HTML

Statler & Waldorf - a kritikus páholy

Társadalom- és kultúrkritika, turizmus, városszeretés, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséget érintő témák. Egy blog Statler és Waldorf kritikai hozzáállásával, de korántsem a páholyból szemlélve a dolgokat.

Legutóbb ezt írtátok

Kulcsszavak

admont (1) ajánló (31) állat (1) alma mahler (1) altaussee (1) amerika (13) antsy pants (1) austen (1) ausztria (45) barcelona (4) bécs (68) berlin (3) betancourt (1) bhuttó (1) bicikli (5) biznisz (1) bkv (6) blog (6) bölcsőde (4) brandauer (1) brotherhood of man (1) brüsszel (1) budapest (25) bük (1) bulvár (3) bűn (2) burgenland (1) celine dion (1) cirkusz (1) civil kurazsi (4) civil kurázsi (24) collegium hungaricum (1) család (14) családtámogatás (7) csalogány (1) culturawien (1) david bowie (2) del ponte (1) demokrácia (1) díj (1) diszkrimináció (1) divat (1) dixie chicks (1) dizájn (3) donovan (1) döntéshozatal (5) ebh (1) egyház (2) élet gondolatébresztő közélet kritika megmondás tudomány vélemény (1) emberi jogok (4) emberkereskedelem (1) emma thompson (1) ensz (3) építészet (5) erőszak (21) étel ital (15) étterem (9) eu (3) európa (7) falk miksa (1) fats domino (1) fejlesztés (2) feminizmus (3) férfiak (14) film (23) foci (2) fogyatékos (6) fotó (6) franciaország (1) fürdő (2) gary oldman (1) gazdaság (8) gender mainstreaming (5) george harrison (1) gondolatébresztő (1) gosausee (1) gyerek (21) háború (2) hallmark (1) háztartás (3) heinz fischer (1) helyek (9) hobbi (1) holokauszt (3) humor (2) i. erzsébet (1) időjárás (1) india (3) internet (3) irán (1) irodalom (14) iszlám (1) isztambul (2) izland (2) jane birkin (1) japán (2) jeruzsálem (2) joan baez (1) john lennon (1) jugoszlávia (1) juno (1) kánaán (1) katie melua (1) kerekesszékes (8) kiállítás (18) kimya dawson (1) kína (1) koelbl (1) koestler (1) költözés (1) konferencia (5) könyv (12) korcsula (1) kórház (1) kőszeg (1) kosztolányi (2) középkor (1) közlekedés (17) kreatív (4) kritika (26) kt tunstall (1) kultúra (9) kvóta (10) lámpás (1) lapszemle (34) leonard cohen (1) lift (1) lmbt (12) (1) london (1) los angeles (2) lustig (1) luz casal (1) maci (1) márai (1) máv (3) megmondás (1) menekült (1) mese (2) műgyűjtők éjszakája (1) munka (6) napló (1) németország (2) nemi erőszak (3) nemzetkép (1) népesedéspolitika (2) nina simone (1) (31) nők (91) norvégia (1) nyelv (3) oecd (1) oktatás (4) padova (1) pakisztán (1) pápa (1) párizs (4) paul mccartney (1) pécs (1) persepolis (1) pink floyd (1) plassnik (1) polcz alaine (1) politika (30) pozsony (1) programok (1) prostitúció (6) pürgg (1) pusa (1) rasszizmus (1) regisztrált élettársi kapcsolat (1) reklám (12) remíz (1) roma (1) ruszt (1) salzburg (2) san diego (2) schwartzer (1) skansen (1) something (1) sport (4) stockholm (4) svájc (6) svédország (8) swarowski (1) szabadság (1) szexizmus (6) szexuális felvilágosítás (1) színház (4) szobor (2) szoftver (1) szombathely (1) szórakozás (1) sztereotípia (4) szülés (3) tanulás (1) tehén (1) temető (2) tenerife (2) terrorizmus (1) test (3) tévé (9) them (1) the beatles (1) the who (1) történelem (22) törvény (2) tudás (1) tudomány (7) turizmus (34) ünnep (28) űrkutatás (2) valcer (1) van gogh (1) vapiano (1) város (41) varsó (1) vécé (4) velence (4) víz (1) wahorn (1) wellness (1) wikigender (1) wikipedia (1) zaklatás (3) zene (31) zöld (14) zsidó (3) Címkefelhő

Az egyenlőség országa?

2008.10.17. 11:07 Statler

Na még egy utolsó Svédország-ajnározás, aztán abbahagyom (és kivándorlok).
Már írtam róla korábban, hogy ott mennyire fontos a környezetvédelem (olykor az autósok túlzott negligálásával is), a másik fontos jellemző - de ezt akár a szomszédos Ausztriáról is elmondhatnánk - az egyenlőség elve, pl. a hozzáférésben is, ezért igyekeznek mindent akadálymentestre csinálni. Simán raknak rámpát az amúgy a fogyatékosokat láthatatlanná tévő múltat idéző Skansenbe, így:

Az egyenlőség elve Svédországban amúgyis egy mindenhol jelenlévő dolog (megvalósult szocializmus?), kezdve az általános tegeződéssel, amelyen anno sok magyar berzenkedett, amikor az Ikea magyarországi térnyerésével szembesült a jelenséggel. Vicces, hogy egy ilyen nemesi gőggel viselkedő ország, ahol 40 évnyi szocializmus után is sokszor semmibe veszik egyes, hátrányos helyzetű emberek véleményét, érdekeit, így megsértődik, ha valaki nem adja meg a kellő tiszteletet, és letegezi. (Persze én abszolút megértem a múltbeli, tradíciókban leledző különbözőséget, csak mára ez már eléggé máznak tűnik nekem.) A nemek egyenlőségéről most nem írok, mert korábban már megtettem.

Az egyenlőség nem pusztán felülről az emberekre erőltetett valami, hanem bizony a népek számon is kérik, pl. a lakásrendszert (nagy általánosságban bérlakásokban és nem saját tulajdonban laknak a városokban) a helyi önkormányzat működteti, hogy ha lakáshoz akarsz jutni, fel kell jelentkezni egy listára, és ha sorra kerül az ember, kaphat lakást, de elvileg nem befolyásolhatja, hogy hol. Ezzel többek között az a cél, hogy ne alakuljanak ki a városban szegregált, nagyon szegény-nagyon gazdag negyedek. A rendszernek persze számos hibája van - pl. minden önkormányzatnál kicsit máshogy működik, nem központosított, ezért kevéssé átlátható, illetve egy ilyen rendszer korrupcióért kiált, hiszen aki jobb helyen szeretne bérlakáshoz jutni, valahogy befolyásolnia kell a döntést meghozókat. Ez viszont nem gondolom, hogy annyira gyakran történne, mint nálunk, mert az országban a korrupciónak sokkal jobban kiépült gátló mechanizmusai vannak, ráadásul a társadalom ingerküszöbe is sokkal alacsonyabb - pl. az előző miniszterelnökkel kapcsolatban sokat cikkeztek, éppen lakásügyei miatt - az volt a kérdés, hogy vajon hogyan jutott neki éppen olyan jó helyen lakás.
Az átláthatóság tehát nagyon fontos, Péterfalvi Attila valószínűleg szakmai indíttatású öngyilkosságot követne el, ha ott kéne élnie, hiszen az adatok mindenki általi hozzáférhetősége elsődleges a svédeknek. Ez azt jelenti, hogy szinte bárki (újságírók meg pláne) bemehet egy kormányhivatalba és számonkérheti, hogy mire költötték az adó-koronákat. Továbbá a magánemberekről is sok minden megtudható: ha akarom, megtudhatom a szomszédomról, mennyit adózott, mennyiért vett ingatlant, stb. Ennek nyilván az az alapja, hogy akinek nincs titkolnivalója, annak nincs félnivalója sem. Az adatokat persze nem egy helyen tárolják (az adatkezelési szabályokat azért betartják), de a rendszerek könnyen tudnak egymásnak segíteni, így bármilyen ügyintézés sokkal egyszerűbb.

Az egyenlőségi elv a jóléti állam két nagy vívmányában, a közegészségügyben és az oktatásban is megnyilvánul. Csak közben a jóléti állam már nem működik, legalábbis nem úgy, mint régen. Viszont az emberekben annyira belenevelték az egalitáriusságot, hogy kinézik azt, aki nem közintézménybe viszi a gyerekét, hanem magániskolába, ami amúgy egyáltalán nem drága, mint ahogy a magánkórházak jó része sem. Az embereknek mgésem tetszik, ha valakinek nem elég jó az állami szolgáltatás és más szolgáltatásra vágyik.

A jóléti állam szolgáltatásainak lecsökkenésével, illetve átalakulásával párhuzamosan a másik nagy probléma, amely megoldásra vár, a bevándorlók ügye. (A kép nem pusztán eyecandy, ő Henrik Larsson, svéd focista.) Svédország korábban - amikor még anyagilag is jobban megtehette - szinte tárt karokkal várta a bevándorlókat, akik hamar lakáshoz, munkához jutottak. Az emberek nyitottan, toleránsan álltak a más országokból érkezőkhöz. Ugyanakkor úgy tűnik, manapság a békés, háborítatlan életnek éppen önnön toleranciájuk miatt van vége. Húsz éve még simán hagyták be nem zárt ajtóval a lakást, kocsit, nyugodtan küldte el a kulcsát az ember postán egy tökidegen embernek, hogy kölcsönadja neki a nyaralóját. Ma már egyre kevésbé tehető meg ez, és sokak szerint a bizalom gyengülése éppen a nagy toleranciával fogadott bevándorlók miatt van. Nehéz kérdés ez, hiszen nyilván bevándorlók között is van ilyen meg olyan, de ez nyilvánvalóan egy erőteljes társadalmi jelenség, amely fölött nem lehet elsiklani (és sajnos az északi államokban is megjelenő szélsőjobbos, bevándorlóellenes csoportok sem siklanak el fölötte). Ugyanakkor Svédország még mindig igyekszik toleranciát mutatni - a becsületgyilkosság áldozatává vált muzulmán kislányt, akit családtagjai azért öltek meg, mert svéd fiúval járt, az uppsalai dómba temették.

(Az információkért és városvezetésért köszönet Daninak, Gyurinak, Jonasnak és Ki-nek. / For the informations and the guide thanks for Dani, Gyuri, Jonas and Ki.)

Szólj hozzá!

Címkék: oktatás demokrácia svédország bicikli emberi jogok kerekesszékes

A bejegyzés trackback címe:

https://statlerandwaldorf.blog.hu/api/trackback/id/tr13685467

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.