircheni sör, nemcsak a környéken, s Ausztriában, de külföldön is. Különlegessége a búzasör, ez a kicsit fanyar, száraz sör, amelynek színe a világossárgától a sötét sárgáig terjed. (A búzasör fogyasztásának külön szabályai vannak: fontos, hogy lassan töltsük ki a pohárba, mert itt nagyobb a túlnyomás a palackban, mint az árpasör esetében. Mindig akkora poharat válasszunk, amekkora az üveg! A németek általában fél literes, magas, keskeny korsókban fogyasztják kedvenc búzasörüket 10-12°C fogyasztási hőmérsékleten, gyakran hígítják málnaszörppel, pedig citromszelettel az igazi – no comment).
A városkát tizenöt éven keresztül irányította Helmut Nimmervoll polgármester, aki most jelentette meg helytörténeti munkáját, s aki a mai napig szívesen mesél a városról és minden kapualjat, házat, sarkot, szokást és dalt, és természetesen mindenkit ismer.
Grieskirchent – számomra szokatlanul – behálózza a tömegközeledés, többféle buszjárat közelekedik, a buszokra a felszállás babakocsival és kerekesszékkel is könnyen megoldható. Amúgy minden fontos hely akadálymentes. Vigyáznak a gyalogosok biztonságára, a város központjában 30 km/h a megengedett sebességhatár. Népszerű a kerékpározás, jó utak vannak, a járdák biztonságosak, elegendő a parkolóhely, s a parkolás első negyedórája ingyenes.
Az elmúlt években 26 új fát telepítettek a központba. Sok gyerek születik, az egész kisvárosnak családias a hangulata. Sok helyen van kút vagy friss folyó víz, virágos bokrok és kényelmes pihenőpadok várják a sétálókat, szépen kiépített a kis patak melletti sétány is. A város világítása nemcsak romantikus és hangulatos, de a polgárok biztonságát is szolgálja, a járdába épített kerek lámpák a házakat is szépen megvilágítják, és elegendő fényt adnak az éjszaka közlekedőknek.
Évszakonként számtalan rendezvénnyel várják a lakosokat, gyakoriak a vásárok, népszerű a tavaszi lóvásár.
Alig ismerik a munkanélküliséget, a mezőgazdasági gép- és szerszámgyár vagy a modern fűtéstechnikai cég, s a környékbeli parasztgazdaságok mindig elegendő munkát kínálnak. Régóta élnek a városkában törökök, teljesen beilleszkedtek.
Először 1074-ben Griezkirchenként említette a várost egy régi irat, pusztított benne pestis, tűzvész és parasztháború, s a napoleoni időkben bajor határváros volt.
Művészettörténeti érdekesség a város határában álló Schloss Parz. A középkori vár (Burg Tegernbach) külső (!) falán látható reneszánsz freskók különlegesek, az egyiken pl. a Vörös-tengeren átkelő zsidók láthatók, egy másikon Justitia.
A vizikastély ma múzeum és teraszos vendéglőjével várja a látogatókat. Az egész együttes rendkívül egységes a várbejárat mellett régi boltíves épülettel vagy a szemközti középkori házsorral.
A lelkes könyvtárosnő már hónapok óta szervezi az előadást, részletes leírást is kaptunk, hogy pontosan hol merre forduljunk, hogy találjuk meg a főtér sarkán álló Zweimüller Gasthofot. S amikor épp bekanyarodtunk, egy kedves hölgy lepattant a kerékpárjáról s ügyesen benavigált a boltív alatti parkolóhoz. Ő volt a könyvtárosnő. Nem először tapasztaljuk, hogy milyen kitűnőek a vidéki vendégfogadók Ausztriában. A családi fogadóban természetesen a tulajdonos és felesége mindig ott van, mindenkit ismer, segítőkész és kedves. A szobák ízlésesen berendezettek, egyszerűek és praktikusak, elegendő polccal, fiókkal, akasztóval a szekrényben, bőröndtartóval, kényelmes fotelekkel és kis dolgozósarokkal. A konyha, melyet hamarosan kipróbáltunk, szintén jó, mindig vannak szezonális ajánlatok, most épp a spárga a fő szám. A belső udvar virágos, tágas, befedhető. Külön gyerekszoba, sok játékkal, a folyosón könyvespolcok, tele érdekes könyvekkel.
De ami mindig a legérdekesebb egy ilyen alkalommal: az emberek. Este az előadás előtt értünk jön Erdmuth, mert így hívják a szervezőnőnket. Néhány percnyi beszélgetés után a következő derül ki: három hete hirtelen, percek alatt, szívinfarktusban meghalt a férje, orvos volt, sportember, nagy kerékpáros. Három gyereke van, a fia Mozambikban dolgozik kilenc éve, egy segélyszervezetnél, felesége osztrák, a Múzeumi Negyedben lévő Tánccentrumban táncolt. Jövőre talán hazajönnek, mert a nagyobbik gyerek hat éves lesz.
Hamarosan megérkezik a pap is, aki huszonöt éve él és dolgozik a kisvárosban, rendkívül nyitott és élénken politizál, miközben egy jó korsó sört iszik. Számtalan kirándulást és zarándokutat szervezett Magyarországra, sorolja a városneveket Máriapócstól Kecskemétig, Pannonhalmától Győrig, de annyit, hogy sok hazánkfia nem járt ennyi helyén az országnak.
Együtt sétálunk a Rendezvényközpontba, ahol majdnem megtelt a nagyterem. Az előadás után záporoznak a kérdések. Külön örülünk, hogy a nem olyan messze fekvő Gunskirchenből eljött Renate és grafikus barátja. Egy évvel ezelőtt jártunk ott, amikor a szintén lelkes könyvtárosnő egy talán még kisebb városkában szintén jó közönséget toborzott. S másnap reggel barátjával elvitt minket a Gunskirchen szélén álló emlékhelyre, ahol a mauthauseni tábor egyik altábora állt. A halálmenetben odáig hajtott magyar zsidók közül az út során körülbelül hatezren vesztették életüket. Amikor az amerikai csapatok felszabadították a tábort, tizenöt-tizenhétezer fogoly volt ott, többségük magyarországi zsidó. A látogatásunk hatására született egy hosszabb esszé, amely magyarul az Élet és irodalom április 17-i számában olvasható, Egy nap Gunskirchenben címmel.

Szólj hozzá!

Címkék: turizmus történelem ausztria

A bejegyzés trackback címe:

https://statlerandwaldorf.blog.hu/api/trackback/id/tr451131913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.