HTML

Statler & Waldorf - a kritikus páholy

Társadalom- és kultúrkritika, turizmus, városszeretés, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséget érintő témák. Egy blog Statler és Waldorf kritikai hozzáállásával, de korántsem a páholyból szemlélve a dolgokat.

Legutóbb ezt írtátok

Kulcsszavak

admont (1) ajánló (31) állat (1) alma mahler (1) altaussee (1) amerika (13) antsy pants (1) austen (1) ausztria (45) barcelona (4) bécs (68) berlin (3) betancourt (1) bhuttó (1) bicikli (5) biznisz (1) bkv (6) blog (6) bölcsőde (4) brandauer (1) brotherhood of man (1) brüsszel (1) budapest (25) bük (1) bulvár (3) bűn (2) burgenland (1) celine dion (1) cirkusz (1) civil kurazsi (4) civil kurázsi (24) collegium hungaricum (1) család (14) családtámogatás (7) csalogány (1) culturawien (1) david bowie (2) del ponte (1) demokrácia (1) díj (1) diszkrimináció (1) divat (1) dixie chicks (1) dizájn (3) donovan (1) döntéshozatal (5) ebh (1) egyház (2) élet gondolatébresztő közélet kritika megmondás tudomány vélemény (1) emberi jogok (4) emberkereskedelem (1) emma thompson (1) ensz (3) építészet (5) erőszak (21) étel ital (15) étterem (9) eu (3) európa (7) falk miksa (1) fats domino (1) fejlesztés (2) feminizmus (3) férfiak (14) film (23) foci (2) fogyatékos (6) fotó (6) franciaország (1) fürdő (2) gary oldman (1) gazdaság (8) gender mainstreaming (5) george harrison (1) gondolatébresztő (1) gosausee (1) gyerek (21) háború (2) hallmark (1) háztartás (3) heinz fischer (1) helyek (9) hobbi (1) holokauszt (3) humor (2) i. erzsébet (1) időjárás (1) india (3) internet (3) irán (1) irodalom (14) iszlám (1) isztambul (2) izland (2) jane birkin (1) japán (2) jeruzsálem (2) joan baez (1) john lennon (1) jugoszlávia (1) juno (1) kánaán (1) katie melua (1) kerekesszékes (8) kiállítás (18) kimya dawson (1) kína (1) koelbl (1) koestler (1) költözés (1) konferencia (5) könyv (12) korcsula (1) kórház (1) kőszeg (1) kosztolányi (2) középkor (1) közlekedés (17) kreatív (4) kritika (26) kt tunstall (1) kultúra (9) kvóta (10) lámpás (1) lapszemle (34) leonard cohen (1) lift (1) lmbt (12) (1) london (1) los angeles (2) lustig (1) luz casal (1) maci (1) márai (1) máv (3) megmondás (1) menekült (1) mese (2) műgyűjtők éjszakája (1) munka (6) napló (1) németország (2) nemi erőszak (3) nemzetkép (1) népesedéspolitika (2) nina simone (1) (31) nők (91) norvégia (1) nyelv (3) oecd (1) oktatás (4) padova (1) pakisztán (1) pápa (1) párizs (4) paul mccartney (1) pécs (1) persepolis (1) pink floyd (1) plassnik (1) polcz alaine (1) politika (30) pozsony (1) programok (1) prostitúció (6) pürgg (1) pusa (1) rasszizmus (1) regisztrált élettársi kapcsolat (1) reklám (12) remíz (1) roma (1) ruszt (1) salzburg (2) san diego (2) schwartzer (1) skansen (1) something (1) sport (4) stockholm (4) svájc (6) svédország (8) swarowski (1) szabadság (1) szexizmus (6) szexuális felvilágosítás (1) színház (4) szobor (2) szoftver (1) szombathely (1) szórakozás (1) sztereotípia (4) szülés (3) tanulás (1) tehén (1) temető (2) tenerife (2) terrorizmus (1) test (3) tévé (9) them (1) the beatles (1) the who (1) történelem (22) törvény (2) tudás (1) tudomány (7) turizmus (34) ünnep (28) űrkutatás (2) valcer (1) van gogh (1) vapiano (1) város (41) varsó (1) vécé (4) velence (4) víz (1) wahorn (1) wellness (1) wikigender (1) wikipedia (1) zaklatás (3) zene (31) zöld (14) zsidó (3) Címkefelhő

Kilencven éves a női választójog Ausztriában

2009.04.25. 19:24 Waldorf

A Tűsarok Herstory rovatában jelent meg ez a cikk, de leközöljük itt is, hátha nem mindenki olvasta ott.

Hosszú küzdelem ért véget kilencven éve Ausztriában. Először választhattak nők, s először választhattak nőket az osztrák Parlamentben.

1918. november 12-én jelentette be Renner kancellár az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójogot minden állampolgár számára, függetlenül az állampolgár nemétől. (Az a Karl Renner, aki nemcsak az 1918-as első, de az 1945-ös második köztársaságnak is megalapítója lehetett, utóbbinak 75 éves korában!) A választók alsó korhatára húsz év volt, a választandóké 29.
142 nő nemcsak választani akart, de jelölt is lett, bár nem sok reménnyel. A 170 fős parlamentbe végülis 8 nő – hét a szociáldemokratáktól, egy a keresztényszocialistáktól – került.

Kik voltak ők?

A keresztényszocialista Dr. Hidlegard Burjan (1883-1933), egy liberális zsidó család lánya egyike volt azon keveseknek, akik egyetemet végeztek: irodalmat és filozófiát tanult Svájcban, méghozzá kitűnő eredménnyel. 1907-ben házasodott össze a magyar származású Alexander Burjánnal. Miután egy súlyos betegségből felépült, 1909-ben áttért a katolikus hitre. 1919-ben megalapította a Caritas socialis segítő szervezetet, s küzdött azért, hogy a nők egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak. A Parlament lelkiismeretének is nevezték.

Adelheid Popp (1869-1939), egy szövőcsalád tizenötödik gyermeke tíz évig maga is gyárban dolgozott, esténként tanult írni-olvasni. 1893-ban férjhez ment Julius Popp, neves szociáldemokrata politikushoz, aki a szociáldemokrata pártvezér, Viktor Adler közeli barátja és munkatársa volt. Férje mellett ő is aktiían dolgozott a szociáldemokrata nők és lányok szervezetében, egyesületeiben, Clara Zetkin utódjaként a párt nemzetközi női bizottságának elnöke is volt. 1919 és 1934 között mint képviselő dolgozott a Parlamentben.

Létrehozta az Arbeiterinnen-Zeitung-ot (Munkásnők lapját), és ő volt az első nő, aki a Parlamentben beszédet tartott a nemesi kiváltságok eltörléséért. Ugyanott törvénytervezetet terjesztett elő, mégpedig annak érdekében, hogy hivatalos állami segítséget kapjanak azok a családok, akiknek családtagjai elvesztek, meghaltak vagy megsérültek a háborúban.

Anna Boschek (1874-1957) apja korai halála után, kilenc évesen abbahagyta az iskolát, cselédnek ment, hogy pénzt keressen, majd dolgozott szájharmonikagyárban és egy üvegfúvóműhelyben is. 1894-től szakszervezeti tag volt, 1890-től ő volt az első nő a szociáldemokrata párt vezetőségében, 1920 és 1934 között volt képviselő. 1934-ben politikai okokból bebörtönözték, később is megfigyelés alatt állt. 1945-ben visszavonult politikai funkcióiból, de a tizenötödik kerületi pártszervezetnél még dolgozott.

Viszonylag jómódu családból származott Emmy Freundlich (1878-1948), aki 16 évesen elhagyta apját. A rebellis lány a skóciai Gretna Greenben összeházasodott Leo Freundlich szociáldemokrata újságíróval. Két lányuk született. Cikkeket írt, előadásokat tartott, s a Népélelmezési Minisztérium egyik magasrangú tisztviselője lett. 1934-ben Londonba emigrált, majd 1947-ben New Yorkba, ott az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsában dolgozott.

Amalie Seidel (1876-1952) már tizenkét évesen szolgált, ő szervezte 1893. május elsején az első munkásnői sztrájkot, s harcolt a tízórás munkanapért (13 helyett).

Gabriele Proft (1879-1971) két évet járt polgári iskolába, aztán cselédkedett. Már 1909-ben ő volt a szociáldemokrata párt női szervezetének a titkára. Az ő pályafutása tartott a legtovább, még a második osztrák köztársaságban, 1945 után is képviselő volt.

Therese Schlesinger (1863-1940) zsidó liberális gyároscsaládból származott, s 1897-ben a polgári nőmozgalomból került a szociáldemokratákhoz. Követelte, hogy a lánytanulók is továbbtanulhassanak, sok cikket publikált, és neves politikus lett. A nyolcgyerekes Eckstein családból származott, apja papírgyáros volt, akinek híres törzsasztalánál a kor ismert művészei is megfordultak. Fivére, Friedrich Eckstein polihisztor, mecénás, teozófus, Freud munkatársa volt, ő tanította a neves pszichiátert jógára. Érdeklődött a reforméletmód, a vegatarianizmus iránt. Badeni szalonjában Karl Kraus és Adolf Loos, Schnitzler és Werfel, Salten és Trockij, Hofmannsthal és Rilke, Musil és Bruckner is gyakori vendég volt. 1887-ben megalapította a Teozófiai Társaságot. Emma testvére Irma néven vonult be a pszichiátria történetébe. Freud kezelte hisztéria miatt. Egyik orvoskollegája elvégzett rajta egy orr-operációt, melyet egy orvosi hiba következtében erős vérzés és gyulladás követett. Freud először bevallotta kollégája mulasztását, majd mégis elhárította a felelősségét, mondván, a hisztéria azt váltotta ki a betegnél, hogy állandóan magára terelje a figyelmet, s tulajdonképpen ő maga produkálta az erős vérzést. E rossz élmény ellenére Emma Freud tanítványa lett, s később ő maga is praktizált.

Az egyetlen vidéki az első nyolc női képviselő között Maria Tusch (1868-1939), egy szegényparaszti család gyermeke, aki dohánygyárban dolgozott. A későbbi karintiai szakszervezeti bizalmi majdnem mindegyik beszédét így kezdte: Asszonyok, legyetek öntudatosak! Az idők változtak ugyan, de most sem adhatunk jobb tanácsot.

Milyen a mai osztrák parlament képe? A zöldek húsz képviselővel vannak jelen a Parlamentben, fele nő, fele férfi. Egyébként a Zöld párt vezetője is nő, s női képviselőt küldenek az Európai Parlamentbe is. A szocialistákat 57 fő képviseli, 36 férfi, 21 nő, az ÖVP (Osztrák Néppárt) 51 képviselője közül 38 férfi és csak 13 nő. Még rosszabb az arány a jobboldali, Haider által alapított BZÖ (21 képviselőből 19 férfi) és a szintén jobboldali, annak idején Haidertől elszakadt FPÖ (34 képviselőből 28 férfi) esetében. Összefoglalva: a 183 képviselő közül 58 nő, 28,4%. Az arány a 14 tagú kormányban jobb: négy női miniszter van, és egy államtitkár is nő. A nők olyan fontos tárcákat töltenek be, mint a belügy, az igazságügy és a közelekedés.

Szólj hozzá!

Címkék: politika történelem ausztria nők

A bejegyzés trackback címe:

https://statlerandwaldorf.blog.hu/api/trackback/id/tr151086162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.